vizit

A vizit, eredetileg egészségügyi rémtörténetekkel indult, melyeket egy szörnyű, ám rendkívül tanulságos élményekben bővelkedő több esztendős vesszőfutás indukált. Immár a gyógyulás rögös útján járva, úgy döntöttem életem egyéb vonatkozásaiban szerzett tapasztalataimat is megosztom olvasóimmal.

Levélküldés

Küldje el Ön is megpróbáltatásairól szóló történetét a

vizit.blog@gmail.com

címre!

Címkék

2009.10.09. 14:41 kanossza

Kanossza 16. – Eufórikus visszatérés

Előzmények: 1. - 2. - 3. - 4. - 5. - 6. - 7. - 8. - 9. - 10. - 11. - 12. - 13. - 14. - 15.

Az években mérhető alászálló periódus, és az azt követő mélypont után egy nagy fellélegzéssel búcsúztatom ezt a verőfényes hetet. Mit tagadjam, históriámban végre egy felívelő szakasz veszi kezdetét, amely, remélem, nemcsak az én életkedvemet adta vissza annak idején, hanem a tisztelt olvasókat is hozzásegíti, hogy egy hangyaszellentésnyivel  optimistább hangulatban induljanak neki a hétvégi kikapcsolódásnak.

Nem akarok ünneprontó lenni, de mielőtt nagyon beleélnék magukat a szansájnbugi életérzésbe, azért el kell mondjam, hogy még korántsem vagyunk túl a probléma megoldásán. Sőt! Olykor egyre komplikáltabbá válik majd a helyzet. 

No de ne szaladjunk ennyire előre, mert ez a rész sincs híján tanulságoknak!

 

Tisztelt Olvasók!

Bár a jobb oldali dobozok egyikében folyamatosan ott figyel a felkérés, megerősítésképpen ide is leírom: amennyiben környezetükben akad olyan témába vágó történet, melyet szívesen látnának viszont ezen az oldalon, kérem ne habozzanak azt eljuttatni a vizit.blog@gmail.com címre.

Természetesen a beküldőket a szerkesztés nyűge alól tehermentesítem, a diszkréciót garantálom.

Köszönettel,

Kanossza

 

Hátrahagyván nyurga kísérőimet, a napfényes déli szeparéban falatozgattam, miközben az engem vajas kifliszeletekkel tápláló ápolónő az iménti epizód végén zajló párbeszéd utolsó mondatához érkezett.

- Szórakoztatóbb feladat, mint azt nézni, amit az utóbbi hetekben művelt!
- Egek! Mit műveltem?
- Na ne kábítson!

Erre nyilván olyasfajta arcot ölthettem, mint amikor az egyszerinek déli ébredés után beszámolnak a kulturált borfogyasztást célzó, baráti légkörű, 3,2 ezrelékes véralkoholszintet eredményező előző éjszaka történéseiről.

- Húha! Úgy tűnik, maga tényleg nem emlékszik!
- Tényleg.
- Meddig emlékszik?
- ?
- Tudja hol van?
- Szemlátomást egy kórházban.

Ekkor belépett az ajtón egy háromnegyedes fehér köpenyt és nyakában fonendoszkópot viselő középkorú férfi. Az arcvonásai rémlettek valahonnan. Bevallom, én sokat adok az első benyomásokra. Ő határozottan szimpatikus volt. Semmi manír, semmi póz. Az a kiveszőben lévő, klasszikus orvos, akit a legjövedelmezőbb befektetési lehetőségek, a közelgő sítúra, vagy a legdivatosabb luxusautóhoz passzoló öltöny és golfszett beszerzési forrásának felkutatása helyett az osztályán kezelt betegekkel kapcsolatos problémák megoldása tesz gondterheltté. 

- Szervusz. Hogy érzed magad?

Megnyugtató hangtónus, mintha csak megboldogult drága nagypapámat hallanám, aki egész aktív életét a hívek lelkének ápolására tette fel.

- Tiszteletem. Azt hiszem, egész jól.

- Kis híján elveszítettünk – sóhajtotta, majd az ágyam szélére ült, és halkan megkért forduljak oldalt, lélegezzek mélyeket, s a megfelelő helyekre érve belefülelt fonendoszkópjába. Miután ezzel végzett, végigtapogatta a nyirokcsomóimat, majd nagy vonalakban felvázolta a helyzetemet, és a lelkemre kötötte, hogy most már ügyeljek az étkezésre és ne tiltakozzak, ha a saját érdekemben megkérnek valamire, mert mihamarabb meg kell erősödjek ahhoz, hogy folytathassák a kezeléseket. Azután felállt, és azzal köszönt el, hogy hamarosan találkozunk.

Amikor becsukta maga mögött az ajtót, a nővérhez fordultam. Ő, látva csodálkozó tekintetemet, elébe ment a kérdésnek.

- Hát úgy tűnik, maga tényleg nem túl sok mindenre emlékszik.

Ezután szőrmentén tájékoztatott néhány alapvető információról. Megtudtam, hogy iménti látogatómban az osztályvezető főorvos urat tisztelhetem, majd nagy vonalakban vázolta idekerülésem óta produkált referenciáimat. A rövid beszámolót azért megnyugtatásképp azzal zárta, hogy igazából sejteni lehetett, hogy nem teljesen vagyok tudatomnál, mert sokszor az évtizedek óta itt dolgozó orvosok és ápolónők is nehezen találtak logikai összefüggéseket cselekedeteim között.

Reggelire akkurátusan elfogyasztottam néhány kiflit és minivajat, pár szelet sonkát, sajtot és fojtásnak a gyógyszerekkel közel liternyi tejet. A tabletták között akadt kettő amelynek frenetikus fűszernövényillata volt. Megkérdeztem az ápolónőt, ezek micsodák, s ő azt felelte, a barátnőm kötötte a lelkére, hogy ezeket minden étkezés után gyömöszölje belém. Azután elszundítottam.

Telefoncsöngésre ébredtem. Fölvettem az éjjeliszekrény fölé szerelt készülék kagylóját, s párom hangját hallottam. Beszámoltam neki reggeli ébredésem történetéről, majd tagbaszakadt, hosszúkás fejű emberszabású lényekről kezdtem beszélni, de mielőtt belemélyedtem volna a velük töltött időszak taglalásába, azzal szakított félbe, hogy ezeket a történeteket hallgatja egy hete, ha lehet, most már beszéljünk vidámabb és praktikusabb dolgokról. Elmondta, hogy a tegnapi gyomorvérzésem miatt most egy ideig semmi savanyút nem ehetek, nem ihatok. Végezetül megkérdezte, mit hozzon este. Ekkor a Kis Vukra emlékeztető felsorolásba kezdtem: 3 liter tej, 4 krémtúró, 6 gyümölcsjoghurt, kis tejföl, meg persze vaj és sajt, hja és sonka meg méz is kevéske.

Amint letettem a kagylót, hozzáfogtam nagyjából három négyzetméternyi életterem felderítéséhez. Az éjjeliszekrény fiókját kihúzva egy szemüvegre leltem. Felpróbáltam, és kicsit fátyolosan, de azért láttam. Ráakadtam egy diszkmenre. Gondolom, egy ideig úgy forgathattam, mint a csimpánz a tűzoltókészüléket, de tengernyi időm volt, így csakhamar rájöttem a megoldásra. A két fülhallgatót beillesztettem és nagyon ismerős hangokat hallottam, de arra lettem figyelmes, hogy megdöbbentően sok felharmonikust hallok. Még ebéd közben is ebben az akusztikai élményben gyönyörködtem. Közben egyre gyakrabban elbillentettem az ablakot árnyékoló szalagfüggönyt, és nem tudtam betelni a kora márciusi napfénnyel. Szüntelenül áramlottak a hangok, melyeket legalább száz különálló hangsávként érzékeltem. Olyan érzésem volt, mintha egy gömb középpontjában tartózkodnék, ahová a tér beazonosíthatatlan pontjairól áramlanak a hangok, miközben ragyog a fény. Talán boldogabb voltam, mint Odüsszeusz, amikor végre hazatért kissé hosszadalmas kalandtúrájáról. Megejtett pillanatok voltak, melyeket kitörölhetetlenül őriz az emlékezetem.

Túlzás nélkül kijelenthetem, életem legboldogabb napját hagytam magam mögött, amikor - becsukott szemmel élvezve a hangorgiát - egy ismerős, egzotikusan üde illat csapta meg az orromat. Kinyitottam a szemem, de senkit nem láttam. Ekkor kintről lenyomta valaki a kilincset és belépett párom.

Nevetett, azután megöleltük egymást, és felszabadultan sírtunk. Szinte egyszerre súgtuk sóhajtva egymás fülébe:  Istenem...

22 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://vizit.blog.hu/api/trackback/id/tr531438416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gyutyka 2009.10.09. 17:16:26

Na, hála Istennek. Végre lazíthatunk egy kicsit.

kanossza 2009.10.09. 17:29:19

@gyutyka:

Ezután a hét után mindannyiunkra ráfér.

Most lázmérőzés, majd vacsora és nekem fakultatív feladatként az esti sebzuhanyzás. Utána, többek kérésére, szeretnék egy helyzetjelentéssel szolgálni a valós idejű eseményekről.

x+x+x 2009.10.09. 18:40:12

@kanossza:
Hol kési helyzetjeli? :-)

kanossza 2009.10.09. 19:16:08

@x+x+x:

Nyugalom! A hosszú élet ritka.

A sebzuhanyzás nem hamariaknak való feladat. Ha valós idejű helyszíni beszámolót tetszik akarni olvasni, tessen még pici türelemmel méltóztatni.

frutella 2009.10.09. 20:11:57

@kanossza: Olyan jó olvasni, hogy végre felfelé ível a történet. Gratulálok a párodhoz és a barátaidhoz is, akik a legnagyobb sz@rban is melletted álltak.
Továbbra is szorítok neked.

kanossza 2009.10.09. 20:16:54

Tisztelt Olvasók!

Az estére ígért helyzetjelentés, alant:

Kezdeném azzal, hogy én krónikus kórháziszonyban szenvedtem, mielőtt „fekete öves” drága jó onkológusaim és az általuk irányított ápolói gárda jóvoltából vissza nem tértem az élők sorába. Jelentem, immár a második kellemes tapasztalásnál tartok. (Bár egyik kedves druszám szerint, a kellemes jelző, leginkább a lábvíz esetében adekvát kifejezés.)

Egy olyan sebészt követtem a tett színhelyére, aki a mai posztomban szereplő osztályvezető főorvoshoz hasonlóan, már első találkozásunkkor rendkívül pozitív benyomást tett rám. Az utóbbi években átestem néhány műtéten – melyek közül a Kanossza eddig megjelent részeiben kettőről esett szó – de sosem gondoltam volna, hogy létezik derűs hangulatú beavatkozás. Ez, az volt!

Bár az ispotályban elég kellemetlen tapasztalatokat szereztem, most mégis a spinális érzéstelenítés mellett döntöttem és mint utóbb beigazolódott, helyesen tettem. Lehet, szentimentálisan hangzik, de nekem nagyon jól esett, hogy az aneszteziológus stáb az első pillanattól gondot fordított arra, hogy megnyugtasson, a tűszúrás környékét is érzéstelenítették, így szinte alig éreztem valamit. Mindenki türelmes volt. A műtét egész ideje alatt beszélgettünk, miközben sebészem feltárta elődje bűzös titkait, végig tájékoztatott a munkafolyamatokról és gondot fordított arra, hogy szövettani mintát vegyen.

Milyen jól tette! Néhány nap múltán megérkezett az eredmény, mely egy olyan kórokozó jelenlétét igazolta, ami a szuperbacik legújabb kori generációjából származik – minden antibiotikumra rezisztens.

Nicht beszáren! – mondta volt vészhelyzetekben megboldogult atyai Nagypapám. Sebészem egy évezredek óta bevált módszerhez folyamodott, melyet immár magam gyakorolok, esti- és délelőtti rutin gyanánt: fertályórán keresztül közepes erősségű vízsugárral tusolom. Bármennyire is meglepő, a seb látványos javuláson esett át, az elmúlt 48 órában! És még hétfőre ígért valamit, ami eddigi praxisában, a hasonló estekben meglepően hatékonynak bizonyult. A csodaszerről, majd a tesztelést követően beszámolok.

Úgy érzem, ennél többet jelenleg nem kívánhatok.

Hétfőn további meglepetésekkel térek vissza.

A hétvégére tartalmas kikapcsolódást kívánok!

panemetcircenses 2009.10.09. 21:05:23

gyógyuljon mihamarabb a kedves blogíró!
szörnyűek ezek a sztorik.
nem egyszer éreztem émelygést a posztok olvasása során, de mindemellett roppant hasznos olvasmánynak bizonyul.
mára már nem maradt más hátra, mint:
om mani pad me hum,
om mani pad me hum,
om mani pad me hum.
és elalvás előtt legalább még egyszer ennyi.

kanossza 2009.10.09. 21:30:10

@panemetcircenses:

Na, ma ez volt az egyik olyan impulzus, amiért érdemes volt felkelni!

Köszönöm!

Mézga Aladár 2009.10.09. 21:58:45

Mielőbbi gyógyulást! Érdeklődnék, hogy meg tudnád-e adni a vitaminok nevét, beszerzhetőségét. Családtagunknak lenne rá szüksége, nem orvos helyett, hanem mellett. Köszönöm!

Szumóné 2009.10.09. 22:43:47

Kedves Kanossza!
Csak a héten akadtam a blogodra, végigolvastam és azóta várom a "napi adagomat". :-)
Először is nem semmi, amiken túlestél, túlesel... Egészen megdöbbentő volt szembesülni azzal, amit igazából tudok: a magyar egészségügy méterekkel a béka feneke alatt van. Másrészt nagyon élvezetes és olvasmányos formában tálalod a történetet, de minden résznél megdöbbenek és azon gondolkodom, én vajon meddig bírtam volna? A bardo-s részt többször is elolvastam, annyira hihetetlen és mégis hihető! (Nem, nem vagyok sci-fi rajongó, egyáltalán nem. Juteszembe, megpróbáltad már lerajzolni nyulánk kísérőidet, vagy ilyesmi?) Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen eddig egészséges vagyok, de nem lehet tudni, mikor jön valami. Mindenesetre nagyon-nagyon jó látni azt az erőt ami benned, a Párodban, a barátaidban volt, hogy ezt így végigcsinálod! Bízom benne, hogy a gyógyulásod nemsokára eléri a 100%-ot! Sok sikert kívánok!!!! És itt egy rakás pozitív energia ++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

theresa 2009.10.10. 09:37:15

Szia kanossza! Végre itthon vagyok, megvolt a remélhetőleg utolsó kemo. Minden nap eszembe jutottál - a tisztább pillanataimban :)-, nem csak azért, mert lemaradtam a részekről, hanem a jelenlegi állapotod miatt is. De azóta megismerkedtél a sebzuhannyal és szépen javul, ugye? Mindig jönnek az újabb lehetőségek csak az "emberünket" kell megtalálni hozzá. Kíváncsi vagyok, hétfőn mivel rukkol elő :))
Az előző posztok valamelyikében olvastam, a kutakodásról, keresgélésről, ezoterikáról.... Ezekről csak annyit, hogy amíg az ember időt szán rá, foglalkozik vele, addig a hite nem hagyja el, hiszi, hogy meggyógyulhat, ez az ami átlendít újra és újra. A kineziológia viszont nem a hiten alapul, nagyon is valós tudomány, de ebben a tudományban az étkezés nem szerepel. Nagyon sok kókler van közöttük is, én a negyedikben találtam meg azt az embert, aki tényleg rám és a problémáimra figyel, mindamellett profi szinten csinálja. Találkoztam olyannal, aki feltette a kérdést, mikor kell újra mennem, amire olyan választ kapott az izomteszt elvégzésekor, hogy egy hónap múlva. Mint kiderült egy hónapra nyaralni utazott. Szóval, nem szabad vakon hinni nekik. Az étkezésről majd az aktuális posztban írok.
Kellemes hétvégét!

kanossza 2009.10.10. 11:35:32

@Mézga Aladár:

A korabeli hazai értékesítő megszűnt, ezért egy ideje mi közvetlenül a gyártótól vásároljuk a készítményeket. Amennyiben a drótposta címemre eljuttatod a célszemély korára, nemére és betegségének típusára vonatkozó adatait, segítünk a beszerzésben.

kanossza 2009.10.10. 12:22:07

@Szumóné:

Akik régebben találtak a blogra, talán már unják, hogy szinte minden posztom után köszönetet mondok a támogató szándékú, együtt érző jókívánságokat küldő hozzászólóknak. Nézetem szerint, a pozitív impulzusokra, nem csak illik, de elengedhetetlenül fontos hasonlóképp reagálni. Most ismételten köszönetet mondok neked és mindazoknak, akik ekként cselekednek. Annyit e helyütt megjegyeznék, talán lakhatóbb szeglete lenne ennek a világnak ez az alapjában véve csodálatos adottságokkal megáldott ország, ha mindenki venné a fáradtságot és a békétlenkedés helyett, némi türelemmel közeledne embertársaihoz.

Tekintve, hogy alapjában véve alkotó ember vagyok, szilárd elhatározásom, hogy a nyúlánk lényekkel tett séták, a visszatalálás és ez a kanossza úgy egészében véve, a közeli jövőben feldolgozásra kerüljön. Az egész vizuális világ – benne a „nyurgákkal” – létezik már vázlatszinten. Természetesen, a történet spirituális vonatkozásaira kívánok koncentrálni. A szövegek és a zenei vázlatok jelentős részét már őrzi egy merevlemez. Szeretném a végeredményt egy multimédia performance keretében bemutatni, ahol a zene, a szöveg és a látvány együttes jelenléte révén az érdeklődők egy igazán tanulságos művészeti produktum élményével távozhatnának a nézőtérről. Az élmény, s vele a tanulságok visszaidézhetőek lennének egy később megjelenő DVD-t megtekintve, CD-t meghallgatva .

Meggyőződésem, hogy minden, mindennel kölcsönhatásban van és a kibocsátott pozitív impulzusokkal egyenes arányban érkeznek pozitív visszaigazolások. Az ember mindig habitusának megfelelő barátokat kap az élettől és a felszínes nexusok – akár a salakanyag a májtól – egy kiélezett élethelyzetben eltávoznak.

Cinnouse 2009.10.10. 15:05:54

Még nem írtam ide, de egy ideje olvasom a "blogot". Azért írtam idézőjelben, mert valahogy meg kellene különböztetni az írásaidat a többi blogtól. Megpróbálom megmagyarázni, hogy miért gondolom ezt, bár nem egyszerű. *nagylevegő*

A bejegyzéseidet olvasni minden egyes nap nagyon furcsa élményt ad, mivel azokban valóságos, sajnálatos módon veled megtörtént eseményekről írsz, így a soraid sokkal megdöbbentőbbek/letaglózóbbak/tragikusabbak és esetenként sokkal humorosabbak/csodálatosabbak/szebbek, egyszóval sokkal mélyen emberibbek, mint a művészeti alkotások többsége, amit valaha láttam/olvastam.

Néha tényleg komoly erőfeszítést jelent elolvasni a bejegyzéseket, mégis várom, hogy mit hozhat a következő bekezdés. Ilyenkor hasonlóan egy jó könyvhöz a "mi fog történni" izgalmát élem meg, de azonnal bűntudatot is érzek, és gyorsan figyelmeztetem magam, hogy "hé, mindez nem fikció, tényleg megtörtént, és meg is történhet újra, és valószínűleg meg is fog történni, amíg emberek vannak az univerzumban". És innen már csak egy lépés az ember elkerülhetetlen önzése, "az add, hogy ne én legyek a következő", és hogy "mit tegyek hogy ne kerüljek soha ilyen helyzetbe?" érzések.

Szval nagyon nagy "tanulság" olvasni a bejegyzéseket, (tudom, a tanulság nem jó szó, de nem jut eszembe jobb), és köszönettel tartozom érte, még akkor is, ha tudom, hogy sokkal jobb lett volna, ha nem érnek ilyen élmények, és nem lenne mit átadni nekünk. De az, hogy elmondod, nagyon nagy dolog, és én örülök, hogy "megismerhettelek".

És természetesen nagyon szurkolok a gyógyulásodhoz.

vénkujon 2009.10.10. 21:00:47

Hello

Ismered Beksinskit? vízióid ot juttatták eszembe...
www.beksinski.pl/
Nem akarlak lehúzni vele, mert nagyon nyomasztó, de megéri megnézni.
..és jobbulást.:)

kanossza 2009.10.10. 21:29:39

@Cinnouse:
@theresa:

Perceken belül élesítek egy amolyan összefoglaló jellegű anyagot, melyet a tőletek és többektől érkezett hosszabb lélegzetű hozzászólások inspiráltak.

kanossza 2009.10.10. 21:32:31

@vénkujon:

Beksinski korai alkotói korszakának alkotásai a kedvenceim közé tartoznak.

vénkujon 2009.10.10. 21:57:24

@kanossza: :)
Menozésbol írtam elébb Beksinskit, mert mások Gigerrel indítanak.:)

Performert, ill. más "elborult" egyedeket, akik segíthetnek összepakolni az alkotást, tudok ajánlani. Asszem.:)

Szumóné 2009.10.10. 22:12:33

@kanossza:

Köszönöm a köszönetet, érdek nélkül tetszik a blog - hiába kemény a témája-, önmagáért.
Én nagyon várom a performanszt és mindent! Ugyanis egyszerűen annyira megfogott ez a blog, hogy szavakkal nem tudom elmondani az ezzel kapcsolatos érzéseimet. Az egyes bejegyzések szinte élnek és mozifilm-szerűen látom a dolgokat... Érdemes lenne ebből akár egy könyvet írni, aprólékosabb, részletesebb leírással. Persze nem tudom, mennyire kavarja ez fel az embert a gyógyult állapotában, hogy tkp. a könyvírás közben ismét "végigéli" a történéseket... Na jó, nem szabad talán ennyire előreszaladni, csak ésszel! :)

Hix__ · http://hix--.blog.hu 2009.10.11. 12:54:28

Szia!

Mindenek előtt jobbulást kívánnék (bár a mostani állapotodig még nem jutottunk el).
Valamint lenne két kérdésem, ami nekem nem derült ki a bejegyzéseidből (lehet, hogy csak figyelmetlen voltam).
Az első: mitől romlott meg a látásod? Attól a bizonyos vérvételtől, ami után rosszul lettél? Vagy valami mástól? Ha valami mástól, akkor mitől? Lehet ezt tudni?

A másik kérdésem pedig, hogy amíg abban az "öntudatlan", állapotban voltál körülbelül mennyi idő telt el? Napok? Hetek? Hónapok?

Előre is köszönöm válaszaid, és jó egészséget kívánok.

kanossza 2009.10.11. 20:42:36

@Hix__:

A jobbulás most is rám fér!:) Ugyan jól érzékelhető a javulás, hiszen egy hete a nagy ujjam még bőven befért volna a seb alsó régióiba is, míg a ma reggeli kötözéskor már a kisujjam is bajosan. Ha nem is a TGV gyorsaságával, de tapinthatóan közeledik egymáshoz a két „part”.

A látás drasztikus romlását a látóidegekre felcsimpaszkodott non-Hodgkin okozta.

A nyurgákkal hozzávetőlegesen 7-8 napon keresztül kószáltam. Az öntudatlanság, talán nem a megfelelő kifejezés, hiszen akik közben meglátogattak, nem érzékeltek annyira szokatlan jelenségeket, mint az a két barátom, akik a krízis pillanataiban a körteremben tartózkodtak.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2009.10.16. 13:56:26

Nagyon jó ez a blog (bocs, hogy ilyet írok).
süti beállítások módosítása