A profilváltás apropóján.


A vizit, eredetileg egészségügyi rémtörténetekkel indult, melyeket egy szörnyű élményekben bővelkedő több esztendős vesszőfutás indukált. Akkoriban még abban az állapotban voltam, amikor látogatókat fogadtam. Orvosokat, szakápolókat, rokonokat, barátokat, kedves ismerősöket.

Az évek során látott és megtapasztalt borzalmak kikívánkoztak belőlem és úgy éreztem, ezzel a sorstársaim is így vannak. Egy ideig ömlött a panasz, belőlem és a kárvallottakból egyaránt, azután magam maradtam. Nem jött több levél. Mindez nagyjából egybeesett azzal az időszakkal, amikor Kanossza történetében megvillant a gyógyulás reménysugara.

Immár jobbára én látogatom jótevőimet: az életemet megmentő onkológusokat, a lábamat rendbehozó sebészemet a velük szimbiózisban dolgozó nővéreket, szakápolókat. Okafogyottnak érzem a profil korábbi sokkoló fotóját és eszembe jutott, hogy még annyi érdekes élményt megoszthatnék olvasóimmal.

Kanossza története mellett, ezentúl mindarról írni fogok, ami megragad, elgondolkoztat,  örömet okoz. Reneszánsz alkat vagyok, így épp úgy érdekel a metafizikai tradíció, a zene, a társművészetek, mint a természet ajándékai, a gasztronómia és a bor és mint mindannyiunknak, nekem is vannak emlékeim. Például a '80-as évek sajátos miliőjében fogant „pék-sztorik”, melyek jóvoltából eztán nevetésre is adódik alkalom.