Kérésem meghallgattatott. Ismét egy megrázó történet landolt a vizit drótpostaládájában. Szokásomtól eltérően kerestem egy idevágó videóinzertet, mellyel kapcsolatban fokozottan érvényes a jobb felső dobozban szereplő szöveg utolsó mondata: „A szenvedő alanyok, illetve a hozzátartozók hiteles beszámolói erős idegzetűek számára.”

Jó napot, kedves Vizit.blog!

Nekem is van egy történetem a mai magyar egészségügyről. Mivel nem vagyok szakmabeli, nehéz megítélni, hogy hol volt esetemben orvosi, vagy ápolási hiba. Csak a saját józan eszem az, amire tudok hallgatni. :)

Mindenkinek a maga belátására bízom az eset megítélését. 

Szóval nekem hipofízis adenómám* volt. Már a diagnózis felállítása nehézségekbe ütközött. Tejcsorgásom, erős ízületi fájdalmaim voltak, és híztam. Nem mondom, hogy mértéktelenül, de jelentősen. Miközben nem zabáltam. Továbbá a női ciklus is kimaradt.

Egy lelkiismeretes nőgyógyász jóvoltából nagy nehezen sor került CT-re (két hónappal későbbre tudtak csak időpontot adni!!!), de addigra a tumor már akkora volt, hogy kitöltötte a sella turcicát* és a látóideg is veszélyeztetve volt. Lényegében sürgős műtéti beavatkozásra volt szükség. Ezt a műtétet az orron keresztül végzik, s bár rosszul hangzik, hogy az ember agyában van valami oda nem illő, összességében másfél-két hét, amit emiatt a kórházban kell töltenie. Az mindenképp pozitívuma a beavatkozásnak, hogy agyszövet nem sérül!!!

Nálam azonban komplikáció lépett fel.

Szerintem mindenképpen fontos előzmény, hogy lumbál draint kaptam nem sokkal a sikeres műtét után, és ezen keresztül kb. 2 dl agyvizet vettek le tőlem. Nem volt túl jó élmény a gerinccsapolás sem – amikor az agyam a koponya belső falához ütődött, ezáltal semmihez nem hasonlítható fájdalmat okozva a gerincemben – de elfogadtam, hogy szükséges. Váladék folyt az orromból, s ők úgy gondolták, hogy az agyvizem szivárog. Nem tudom, ellenőrizték-e. Az a fül-orr-gégész hölgy, aki a műtétnél megnyitotta az orromon keresztül a koponyát, amikor a tamponokat az orromból eltávolította, mondta, hogy ez a beavatkozás (a lumbál drain felhelyezése) felesleges volt, ő szerinte tökéletes volt a heg.

Az alábbi videóinzerten a lumbal drain rejtelmeivel ismerkedhetnek.

Innentől kezdve zavarosak az emlékeim. Arra még emlékszem, hogy az őrzőből (egyfajta intenzív osztály), ahová a műtétet követően kerültem, átvittek az osztályra, s elviselhetetlen fájdalom volt a fejemben, ha megpróbáltam felállni. Arra is emlékszem, hogy megpróbáltam kibotorkálni a WC-re, úgy mondják, visszafelé estem el. Hogy a nővérek hol voltak, azt nem tudom. Egyik rokonom dolgozik abban a kórházban és amikor ő meglátogatott észrevette, hogy valami nem stimmel, ugyanis nem tudtam mozgatni a bal oldalamat. Nem tudom, hogy az agysebészeten dolgozó asszisztensek miért nem vették észre, hogy valami gond van. Azt feltételezném, hogy nekik aztán nagyon jó megfigyelőnek kellene lenniük.

Stroke-om volt ugyanis, attól bénult le a baloldalam.

Így kerültem egyfajta szuperintenzív osztályra, a rokonom révén. Fogalmam sincs, hogy ha ő nincs ott, akkor mi lett volna velem. Mindenféle gyógyszert nyomtak belém. Három napot töltöttem ott, de alig emlékszem valamire. Egy-két emlékmorzsára csupán. Azt hiszem, nem tudtam beszélni, mozogni. Végül 3 nap múlva visszavittek az agysebészetre, majd onnan átkerültem a rehabilitációra.

Az ottani emlékeim kezdete is morzsalékos, de egyértelmű felépülés indult el. Bár ágyhoz kötött voltam, a gyógytorna és egyfajta manuálterápia volt az, ami segített nekem, s a gyógytornász és a manuálterapeuta hozzáállása nagyon sok erőt adott. Napról napra javultam. Meg sem fordult a fejemben, hogy nem sikerül felépülnöm. Szerintem ez életbevágó volt. Összesen 2 hónapot töltöttem a kórházban.

Azt meg kell jegyeznem, hogy volt egy-két nővér, akik nagyon lelkiismeretesek voltak. Nekik örökre lekötelezettjük maradok, Sajnos a többség érzéketlen volt. Nem vették emberszámba az ott fekvőket. Nem reagáltak, illetve csak idegesen, pedig sok betegnek komoly fájdalmai voltak. Nyilván nekik sem könnyű, de ha kórházban fekszik az ember, akkor ő kiszolgáltatottabb, mint az ott dolgozók.

Ennyi az én történetem. Remélem, tanulságos.

 

*hipofízis adenóma: agyalapi mirigy daganat

**sella turcica: Ékcsont Az agykoponya felépítésében résztvevő csontok közül a legbonyolultabb felépítésű, nevének megfelelően szinte beékelődik a koponyaalap és az arckoponya hátsó része közé. Egy testbõl áll, ahonnan több nyúlvány, ún. szárny (kis/nagy szárnyak: ala minores/majores) ered, amelyek a koponya oldalfalának egy részét és a szemüreg hátsó -belső felszínét alkotják. A csont testi része fölött, a koponyaüreg felé eső részén találhatjuk meg a töröknyereg (sella turcica) elnevezésű vájulatot, amelybe szinte beleül az agyalapi mirigy. Ennek az apró szervnek a működése a szervezet csontrendszerének kialakulása és működése szempontjából elsőrangú fontossággal bír. A csont elhelyezkedésének megfelelően sok kisebb-nagyobb nyílással rendelkezik, amelyeken keresztül fontos erek és idegek közlekednek: pl. a látóidegek a szemüregből kis szárnyon keresztül lépnek be a koponyaüregbe és a töröknyereg előtt-fölött kereszteződnek (chiasma opticum). Jellegzetes részei az ékcsontnak az ún. röpnyúlványok (processus pterygoidei), amelyek a clivus külső felszínének legfelső része előtt, a csont középső testi részéről lefelé erednek és nekitámaszkodnak az arckoponya hátsó részeinek. Az ékcsont a koponya külső felszínéből a szemüregek hátsó lemezét és az oldalsó felszín járomcsont mögötti részét alkotja, mindkettőt a nagy szárnyak lemezei által.