vizit

A vizit, eredetileg egészségügyi rémtörténetekkel indult, melyeket egy szörnyű, ám rendkívül tanulságos élményekben bővelkedő több esztendős vesszőfutás indukált. Immár a gyógyulás rögös útján járva, úgy döntöttem életem egyéb vonatkozásaiban szerzett tapasztalataimat is megosztom olvasóimmal.

Levélküldés

Küldje el Ön is megpróbáltatásairól szóló történetét a

vizit.blog@gmail.com

címre!

Címkék

2010.08.10. 07:59 kanossza

Kanossza 25. – Lemmy, vagy nem lenni

Előzmények: 1. - 2. - 3. - 4. - 5. - 6. - 7. - 8. - 9. - 10. - 11. - 12. - 13. - 14. - 15. - 16. -17. - 18. - 19. - 20. - 21. - 22. - 23. - 24.

 

Történetemben még mindig az előző epizódban felbukkant titokzatos pöttyök eredetét keressük. Túl a sikertelen tüdőbiopszián, folytatódott az oknyomozás, ezzel megnyitva a Kanossza új fejezetét 

 

A legutóbbi epizódot záró baljós előérzetem utólag csupán egy operett librettónak tűnik ahhoz a becketti élményhez képest, melyet azon a bizonyos napon átéltem. Történetem ezen szakaszában ugyan lényegesen reménykeltőbb helyzetben voltam, mint egy esztendővel előtte, de pszichém ellenálló képessége még mindig hagyott maga után némi kívánnivalót. Árnyaltabban fogalmazva, a 145 napos hospitalizáció egyik folyományaként elszoktam a nagy tömegben összezsúfolódott emberektől, a türelmetlenségtől és a békétlenkedéstől. Ebben a délelőttől délutánig tartó etapban mindhárom tényező együttes jelenlétét kellett elviselnem és e mellett a rég nem tapasztalt fásult közönnyel is szembesültem.

Az ember ne legyen telhetetlen. Az onkoterápiai szakirodalom még unikális esetként sem említ olyan klinikai szituációt, amely során kemoterápia és a (kobalt)sugárkezelés kombinációját követően bárkit összekevertek volna egy huzamosabb tengerparti nyaralásról visszaérkező aranyifjúval. Én sem voltam jó bőrben. Olyannyira nem, hogy ezúttal ketten is elkísértek. Miután a még mindig második otthonomul szolgáló osztály járóbetegeire vonatkozó adminisztráción túlestem, a legendás pöttyök kilétének felfedése céljából az intézmény sebészeti ambulanciájára irányított kezelőorvosom.

Kezemben a beutalóval egy alig száz méterre fekvő épület folyosóján toszuló végeláthatatlan embertömeg kellős közepébe botorkáltam. Tudvalévő, hogy sok jó ember kis helyen is elfér, beteg emberből ennél akár kicsit több is.  Korábbi tapasztalataim megtanítottak arra, hogy az ambulancia, az egészségügy egy olyan sajátos műfaja, ahol – a traumatológia mellett – a legkiélezettebb szituációkkal találkozik terapeuta és páciens egyaránt. A riadt tekintetekből arra következtettem, hogy ezen a folyosón, effajta helyzetekből temérdek akadt. A kezükben diagnosztikai dokumentumokat szorongató, feszült arcizmokkal ülő, illetve lankadatlan toporgó betegeket csupán a nemi identitásjelek különböztették meg egymástól. A rájuk váró hírrel kapcsolatos szorongás tekintetében  nem látszott különbség köztük. A félelem szinte tapintható volt a nagyjából 250 méter hosszúságban, téglalap alakban körbefutó, folyosó minden szegletében.

Hogy kanosszásan meredek gondolattársítással éljek, szofisztikáltabb borbarátok visszakóstolásnak nevezik azt a rituális mozdulatsort, amikor egy korábban megízlelt tételt újra körbejáratnak a szájüregben – bennem ez a végeláthatatlan várakozás, a históriám kezdeti szakaszának monoton várakozással terhes óráit idézte fel. Néhány fullasztó óra után, elunva a feltoluló emlékek keserű zamatát, az asszisztensnő következő kilépőjekor helyet szorítottam magamnak a tolakodók között, mélyen a szemébe néztem és egy tőlem telhetően határozott mozdulattal a kezébe nyomtam sebészeti konzíliumra vonatkozó beutalómat és a mellékelt, zanzásított kórtörténetet. Alig húsz perc múlva feltárult az ajtó és engem szólítottak. Bár a néhány perccel későbbi jelenetben nem sikerült felfedeznem az okát, az utasítás szerint a parányi öltözőhelységben alsóneműre kellett vetkőzzek. A zsilipelést követően alsónadrágban érkezve szembesültem egy rendkívül kedélytelen emberrel, aki így kora délután tájban talán  már az egész planétát gyűlölhette, de hogy ezt az épületet, benne a folyamatos problémautánpótlást biztosító folyosót egész biztosan rühellte, arra abból következtettem, ahogy az epikrízisemet tartalmazó dokumentumokkal a kezében, kissé rezignáltan fejtette ki, miként képzeli el a képalkotó berendezések leletein a tüdő felső régiójában látható nyolc titokzatos pötty titkának megfejtését.

Rekonstruálom a diskurzust.

- Tiszteletem doktor úr – köszöntem, majd jelentős hatásszünetet követően, válaszként a nekem háttal helyet foglaló, az irodai székben hintázó, karjait a tarkója köré kulcsoló, távolba révedő tekintetű férfi gépies hangját hallottam.
- El kell törjük néhány bordáját és legalább két helyen a mellcsontját. Ezután az adott pontokon mintákat veszünk a tüdejéből.
- Elnézést doktor úr. Nem történt itt tévedés? Én egy biopszia egyeztetése végett jöttem önhöz.
- Ez biopszia, de mivel másként nem lehet hozzáférni a területhez, fel kell tárnunk a mellkasát.
- ?!!!:((
- Van jobb ötlete?
- Momentán nem találok szavakat. Ön szerint nem túl kockázatos ez a beavatkozás?
- De.
- Mégis mekkora esélyem van arra, hogy jelenlegi fizikai állapotomban ezt a mintavételt élve megússzam?
- Húsz százalék. Talán. 
- Köszönöm, hogy időt szánt rám, közlöm kezelőorvosaimmal az eredményt és mérlegeljük a lehetőségeket.

Utólag kicsit sajnálom, hogy akkor nem volt nálam, olyan videórögzítésre alkalmas okostelefon, mint az Android oprendszerrel felvértezett Samsung GalaxyS, mellyel két kattintással közkinccsé tehettem volna a Youtube felületén az esetlenül kegyetlen konzíliumot. Most e helyett be kell érjék a jó öreg Lemmy cseppet sem kevésbé teátrális produkciójával.


...

24 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://vizit.blog.hu/api/trackback/id/tr862209914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hollokara (törölt) · http://hollokara.inda.hu 2010.08.10. 13:34:43

Jó, hogy újra írsz!
Kitartást kívánok!

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2010.08.10. 13:41:23

Üdv újra! Várom a folytatást!

Doktor Toka 2010.08.10. 14:35:48

Sajnos a stílus olvashatatlanul modoros és dagályos. Jobb lett volna, ha a szerzőn kívül más is elolvassa és húz belőle. Egyébként jobbulást!

Szumóné 2010.08.10. 15:45:07

Miért nem adtál egy barackot kifelé menet a kedélyszegény dokibácsinak? Legalább kizökkentette volna az idült agyhalottságból egy fél másodpercre... :D

Azért jó lett volna még, ha még ebben a posztban megtudjuk mit szóltak a kezelőorvosok ehhez a véleményhez.

(Nekem tetszik a stílus, érdekesmód el tudtam olvasni és élveztem is. :) )

Peter Blau 2010.08.10. 16:21:48

Nekem is tetszik a stílus!
Írj még!

WITCH · http://witch-ironman.blog.hu 2010.08.10. 16:38:25

Teljesen a női írók stílusa a post.

Vavyan fable, meg az összes többi hasonló ...valahol a realitás teljes mellőzésével akar valós lenni.

Orwell, Jókai, vagy Eszterházi ezt az egész történetet 5 mondatban leírta volna.

"Kezemben a beutalóval egy alig száz méterre fekvő épület folyosóján toszuló végeláthatatlan embertömeg kellős közepébe botorkáltam. "

Az ilyenért mondatért egy öreg író sétapálcával törné be a fejed.

"Hogy kanosszásan meredek gondolattársítással éljek, szofisztikáltabb borbarátok visszakóstolásnak nevezik azt a rituális mozdulatsort, amikor egy korábban megízlelt tételt újra körbejáratnak a szájüregben"

Ilyenért a fiatalabb írók pedig lánccal.

8D

stevy 2010.08.10. 16:48:32

@WITCH: sajnos sokan nem érzik a különbséget pl. egy karácsonyi ünnepi ebéd és mekis hamburger között!!

shilla 2010.08.10. 19:48:22

Kitartásod az van, meg kell hagyni. A döggel való küzdelem embertpróbáló, ezt csak az érti meg igazán, aki végigcsinálta.
Sajnos a sebészek a legnagyobb prosztók ez kétségtelen. Ennek az intézménynek a leggyengébb láncszeme.
A többi orvos akivel ott kapcsolatba kerültem igazán emberi és mindent megtesz ami csak lehetséges.
PET Ct-vel fájdalommetesen nem lehetne kimutatni, hogy ezek a pöttyök áttétek-e?
Fáj

kanossza 2010.08.11. 00:37:11

@schilla:

Mint minden általánosítás, ez a sebészekkel kapcsolatos megállapítás is billeg nekem. Az inkriminált esetet követően, kanosszám során a Gondviselő megismertetett olyan sebésszel, aki szívvel, lélekkel gyakorolja hivatását.

Minden területen akadnak – napjainkban sajnos számosan – akik belefásulnak a mindennapos rutinba. Nézetem szerint azért, mert híján vannak a hivatástudatnak. Státusz gyanánt bármilyen elfoglaltságot űzni, merő gyarlóság.

shilla 2010.08.11. 11:56:01

Sajnos a legtöbb "gyomrost" a sebészektől kaptam. A sebészeten nem csak a betegekkel viselkedtek lekezelően, hanem az ott dolgozó személyzettel is. Számtalanszor voltam tanúja, ahogy az orvos megalázóan beszélzt a nővérrel, adminiszrátorral. Nekem égett az arcom.
A többi orvos meglehetős empátiával kezeli, gyógyítja a beteget.
Kanosszámat én is megjártam 14 év alatt, de nem szólok egy szót sem, hogy elolvastam a blogodat.

anabique 2010.08.26. 10:23:23

Nem értem a fanyalgókat. Minek olvassák, ha csak szenvednek tőle? Ha egyszer lehet Jókait is olvasni helyette. :)

@kanossza: döbbenetes, hogy min mentél keresztül (eddig). Valahogy mindig azt hiszem, képtelenség, hogy ennél rosszabb jöjjön, de újra és újra meglepsz. Döbbenetes az az életerő és humor, amivel kezeled a kezelhetetlent, lenyűgöző a kitartásod. Ismeretlenül is minden tiszteletem a Tiéd. De tudod akármennyire is izgalmas a történetedet olvasni, mégis inkább azt kívánom, hogy lassan csak az olyan unalmasabb témák maradjanak, mint pl gyógyulás meg uncsi negatív leletek. És ne tűnj el lécci hónapokra, mert még aggódni találnak az olvasóid. :)

kanossza 2010.08.26. 11:03:07

@anabique:

Elnézést, de a létfenntartásért folytatott küzdelem mostanában kevés teret enged az írásnak. Dolgozom a következő epizódo(ko)n, melyek történései újabb élményanyaggal gazdagítottak.

anabique 2010.08.26. 11:18:03

@kanossza: Nehogymár elnézést kérj! :) Viszont ez nem hangzik jól. :(

szubjektiv 2010.08.28. 23:50:37

Örömmel konstatálom, hogy jelentkeztél megint.
Szülői érintettség okán látom magam is, hogy hogy működnek a dolgok, természetesen csak érintőlegesen hozzád képest.

"El kell törjük néhány bordáját és legalább két helyen a mellcsontját. Ezután az adott pontokon mintákat veszünk a tüdejéből."

Talán kételkednék, ha nem te írtad volna.

Hogy lehet megállni ezt ordibálás vagy más csúnyaság nélkül? Úgy, hogy abban vagy amiben.

Nagyon sokat olvasok, és hát bármit, így krimit is meg egyéb izgalmas műveket. De ha igazán izgalmas, akkor mindig belenézek a végébe.
Fegyelmezetlen vagyok.

Nem lehetne megtudnunk drága kanossza, hogy most hogy vagy?

Aki az írásaidra azt mondja, hogy modoros, az soha nem járt még rákosztályon és alighanem Salingert is kurva modorosnak találná.
Csodálatosan írsz.

szubjektiv 2010.09.15. 22:50:31

Merre jársz kedves kanossza?
Erre már rég jártál.
Jó lenne hallani felőled és olvasni a folytatást. (is)
Erősen bízom benne, hogy jobb dolgok foglalnak le, mint a blogírás.

cosmic_raisin 2010.09.16. 16:31:55

én is valami olyasmit akartam írni, mint szubjektív. jó volna, ha tudnál jelentkezni, kanossza. gyakran gondolok rád, remélem, jól vagy.

Pók · http://poooOOoook.blog.hu 2010.09.17. 18:02:31

Szerintem írj olyan stílusban, amilyenben akarsz. Ha valaki nem tudja követni, az úgyis jobban teszi, ha mást olvas. Aki pedig írástechnikai tanácsokat ad, hát, szerintem fontolja meg, hogy ebben a szituációban csakugyan ezt kell-e tennie... Itt most nem egy kezdő író szárnypróbálgatásait olvassuk, hanem egy igencsak (szó szerint) húsba vágó önvallomást.

T...... 2010.10.11. 19:07:24

Helló!
Aggódunk, hogy vagy?!
Egyetértek szubjektívval, megírnád legalább körvonalakban, hogy most hogy állsz egészségileg?
Várjuk a folytatást, lehet rövidebben, ha most csak annyi erőd jut rá,
Üdv,
T.

kanossza 2010.10.11. 20:44:19

Tisztelt Hűséges Olvasók!

Őszintén köszönöm megható leveleiteket.

Az utolsó epizód közreadása óta csodálatos élményekben volt részem.

Ugyanakkor zanzásított emlékszilánkkal illetlenség lenne előálljak. Még mindig türelmeteket kell kérjem. Talán hiszitek, talán nem, a folytatás sem tanulságok nélküli.

Kitöltendő az új poszt megjelenéséig tartó várakozást, kísérletképp feltennék egy kérdést: az előjelekből ítélve, milyen folytatásra számít a T. Olvasóközönség?

Ezúton is megköszönöm, ha dehonesztáló hozzászólók, értetlenkedő hosszútávfutók, frusztrált éceszgéberek megkímélik a felületet rosszindulatú akadékoskodásaiktól.

Kovács Ő. János 2010.10.15. 20:41:11

@kanossza: Valami azt súgja, hogy túlélted a biopsziát...

T...... 2010.10.18. 12:41:10

Hát, én lemaradtam, de jöhetne sűrűbben bejegyzés, mert elveszted az olvasókat. Most hogy vagy?

szubjektiv 2010.11.05. 00:09:11

@kanossza:
Nem írtam a kérdésedre választ.
Mert nem tudom mire számítsak.
Fogalmam sincs, tippelgetni meg méltatannak éreztem.
Nem tudjuk mikor játszódik mindez amit leírtál. Nincs kapaszkodó.
Lehet, hogy 10 éve élsz boldogan, lehet, hogy ezek közeli tapasztalások.
Lehet, hogy mindez a képzelet szüleménye. Nem valószínű.
De bármi lehet.
süti beállítások módosítása