Előzmények: 1. - 2. - 3. - 4. - 5. - 6.
Néhány éve - jelentős túlsúllyal küzdve - még eszembe nem jutott volna, hogy egy napon milyen furcsa lesz szembesülni azzal, hogy a cipőim és az alsó ruházatom kivételével gyakorlatilag minden ruhadarabomból kifogytam. Lehet, most megbecstelenítem a fitnesz bálványimádók oltárát, de számomra ebben az időszakban mégis meglepően kellemetlen volt, amikor kiestem a nadrágjaimból.
December elejére, az alváshiány és az étvágytalanság következtében olyan mértékben legyengültem, hogy jószerével már a lakásunkon belüli közlekedés is komoly nehézségekbe ütközött. Egyre nagyobb megterheléssel jártak a normális esetben rutinszámba menő mozdulatok.
Az erős antibiotikumok szedésével ugyan felhagytam, a folytonos hányinger mégsem tette lehetővé, hogy számottevő mennyiségű élelmiszert vegyek magamhoz. A viszonylag rövid idő alatt végbement drasztikus súlycsökkenés egyik kellemetlen következményeként az egyre hidegebb időjárást a lakás belső hőmérsékletének drasztikus növelésével sem voltam képes megfelelően ellensúlyozni. Napközben gyakorta azon vettem észre magam, hogy meleg pamutholmikban is didergek, és plédekbe kell takarózzak.
Az egyik délelőtt megdöbbenve tapasztaltam, hogy vizeléskor számottevő mennyiségű vér is távozik a szervezetemből. Megilletődtem, majd kétségbeesett telefonálásba kezdtem. A hír hallatán párom azonnal szabaddá tette magát a hét hátralévő napjaira. Barátaim egyike, tágabban értelmezett ismeretségi körében rábukkant egy korunkbeli vesespecialistára, akit néhány órával később sikerült is elérnem. A helyzet komolyságára való tekintettel másnap kora reggel már munkahelyén fogadott, majd ultrahang segítségével megállapította, hogy a jobb vesémre a szerv méretének közel hétszeresét meghaladó nagyságú daganat csimpaszkodott, ezért a vesét haladéktalanul el kell távolítania. Miközben kimondta e szívderítő szavakat, tekintete a lágyékomon lévő diónyira duzzadt nyirokcsomókra tévedt.
- Álljunk csak meg! Ezeket mikor látta először ekkorának?
- Hónapokkal ezelőtt, még a lábműtétem idején. Jeleztem a sebészeknek, de hosszú ideig azt mondták,hogy a csontvelőgyulladás okozza, majd legutóbbi találkozásunkkor ki akarták operálni.
- Sürgősen tudni akarom, mi ez! Addig nem csinálunk semmit. A lehető leghamarabb keressen fel egy tisztességes belgyógyászt, azután az eredménnyel jelentkezzen nálam!
Hosszas telefonálásokat követően sikerült felkeresnem kettőt is, de azt, hogy melyik bizonyult tisztességesnek, inkább most az olvasóra bíznám.
Előbb eljutottunk egy akkor még jó hírű intézmény főorvosához, aki egy szinte teljesen kiürített osztályon fogadott. Együttérző tekintettel meghallgatta beszámolómat, morfondírozás közben lebonyolított egy közelgő, nagyobb lélegzetű sítúrával kapcsolatos telefonbeszélgetést, majd közölte, hogy az osztály túlterheltsége miatt leghamarabb februárban tudna időt szakítani ügyemre. Miután elbúcsúztunk, hirtelen felindulásból feltárcsáztam egy magánkórház telefonszámát, ahol néhány óra múlva megvizsgált egy udvarias belgyógyász. Átnyújtottam a nálam lévő leleteket, és felvázoltam az elmúlt időszak tapasztalatait – különös tekintettel az előző nap történtekre. Eközben ő akkurátus mozdulatokkal készített egy EKG-t, majd egy januári találkozás lehetőségével átnyújtotta névjegyét, kikísért minket a recepcióhoz, ott kezünkbe adott egy szabad szemmel jól látható végösszeget tartalmazó számlát, majd kellemes ünnepeket és jó egészséget kívánva szelíden mosolyogva kezet nyújtott.
Hullafáradtan, lógó orral tartottunk hazafelé, amikor manuálterapeuta orvos barátom hívott, és arról tájékoztatott, hogy amennyiben másnap egy háziorvosi beutalóval a kezemben felkeresem a lakhelyünkhöz közeli rendelőintézetet, és alávetem magam néhány rutinellenőrzésnek, jó esély mutatkozik arra, hogy az új évet egy részletes belgyógyászati kivizsgálással kezdhessem.
Másnap egy jó helyismerettel rendelkező barátom segítségével minden vizsgálatot elvégeztettünk, a leleteket az intézmény főorvosa, a következő szavak kíséretében adta át: nekem nagyon gyanús, hogy ez valami daganatos megbetegedés.
Az év eleje óta hónapokat töltöttem kórházakban, átestem két lábműtéten, erre most három nap leforgása alatt két orvos is rákra gyanakszik a tüneteim alapján? Ennél csak boldogabb új év következhet.
Vagy mégsem?...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nickita 2009.09.24. 09:39:44
DR.version · http://m-12.blog.hu 2009.09.24. 09:50:39
Sailor 2009.09.24. 10:01:21
Elég szörnyű a történet.
Véleményem szerint a magyar egészségügy egyik legnagyobb problémáját illusztrálja: a betegutak rendezetlenségét.
Az elmélet az, h mindenki a háziorvosához megy először, az küldi tovább, ill. menedzseli a vizsgálatokat, kezeléseket.
Hát itt, ha jól értem, ez eléggé későn történt meg.
Ennyit az ismeretségeken alapuló öngyógyításról. Több bizalmat a háziorvosok iránt!
Egyébként: jobbulást kívánok!
vesemese 2009.09.24. 10:19:52
Eredmény: az egyik vesén egy kólásüvegnyi daganat , vagyis ciszta ( 2 literesre céloztam..) . Még aznap (!) "életmentő" műtét, egy csövet raktak be, lecsapolni a folyadékot, megszüntetni a gyulladást.
két hét múlva került sor a tényleges műtétre, sajna, ez egy vesémbe került. :)
Egyetlen ismerősöm sem dolgozott a (területileg illetékes) kórházban, nem jattoltam, de mégis mindvégig korrektül kezeltek.
Egyszóval, a "hivatalos" út sem rosszabb, mint a magánorvosok ...
kanossza 2009.09.24. 10:22:31
És még hol vagyunk, az igazi mélyponttól...
vesemese 2009.09.24. 10:25:41
Sajnos, a szövettani eredményektől nagyon sok függ.
kanossza 2009.09.24. 10:38:07
A háziorvos hiánya valóban az én saram volt. Mentségemre szolgáljon, hogy a lábfájásokat megelőzően, 11 esztendős korom óta nem volt olyan problémám, amellyel orvoshoz kellett volna forduljak.
A magánkórház felkeresése egy kétségbeesett lépés volt. Talán ismered a viccet: Három cowboy poroszkál a kaktuszok között a sivatagban, azután az egyik egyszer csak anyaszült meztelenre vetkőzik a nyeregben, majd a kaktuszok közé veti magát. Jajveszékel a fájdalomtól. Két társa kimenti, s miközben húzogatják ki a testéből a tüskéket, megkérdezik tőle, tulajdonképpen miért cselekedett így. Mire a sérült lovas: Első látásra, jó ötletnek tűnt...
Idet 2009.09.24. 10:39:46
Sokan azért nem mennek el bélrákszűrésre, mert nem akarják alávetni magukat a kellemetlen, gusztustalan és sokszor fájdalmas béltükrözésnek. Megmenekülnénk egypáran, ha az orvostudomány kifejlesztene valami más módszert!
basel 2009.09.24. 10:46:27
Nekem ezidáig nem sikerült a hetedik kerülethez közel olyan háziorvosra lelnem, akihez érdemes lenne elmenni akármilyen bajjal.
kanossza 2009.09.24. 10:56:35
A mondandómban nem kapott hangsúlyt, de halkan megjegyzem, esetemben a háziorvos diagnosztikai szempontból nem brillírozott. Az adott szituációban nagy segítség volt, hogy biztosította az adminisztrációs hátteret, elkészítette a beutalóim.
leone007 2009.09.24. 11:00:10
elvileg CT-vel lehet ún. virtuális colonoscopiát csinálni (nagy felbontású készülék, sok szelet, szoftveres 3D leképezés) de tudtommal (nem vagyok radiológus) az országban nem sok ilyen gép van.
www.medicinenet.com/virtual_colonoscopy/page2.htm
olvasd el az összehasonlítást, én inkább a hagyományosat választanám, ha meg kellene csinálni.
Az UH csak a durvább elváltozásokat jelzi (ún. kokárdajel), és akkor is lehet álpozitív az eredmény.
Egyébként szűrés jelleggel nem csinálnak vastagbéltükrözést, csak ha vmi panasz van és felmerül vastagbél polyp vagy daganat lehetősége.
Ráadásul sok helyen már rövid gyógyszeres narkózisban csinálják a beavatkozást, ami sokkal elviselhetőbbé teszi.
gjokkel 2009.09.24. 11:03:22
Van ilyen eljárás, virtuális kolonoszkópiának hívják. Ezt is CT készülékkel (már amelyik tudja ezt) lehet csinálni. A belek vizsgálatával az a baj, hogy a röntgenképen önmagában nem látszanak eléggé, kell hozzá a kontasztanyag. A baj csak az vele, hogy nem ad definitív diagnózist, ugyanakkor a sugárterhelés jelentős, ugyanúgy koplalni kell előtte, stb.
A normál kolonoszkópia nem olyan egetverően gusztustalan/fájdalams/kellemetlen, különösen, ha hozzáteszem, hogy a legutóbbi multicentrikus, nagy beteganyagon végzett vizsgálatok kimutatáák a következőt:
Ha valakinél 45-55 éves kora között elvégzik a kolonoszkópiát, és találnak rákot megelőző állapotot, akkor az 99%-ban nyom nélkül, véglegesen gyógyítható (sebészi úton). Ugyanakkor akiknél ebben a korban nincs semmilyen elváltozás a bélben, azoknál nem is lesz már a későbbi években.
Szerintem összeségében megéri.
kanossza 2009.09.24. 11:20:21
@gjokkel:
A blog indításakor titkon reméltem, hogy egy szép napon, az egészségügyben dolgozó tisztességes szakemberek számára is megnyilvánulási lehetőséget biztosíthatok. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a szaktanácsadói fórum már egy hónapon belül elindul.
Az olvasók nevében is köszönöm a szakmabeliek konstruktív hozzászólásait!
Dezsőjóska 2009.09.24. 11:23:41
vesemese 2009.09.24. 11:23:51
A bélrendszernél ez problémásabb lehet.
Dezsőjóska 2009.09.24. 11:28:24
vesemese 2009.09.24. 11:28:38
Ez több dolgot is jelent :)
1. komoly összegért szerződtek
2. olyan, mintha magánklinikára mennél
3. más az átvizsgálás (egy egészséges ember esetében) és más a gyógyítás. Az utóbbi nem fért volna be egy napba.
Amúgy életbiztosítás kötése esetén is alapelvárás az átvizsgálás, de ez nem klinikán, műtőasztalon történik.
kanossza 2009.09.24. 11:32:54
Remélem, nem vagyok vindisgréc, ha megkérdezem, mekkora létszámú dolgozón és milyen diagnosztikai vizsgálatokat sikerült ilyen rövid idő alatt elvégeznie, ezeknek az ügyes és lelkiismeretes szakembereknek?
leone007 2009.09.24. 11:36:06
Igen sajnos ma az alapellátás nagyon sok esetben csak erre terjed ki - tisztelet a kevés kivételnek. Legtöbb esetben - meg szoktam kérdezni - meg sem vizsgálják a beteget, csak írnak egy beutalót. Hasa fáj? Sebészet. Mellkasa? Belgyógyászat.
Bár a fene tudja, láttam már elég elhanyagolt eseteket, mert a HO kezelte hetekig (ez főleg a vizitdíjas időszakban volt, de ezt most hagyjuk)
A másik az, hogy nem beutalóköteles szakrendelésen dolgozom, és nagy számban jönnek hozzám betegek, akik nem is oda tartoznának, csak épp a háziorvoshoz sem mennek el, ők bizony tudják hova kell majd menniük. Hát nem.
Dezsőjóska 2009.09.24. 11:38:46
vesemese 2009.09.24. 11:43:07
csak kiegészítésképpen, személyes tapasztalatból : én is multinál dolgozom és voltam hasonló vizsgálaton :
-vér és vizelet labor (előtte)
-látásvizsgálat, szemfenéktükrözés
-vérnyomásmérés
-EKG
-néha prosztatavizsgálat (nőknél ez kiesik :) )
-gyógyszerhasználati szokások
Max. 1 óra. Mivel Dezsőjóska is managerekről beszélt, 8-10 ember simán belefér egy napba.
Dezsőjóska 2009.09.24. 11:44:25
vesemese 2009.09.24. 11:46:09
hát .. a háziorvosnak azért van egy előnye - tudja, hová kell küldeni a beteget, ahol fogadják is :)
Magánakcióban pedig csak pattog a beteg a szakrendelések meg a kórházak között ...
Dezsőjóska 2009.09.24. 11:46:20
hozzászólóka 2009.09.24. 11:49:42
vesemese 2009.09.24. 11:50:41
Értem én és igazat is adok Neked.
Ezért utaltam a magánklinikára: ha fizetsz a vizsgálatért, elkerülheted a sorbanállást. Egy multinak ez megéri, az átlagembernek nem biztos, bár a lehetősége megvolna rá ... csak a pénze nem .
leone007 2009.09.24. 11:51:50
vesemese 2009.09.24. 11:52:02
:) amit a megrendelő kér - és fizet :)
alszakall 2009.09.24. 11:53:20
A multi szurovizsgalata a multin mulik: mennyire jo szakembert keres s mennyire szempont az olcsosag: a latvanyos semmit pl. egeszen olcson meg lehet szerezni. Mindenre kiterjedo atvizsgalas term. nem letezik: ez mokusvakitas
leone007 2009.09.24. 11:53:42
vesemese 2009.09.24. 11:54:59
azt nem is mondtam, hogy a biztosítások esetében is pontosan ez a menetrend - ráadásul a a vizsgálat mélysége függ magától a biztosítótól és az összegtől is. Gyakorlatilag személyre szabott igénylista készül az ügyfél számára.
vesemese 2009.09.24. 11:55:58
Ebben sajnos igazad van. Egy jó HO aranyat ér.
leone007 2009.09.24. 11:56:28
vesemese 2009.09.24. 11:58:43
Így van. Nem betegséget, hanem rizikófaktorokat keresnek. Nem meggyógyítani akarják a managert, hanem biztosak akarnak lenni abban, hogy túléli a szerződésben vállalt időszakot :)
Rebca 2009.09.24. 12:18:12
kanossza 2009.09.24. 12:25:55
Törzsolvasóként bizonyára emlékszel arra a korábbi epizódokból, hogy az első köreim idején én azért kivárakoztam magamat:)
papamaci1 2009.09.24. 12:28:19
kanossza 2009.09.24. 12:36:27
A rendszeressé váló vérpótlások alkalmával többször is rákérdeztünk arra, nem bujkál-e bennem valami titkos kórság, ha ennyire alacsony a vörösvértesteim száma, ilyen sokat vakarózom és ennyire nehézkesen alszom – nem hiszem, hogy egy nyirokcsomó kivétel önmagában megoldotta volna a problémát. Talán igen, de azokban a pillanatokban egy világ omlott össze bennem és megrendült bizalommal nem szívesen vágtam volna bele egy újabb műtétbe. annál is inkább nem, mivel az MRSA-fertőzöttség még mindig fennállt.
leone007 2009.09.24. 12:38:31
leone007 2009.09.24. 12:43:04
Dezsőjóska 2009.09.24. 12:46:41
A vérpótlások megint megérnének egy külön fejezetet! Dupla csípőprotézises kollégám mesélte, hogy minden műtét után (mindig kapott vért), új tulajdonságokat vett észre magán. Egyszer szerették a szúnyogok, egyszer nem. Sok hasonló apróság, de voltak meglepőbbek is, csak azokat elfelejtettem :)
kanossza 2009.09.24. 12:50:54
Kíváncsivá tesztek.
Az MRSA tekintetében egyszer tünetmentessé váltam, majd újra belém költözött, s egy célzott kúra jóvoltából tavaly januárban elbúcsúzott tőlem.
kanossza 2009.09.24. 12:57:25
Abban az időszakban, annyi furcsaságot észleltem magamon, hogy precíz összevetésre már nem éreztem indíttatást. Nagyjából, az „örülök, hogy még szelel az orrom” állapot kezdett elhatalmasodni rajtam:)
leone007 2009.09.24. 12:59:36
kanossza 2009.09.24. 13:09:22
Még belegondolnom is borzongató, mi történt volna, ha számos egyéb probléma mellé, még egy szívbillentyűgyulladást is sikerült volna összegereblyézzek. Köszönettel veszem, hogy sikerült az alaphelyzet új dimenzióira rávilágítanod. Ismét új ismeretekre tettem szert, de ez szerencsére nem talált:)
leone007 2009.09.24. 13:15:54
KenSentMe 2009.09.24. 13:38:26
kanossza 2009.09.24. 15:09:06
Köszönöm, de az érdem elsősorban azoké, akik tevőlegesen részt vettek abban, hogy visszatérjek az élők sorába. Orvosaim, az általuk irányított ápolók, családom, barátaim. Nyilván rajtam is múlott, hiszen csak azt lehet megmenteni, aki hagyja magát.
Pók · http://poooOOoook.blog.hu 2009.09.24. 19:50:06
kanossza 2009.09.24. 21:58:14
Köszönöm a megtisztelő érdeklődést és az együtt érző szavakat.
Nem tudom jó hírt közlök-e, ha azt mondom: a végkifejlet, még valós időben is várat magára.
Jövő héten, fokozódik az interakció, de most még korai lenne beszámolnom a tervekről, mivel a holnapi epizódban meredekebb pályára áll a sorsvonalam.