vizit

A vizit, eredetileg egészségügyi rémtörténetekkel indult, melyeket egy szörnyű, ám rendkívül tanulságos élményekben bővelkedő több esztendős vesszőfutás indukált. Immár a gyógyulás rögös útján járva, úgy döntöttem életem egyéb vonatkozásaiban szerzett tapasztalataimat is megosztom olvasóimmal.

Levélküldés

Küldje el Ön is megpróbáltatásairól szóló történetét a

vizit.blog@gmail.com

címre!

Címkék

2010.05.25. 07:59 kanossza

Kanossza 24. – Lélekjelenlét

Előzmények: 1. - 2. - 3. - 4. - 5. - 6. - 7. - 8. - 9. - 10. - 11. - 12. - 13. - 14. - 15. - 16. -17. - 18. - 19. - 20. - 21. - 22. - 23.

Fejembe vettem, hogy megmentőim számára közös emlékeinkre utaló ajándékkosarat állítok össze, melyhez egy köszönetnyilvánító üzenetet mellékelek. Folytonosan ott motoszkált bennem a kétely, vajon ki tudom-e fejezni méltó módon mindazt a hálát, amit emberfeletti küzdelmük láttán érzek irántuk. 

 

Mielőtt tovább gombolyítanám históriám fonalát, egy rövid gondolat erejéig visszautalok a legutóbbi posztom által kiváltott rokkantsági jogosultságo(ma)t firtató vitára. A népmozgalommá terebélyesedett leszázalékolással kapcsolatos visszaélések erkölcstelen haszonélvezőit magam is megvetem. A társadalombiztosítási rendszeren tátongó adminisztrációs réseken kiömlő milliárdokat szerintem is illene értelmes, tisztességes és átlátható koncepció mentén ellenőrizni. Ugyanakkor e helyütt fontosnak tartom leszögezni, hogy jómagam olyannyira nem tartozom az inkriminált körbe, hogy a járulékon túl státuszom semmilyen további előnyét nem élvezem. A verdikt idején eldöntöttem, hogy amíg a lábszáramban – mai napig –  érzékelhető problémák nem nyernek megnyugtató rendezést, rokkant igazolványért nem folyamodok és bár gyakorta megannyi kényelmetlenséggel jár, mozgássérültek számára kialakított parkolóhelyet sem foglalok el, pedig sokszor tehetném kényelmesebbé és fájdalommentesebbé az életem.

Szervesen nem, de érintőlegesen mindenképp a tárgyhoz tartozónak vélem a kérdést, mely a lakókörnyezetünkben lévő természetvédelmi területen ebsétáltatás közben rendre megfogalmazódik bennem: vajon kik és milyen megfontolásból tekintik kommunális hulladéklerakónak a természetet? Egy ideje szokásommá vált, hogy a pórázokkal együtt egy vásárlások alkalmával kapott nejlonzacskót is magammal viszek és egyfajta spontán kezdeményezésként összeszedem a honfitársak által hátrahagyott szemetet. A hulladékminta alapján kirajzolódni látszik az ökokukás szociológiai toposza. Talán nem tévedek sokat, ha a dobozos sörök márkajelzéseiből (Sárkány, Fradi, Arany Hordó és diszkontáron terített noname márkák), a használt óvszer csomagolásokból, az eldobált panírzsebkendőkből, chipses tasakokból és bizonytalan eredetű autóalkatrészekből, építési hulladékokból arra következtetek, hogy ez a szofisztikáltnak erős felindulásból sem nevezhető fogyasztói réteg a demokrácia elveit egészen sajátos módon értelmezi, ugyanakkor a társadalmi felelősség fogalomköre csupán absztrakció számára.

Ennyit az aktualitásokról. Folytatom a visszaemlékezést.

A nyugtalanító december 14-ei mellkasi CT-vizsgálat alkalmával a tüdő mindkét oldalán kirajzolódó 4 – 4 darab, 0,5 centiméteres perifériás góc sem tudta kedvemet szegni. Az embert próbáló élményanyagot ugyan még korántsem sikerült teljes vertikumában feldolgozzam, az már világosan látszott, nem mindennapi kórtörténet az, melyet magaménak tudhatok. Bár sűrű látogatásaim alkalmával, mindig a falakhoz kötődő emlékek kísértettek, az irányomban tanúsított törődés minden kellemetlenséget feledtetett.

Fejembe vettem, hogy megmentőim számára közös emlékeinkre utaló ajándékkosarat állítok össze, melyhez egy munkájukat méltató köszönetnyilvánító üzenetet mellékelek. Folytonosan ott motoszkált bennem a kétely, vajon ki tudom-e fejezni méltó módon mindazt a hálát, amit emberfeletti küzdelmük láttán érzek irántuk. Mikor kezelőorvosom értesített arról, hogy a január 24-én esedékes ellenőrző célzatú mellkasi CT beutalóját átvehetem, már készen álltak a részükre összeállított csomagok, melyek szimbolikus jelentőségükön túl egy üzenetet is tartalmaztak.

December 28-án hivatalos voltam az intézménybe egy koponya MR-vizsgálatra. Megérkezésemkor mindjárt tájékozódtam megközelítően mikorra kerülök sorra és a  hosszúnak ígérkező várakozás helyett, inkább a második otthonomnak tekinthető hematológiai osztály felé vettem az irányt. A nővérpult most ünnepi díszbe öltözött, de a szolgálatban lévő munkatársak lankadatlanul húzták az igát, gyógyszert osztottak, infúziót kötöttek azoknak, akiket állapotuk miatt erre az időszakra sem engedhettek haza. Az „Ép lélekkel orvosnak lenni.”  felirattal ellátott fotómontázs alatt elhelyezett feldíszített fenyőfa csúcsán néhány nappal korábban írt üzenetemet pillantottam meg:

„Lelkemben, az Önök jóvoltából sikeresen megvívott hosszú küzdelem kitörölhetetlen emlékeivel kívánom, hogy az előttünk álló esztendőre is töltekezzenek fel temérdek pozitív energiával, tegyék azt, amit eddig és egyetlen nap se feledkezzenek meg arról, hogy némi mézet csepegtessenek ebbe a fékevesztetten keserű világba!

Múlhatatlan hálával kívánok Önöknek áldást, jó egészséget és eredményekben gazdag boldog új évet!”


Ha idehaza búcsúztatjuk az Óévet, mindig megrakjuk a kandallót és rendszerint az éjféli koccintást megelőzően a tűzbe dobjuk azokat az előzőleg papírra vetett félelmeinket, melyeket nélkülözni kívánunk az újévben. 2007 Szilveszterét nagyon szűk baráti körben töltöttük. Fát hasogatni még erőm nem volt, de a tűz barátainknak hála egész este lobogott, így a megfelelő pillanatban végrehajtottam a rítust. A jelenlévők egyike számára sem volt kérdés, hogy mit foglalt magában a lángok martalékává váló üzenet(..)


 

Az új esztendő első hetei a nyugalom jegyében teltek. A kontroll mellkas CT vizsgálata 2008. január 24-én megtörtént. Ezen a december 14-i vizsgálathoz képest az apró multiplex gócok progressziót mutattak, és újak is megjelentek. A tüdőelváltozások tisztázása céljából újabb beutalóval gazdagodtam. Február 5.-én egy légzőszervekre szakosodott intézményt kellett meglátogatnom, ahol citológiai vizsgálatot végeztek rajtam. Ez érthetőbb nyelvezetre fordítva tüdő biopsziát jelentett, közérthetőbben fogalmazva, egy jól irányzott szúrással kicsippentettek egy vizsgálati célra alkalmas darabkát a tüdőmből. Nem voltak könnyű pillanatok, s mivel a betegszállítók egyike sem tartózkodott a közelben, a folyosón pedig további delikvensek várták lélegzetvisszafojtva, hogy sorra kerüljenek, az asszisztencia megkért, fáradjak vissza a kórterembe.

Mint utóbb kiderült, ez az utasítás önmagában véve is ellentmondott a protokollnak, mivel effajta vizsgálatot követően nemhogy sétálni, de felállni sem javasolt. Ha figyelembe veszem, hogy amíg az egy szinttel feljebb lévő kórteremig eljutottam, nagyjából 40 métert vánszorogtam és egy huzatos folyosón kellett a liftre várakoznom, akkor nem tűnik meglepőnek, hogy alig 24 óra múlva kiderült, felvizesedett a tüdőm, melyből haladéktalanul el kell távolítani a folyadékot. Ebből a célból kisvártatva karanténba kerültem, s egy célszerszám segítségével rácsatlakoztattak a falon elhelyezett berendezésre, mely – a korábbi epizódokból már jól ismert „kacsa” társaságában – e pillanattól uszkve 120 órán keresztül életem elválaszthatatlan részévé vált. Amikor végre megszabadultam a fölös folyadéktól, az egyik doktornő felkeresett és a mellett, hogy közölte a jó hírt, végre lábra állhatok, egyúttal indítványozta, másnap ismételjük meg a mintavételt. Konok ellenkezésemet látva az osztályt vezető főorvosnőhöz irányított, aki mindenek előtt elnézést kért a kellemetlenségekért és a döntésemre bízta, hogy vállalom-e az újabb megpróbáltatást. Nem lepte meg, hogy nemmel feleltem. Sok sikert kívánt és békességben elbúcsúztunk.

Életmentő orvoscsoportomat alapos emberek alkotják és tekintve, hogy a titokzatos pöttyök eredetére a tüdőkórházban sem derült fény, új irányt vett a felderítés. A sebészeti konzílium ténye, már önmagában összetéveszthetetlen zsigeri borzongást idézett elő bennem. A jeles nap előestéjén csak forgolódtam az ágyban, azután a jól bevált mézes meleg tejhez nyúltam, ami természetesen álomba ringatott. De még milyenbe:(

Kissé elgyötörten ébredtem, szőrmentén reggeliztem. Volt egy baljós előérzetem...

 

9 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://vizit.blog.hu/api/trackback/id/tr712025622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hollokara (törölt) · http://hollokara.inda.hu 2010.05.25. 09:54:30

Már épp azon tűnődtem a napokban, vajon hova lett ez a blog, és titokzatos írója.

Kitartást kívánok az elkövetkezőkhöz, és remélem továbbra is megosztod velünk ezt a nem mindennapi történetet.

(Külön köszönet a megváltozott fejlécképért:)

Reggie 2010.05.25. 10:01:15

Az elozmenyekbol a 23. kimaradt.

Szumóné 2010.05.25. 10:50:27

Jajjdejó! Végre a várt folytatás! :) Na, már most körömrágva várom a továbbiakat...

szubjektiv 2010.05.28. 18:07:21

Tetszik ez a szilveszteri hagyomány, kicsit pogány, de tetszik:)

Mi volt az ajándékkosárban???

Visszaküldeni a pácienst gyalogosan, akinek nem szabadna felkelnie sem... Abszurdok sorozata, ami veled történik. És ezek az abszurdok naponta ezerszer megesnek, csak nem írják le az elszenvedői.

Olyan jó, hogy te megteszed.

Várom a folytatást. Ugye nem kell megint ilyen sokat várni?

szubjektiv 2010.05.28. 18:11:19

Jah és a zene megint nagyon jó.

szubjektiv 2010.06.14. 23:51:00

@RAMBO:
Én is várom az újságot.

kanossza 2020.09.14. 11:57:47

Egy viszonylag intenzív időszak utáni kényszerű, a tervezettnél sokkal, sokkal hosszabb hiátust szeretnék most feloldani.

Minden lelkes érdeklődőm, követőm utólagos elnézését kérem!

Az utolsó bejegyzésemet követő időszakban a katartikus visszatérés és az azt követő negyven euforikus óra élményanyaga jelentős változásokat indított el. Hosszú idő, rengeteg vívódás eredményeképpen nyolc éve érett meg az elhatározás bennem, hogy egy szeretetvezérelt, harmonikus élet feltételrendszerét megteremtsem. Új Pár érzelmi támogatásával, új élettérben kezdtem hozzá ahhoz az alkotói folyamathoz, amely mostanára a blog 26 epizódjában ismertetett egészségügy kálvária előzményeivel, következményeivel kiegészülve könyvvé és zeneművé érett.

kanossza 2020.09.14. 12:00:19

CANØSSA – Emberfeletti küzdelem egy emberhez méltó életért
Mindkét alkotás azonos tematika alapján készült el. A könyv és a hanganyag egyaránt 10 fejezetből áll.

Az organikus oratórium felépítése:

Prológus 02:41
1. Lélek érkezik 04:24
2. Fogantatás után 06:03
3. Útkeresés 04:50
4. Hübrisz 07:16
5 - 6. Catabasis - Bardo 15:25
7. Eufória 40. 06:47
8. Idilli gyermekkor 05:24
9. Vertikalitás – a Váltás 08:20
10. A Szeretet Tere – Konklúzió 06:36
Teljes játékideje: 67:46

Az október közepén kezdődő értékesítésről a picit korábban induló kampány révén és a folyamatosan frissülő

canossa.net/hu/
www.facebook.com/ProjectCanossa/

felületeken értesülhettek.

Baráti üdvözlettel,

Canøssa - QA
süti beállítások módosítása