Közel fél évtizede húzódó megpróbáltatásaim során beható ismeretekre sikerült szert tennem a Pest megyei régió egészségügyi intézményeinek egy jelentős részében uralkodó állapotokkal kapcsolatban. Talán az eseménysorozat félidejében járhattam, amikor megfogalmazódott bennem, hogy lejegyzem személyes élményeimet, és ismeretterjesztési  célból közzéteszem azokat.
 

Amennyiben békeidőben léteznek hadiállapotok, én azoknak bizonyosan részese voltam – ezt nem csupán én állítom, hanem az engem különféle intézményekben meglátogató közeli hozzátartozók, barátok is. Kanosszám során jártam a túlfeszített tempótól fásulttá vált, nem ritkán önnön zsenialitásuktól megrészegült orvosoknál, akik a praxisukat állami finanszírozású intézményeken belül üzleti alapon gyakorolják, és önmagukat varázserővel felruházott természetgyógyásznak képzelő sarlatánoknál is.

Azzal, hogy hosszú éveken keresztül félrediagnosztizáltak, s téves feltevésekre alapozva operáltak meg két alkalommal, végül csodával határos módon szembesültem - bár ez a kifejezés e helyütt nem adekvát, tekintve, hogy azokban a pillanatokban már látóképességem jelentős részét elveszítettem.

„Ahol a legnagyobb a szükség, ott közel a segítség” – e közkeletű népi bölcselet esetemben is igazolást nyert. Az utolsó előtti pillanatban egy tapasztalt belgyógyász jóvoltából kiderült a valódi probléma, majd többek hathatós segítsége révén kisvártatva megismerkedtem egy csapat tisztességes, magasan kvalifikált onkológussal, akik a velük szerves egységet alkotó lelkiismeretes és végtelen türelemmel megáldott szakápolói személyzettel karöltve véghez vitték a csodát, és visszasegítettek az élők sorába.

Reményeim szerint ez a felület okulásként szolgálhat mindazoknak, akik korabeli önmagamhoz hasonló felületességgel viszonyulnak ehhez a témakörhöz. Távol álljon tőlem, hogy hipochonderré tegyem a tisztelt olvasóimat, de tapasztalataim alapján azt mondom, fokozott körültekintéssel megannyi komplex probléma megelőzhető.

Az én históriám szemlátomást kedvező irányba halad. Kérem önöket, ha nem esik nehezükre, tegyék általam közkinccsé tanulságos történeteiket.

Előre is köszönöm a figyelmet és a segítséget!