vizit

A vizit, eredetileg egészségügyi rémtörténetekkel indult, melyeket egy szörnyű, ám rendkívül tanulságos élményekben bővelkedő több esztendős vesszőfutás indukált. Immár a gyógyulás rögös útján járva, úgy döntöttem életem egyéb vonatkozásaiban szerzett tapasztalataimat is megosztom olvasóimmal.

Levélküldés

Küldje el Ön is megpróbáltatásairól szóló történetét a

vizit.blog@gmail.com

címre!

Címkék

2010.01.18. 07:59 kanossza

A hibaszázalék tesztalanya 1.

Bevallom, kanosszám kilátástalan periódusaiban úgy tűnt számomra, hogy az átélt sorscsapásokat személyre szabottan osztotta rám a Gondviselő. Azonban egyik kedves olvasóm megrázó története révén újra gátlástalan szakszemélyzeti hanyagsággal, rosszindulattal és pökhendiséggel voltam kénytelen szembesülni.

A hossza okán két részben – ma és holnap – közreadott levél többszöri átolvasása után felmerült bennem, vajon a történetben szereplő egészségügyi szakembereket miféle elképzelés vezérelhette a pályaválasztásban? Miközben a pácienseket csupán munkadaraboknak tekintik, nem ők váltak-e biorobotokká?

Kedves Kanossza!

Gratulálok a balogjához! Igazán kár, hogy van rá igény..

Sajnos rengeteg személyes élményem van a magyar egészségügy állapotáról – és persze köztük van néhány nagyon felemelő történetem is, olyan orvosokról, akik megőrizték emberségüket ezek között a körülmények között is. De sajnos nem ez a jellemző.

Néha kimondottan az a benyomásom, hogy én a magyar egészségügy egyik „nagy tesztalanya” vagyok – egy olyan személy, aki meglepően gyakran esik a hibaszázalékba. Első mély benyomásaim negyedszázaddal ezelőttről származnak. Sajnos már kamaszlányként belekóstoltam abba, milyen az, ha az ember nem a rutinszerűen ellátható esetek közé tartozik, mert valami viszonylag ritka problémája van. Ettől aztán elég gyanakvóvá és öntudatossá váltam a "rendszerrel" szemben – ami, mint az alábbi történetből is kiderül, nem mindig előny.

Gondolom, ebbe a blogba elsősorban a legújabb sztorikat várja, hiszen mégiscsak azon lenne érdemes e kritikai észrevételek révén változtatni, ami VAN.

Amennyire én látom, ugyanaz van, mint 25 évvel ezelőtt. A gyógyszerek, a műtéti eljárások ugyan fejlődtek, ami nem lebecsülendő, ám a szemléletmód, a hozzáállás alig.

 

Tehát a legújabb történetem:
 
Kamaszkorom óta nagyjából évente jártam nőgyógyászati szűrésre. Elég komolyan vettem, annak ellenére, hogy kifejezetten egészséges életmódom okán nem tekintettem magam a kiemelt rizikócsoportba tartozónak; ám a családomban különösen sokan haltak meg rákban, többek között az anyám is, mégpedig nagyon fiatalon.

Pár éve kezdődött saját kanosszajárásom. 35 éves voltam akkor, épp elmentem a szokásos szűrésre, ezúttal kis csúszással, 14 hónappal az előző, negatív eredményű szűrés után. Komolyabb panaszom nem volt, enyhe krémes folyást tapasztaltam egy-két hónapja a menstruáció előtt, semmilyen más tünettel nem társult, ez volt minden. A fiatal orvos – akit életemben először láttam, az sztk-ban – lelkiismeretesnek tűnt. A vizsgálat során falfehéren közölte velem, hogy szerinte nagy baj van, mert óriási méhszájsebem van, és amint hozzányúl, annyira vérzik, hogy kenetet sem tud venni.

Nagyon megijedtem.

Azonnal tapasztaltabb szakember után néztem. Több ismerősöm is ajánlotta azt a nőgyógyászt, akihez ezután elmentem. Egy különösen jó hírű kórházban dolgozott, vérprofinak tűnt, adott egy vérzéscsillapító gyógyszert és pár napon belül levette a kenetet. A lelet úgyszólván tökéletesen negatív lett: P2, nyoma sincsen rosszindulatú elváltozásoknak, sem egyéb kóros állapotnak. Az orvos megnyugtatott, hogy amíg a leletem ilyen szép, addig semmi okom nincsen aggodalomra. Menjek hozzá háromhavonta, hogy a valóban elég nagy méhszájsebet figyelemmel kísérhessük, és reménykedjünk benne, hogy magától elmúlik, ahogy az gyakran előfordul.

Jártam háromhavonta, közben a folyásom romlani kezdett, ha nem is volt folyamatosan megfigyelhető, egyre barnásabb lett, és időnként kisebb friss vérzések is tapasztalhatók voltak. Az orvos szerint ennek kizárólag a méhszájseb volt az oka, mivel a kenet értékelése a következő alkalommal sem romlott. Bár a seb kiterjedése enyhén csökkent, panaszaim tovább súlyosbodtak, ezért konizációt (a méhszáj felületéből történő kimetszést) és egészségügyi küretet javasolt. Megkérdeztem tőle, hogy miért látja szükségesnek ezt a beavatkozást – különös tekintettel a küretet – hiszen a konizáció célja elég magától értetődőnek tűnt számomra. Az orvos erre igen türelmetlenül közölte, hogy nem ér rá ilyesmit magyarázgatni, különben sem érteném. Mondtam neki, mégpedig továbbra is nagyon udvarias modorban, hogy tanult nő vagyok, és hiszek abban, képes lenne rá, hogy kicsit leegyszerűsítve elmondja nekem a beavatkozás célját. Még idegesebben közölte, hogy ki van zárva, hogy olyasvalakinek, akinek nincsen egészségügyi végzettsége, ő ilyesmit magyarázgatna. Vár engem ekkor és ekkor a műtétre, addig intézzem el a labort!

Eléggé meg voltam rökönyödve, mert úgy tudom, a páciensnek törvényileg garantált joga hogy az őt érintő beavatkozásokról minden tájékoztatást megkapjon, és az különösen felháborított, hogy ilyen tónusban beszélt velem. Semmi okot nem adtam erre.

Elhatároztam, hogy keresek egy másik orvost. "Nagy szerencsém volt", találtam egy nagyon kulturált és alapos dokit, egy hasonlóan jó hírű kórházban. Ő nem sajnálta rám az idejét. Megnyugtatott, hogy a kollégája nyilván csak a műtét után remélt vaskosabb borítékra hajtott, mert az én leleteim nem indokolnak egy ilyen komoly beavatkozást. Ezután megosztotta velem azt a feltételezését, hogy a vérezgetésem hormonális okokra vezethető vissza. Továbbá azt is elmondta, hogy a küretet a konizációval együtt rutinszerűen végzik. Nagyon egyszerű válasz volt. Kábé annyi, hogy „nem tudom, de ez az előírás effajta műtéteknél.” Tulajdonképpen már nem is voltam meglepve, hogy ez az orvos esetleges tudatlanságáról árulkodó szófordulat-típus, ami az előző orvosomnak hiányzott a szótárából. Ritka az az orvos, akinek szerepel...


 

Elég borzalmas belegondolni is, hogy majdnem az életem múlott azon, hogy úgymond túl önérzetes vagyok a magyar egészségügyben a páciensektől megszokott szinthez képest, az pedig egészen valószínű, hogy most sokkal jobb állapotban lennék, ha nem húzom fel magam az orvos modorán, hanem engedelmesen a szikéje alá fekszem. Nem feltételezem ugyan róla, hogy valóban sejtette, hogy feljebb van a problémáim oka, hiszen ebben az esetben elég egyszerűen elmagyarázhatta volna, mi az előnye egy küretnek az én esetemben. Ha mégis sejtette, különösen felháborítónak találom, hogy esze ágában sem volt velem megosztani a gyanúját. Ha mégis elvégezték volna rajtam azt a kis műtétet, alighanem azonnal kiderült volna, mekkora a baj, és ezzel csaknem fél évet nyertem volna, ami azt jelenti, hogy kisebb volt a daganat, ergo: kisebb lett volna a beavatkozás mértéke. Áttétek nélkül, sokkal jobb állapotban műtöttek volna, valószínűleg nem kellett volna engem kétszer újraéleszteni, most nem kínlódnék a radikális életmentő műtét súlyosan életminőség-rontó következményeivel, vagy legfeljebb sokkal kisebbekkel...

86 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://vizit.blog.hu/api/trackback/id/tr381679313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szubjektiv 2010.01.18. 22:55:30

Már eddig is elég rémisztő dolgokat sejtet. Sosem szabad abban az orvosban megbízni, aki nem osztja meg pontosan a beteggel, hogy mire és miért van szükség. Kár, hogy részletekben adod le, na de majd holnap.

Minden Nick Foglalt Már Talán Ez Nem 2010.01.19. 11:35:18

Még egy bizonyítéka annak, hogy az orvos nem isten, nem mindenható és hogy ha nem vagyunk 200%-ig biztosak abban, hogy jó helyen járunk menjünk másik orvoshoz. De fontosabb dologban lehet még akkor is érdemes kikérni más véleményét.

tengier 2010.01.19. 11:35:43

Szerintem egy tudálékos pitsa vagy, aki nagyon csúnya leckét kapott az élettől, arravonatkozóan miért is nem szabad a dolgod beleütni mindenbe,ami nem tartozik rád. Ahogy a költő mondja "a titkokat ne lesd meg". Remélem okultál, és legközelebb arra koncentrálsz amihez értesz.
jobbulást

Dr_utcai_arcos 2010.01.19. 12:01:13

@tengier: idióta vagy.így egyszerűen.magyarázat nélkül.

tengier 2010.01.19. 12:08:22

@utcai_arcos: lássuk csak: volt egy orvos, aki túl fiatal és tapasztalatlan volt, azután volt egy másik, aki túl mogorva és unszimpatikus, azután egy harmadik, aki nem tudta megmondani, hogy a mit miért tesz. Az egyész hercehurca alatt, míg a posztoló az információéhségét próbálta kielégíteni, meg a lelki símogatást elérni, a rák szépen nőtt. Én meg idióta vagyok

tengier 2010.01.19. 12:22:32

@Luckyace: Miért nem azt akarja megérteni, hogy a híd miért nem szakad le, hiszen azon is az élete múlik? Meg a családtagjaié ha átsétál velük. Néha el kell fogadni dolgokat, pl hogy a középső orvos meg akarja műteni, mégha nem is tudta megindokolni pontosan miért, csak ráérzett.

heliox 2010.01.19. 12:25:34

@tengier: Nem vagy idióta, csak túl fiatal. Majd megérted, hogy mi különbség van átsétálni egy hídon, és egy műtétre befeküdni.

tengier 2010.01.19. 12:32:26

@heliox: Sajna nem vagyok már fiatal, (33) és sajna sok műtéten vagyok már túl, meg komolyabb betegségen. (sok hídon is:). Amit írtam tapasztalatból írtam, mert én is ilyen voltam sokáig, mindent túl okoskodtam, és néha ráb...tam.
Szívből sajnálom a posztolót, és őszintén kívánom neki a gyógyulást, és vonja le a megfelelő következtetéseket

2010.01.19. 12:45:08

Ez egyébként nagyon érdekes, hogy nekem is el kellett mennem 3 orvoshoz, hogy akkor most van-e méhszájsebem, vagy nincs.
A 3.-nál megkérdeztem, hogy akkor most kinek higyjek? Végezzem el az orvosit és vizsgáljam meg magam?
De végül elhittem a 3.-nak, hogy nincs, tekintve, hogy szemtelenül fiatal voltam és semmi sem indokolta volna a sebet + nem sajnálta rám az időt és a fáradságot elmagyarázni, hogy ki kivel van. Szépen leült mellém és lerajzolta, elmondta, azóta is a kedvenc dokim.
A jelen állás szerint jól is tettem, mert azóta is panaszmentes vagyok.

Kiloptaelanevem 2010.01.19. 13:07:48

@tengier: Nem hiszem, hogy túlokoskodás lenne egy miért kezdetű kérdés az orvosnak. A te tested szabdalja és nem a sajátját, rendben van hogy ő az orvos, de ha nem érzem magam biztonságban a kezei alatt elmehet a francba, ha pedig ehhez az kell hogy válaszoljon a kérdéseimre, akkor igenis tegye meg. Nem az a dolga hogy szabdaljon, hanem hogy gyógyítson, és ebbe nagyon is beletartozik a tájékoztatás. Sajnálom, hogy több műtéten és betegségen vagy túl, de szerintem ez még nem indokolja, hogy feltétel nélkül fogadjunk el mindent amit mondanak, tegyék azt akármilyen stílusban is. Ha egy betegségben ki vagy szolgáltatva egy orvosnak szerintem szeretnéd magad biztonságban érezni, nem pedig lehurrogva. Elég nehéz olyan orvost találni, aki nem hagyta itt ezt az országot és hajlandó megfelelő modorban, mintegy 2 felesleges percben összefoglalni mi fog rád várni és hol találod meg ha további gondjaid vannak...

Az MSzP szavazói maffia kezébe juttatták Magyaro-t 2010.01.19. 13:18:40

"A hossza okán két részben "

már ez is azt jelzi

hogy írója valószínűleg

szépen mondva pszichésen "érintett"

Az MSzP szavazói maffia kezébe juttatták Magyaro-t 2010.01.19. 13:19:37

@Kiloptaelanevem:

"de ha nem érzem magam biztonságban a kezei alatt elmehet a francba"

hát ha nem érzed, miért nme inkább

te mész onnan a francba?

lilácska 2010.01.19. 13:30:44

Szerencsére ilyen súlyeos helyzetben nem voltam, de ha valaki az mondaná, hogy ki kell kaparni, mert csak, akkor inkább beledöglök, de nem fekszem be olyan műtétre, amit racionálisan nem tudnak nekem megmagyarázni. Habitus kérdése. Meg egyéni szerencse, hogy hogy jól dönt-e az ember, vagy sem, utólag szokott kiderülni. Egyébként jogom van hülyének lenni, de utána csak magamat okolhatom.

hoel 2010.01.19. 13:30:57

Kedves posztoló, te nem " hibaszázalék" vagy hanem enyhén szólva is nem túl okos. Ha képes lettél volna megbizni az első orvosban- aki nyilvánvalóan szövettan vizsgálat okán indikálta a küretet is, ahogy a protokoll ezt igen helyesen előirja- tehát mégegyszer HA TE HAGYTAD VOLNA, HOGY ELVÉGEZZE AZT A BEAVATKOZÁST AMIT SZÜKSÉGESNEK TALÁLT, akkor most valóban beljebb lennél. Magadat okoljad és ne az eü.- t ebben az esetben.!

kanossza 2010.01.19. 13:34:45

@tengier: 2010.01.19. 11:35:43

Első felindulásból is nagyon, de nagyon erős!:(((

Lehet, 33 esztendősen átestél már néhány megrázó eseményen, de túlzásnak érzek valakit dehonesztáló szavakkal illetni csupán azért, mert kissé elbizonytalanodott, amikor bizonytalanságot érzékelt.

Miként kanosszám korábbi epizódjaiban már több alkalommal, úgy most is csak az empátia teljes hiányát tudom elsődleges hiánytünetként említeni.

Megjegyzem, sokat jelenthet egy összetettebb egészségügyi probléma érintettjeként igen sokat jelenthet a krízis feldolgozásában, ha megosszák a delikvenssel a beavatkozások várható következményeit. Tapasztalatból tudom, hogy nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség.

kanossza 2010.01.19. 13:40:35

@hoel:
„A fiatal orvos – akit életemben először láttam, az sztk-ban – lelkiismeretesnek tűnt. A vizsgálat során falfehéren közölte velem, hogy szerinte nagy baj van, mert óriási méhszájsebem van, és amint hozzányúl, annyira vérzik, hogy kenetet sem tud venni.”
Megbocsáss, de messzemenő következtetéseidet mire alapozod? Csak a természetes kíváncsiság okán kérdezem.

hoel 2010.01.19. 13:46:18

@kanossza: A megbizásban a második " profi " doktorra gondoltam, aki világosan megmondta, mit kell csinálni. Konizáció+ küret a szövettani vizsgálat miatt. Ha a posztiró nem egyezik bele, a doktor nem kényszeritheti rá, természetesen. Mire vagy kiváncsi?

zoldborso 2010.01.19. 13:49:18

@hoel: nem gondolod, hogy az általad is igen tömören és érthetően összefoglaltakat meglehetősen egyszerűen, kb. 2 másodperc alatt megoszthatta volna az orvos a posztolóval? Nem gondolod, hogy az orvosnak ez is a munkaköri kötelességei közé tartozik? Nem gondolod, hogy ez -- ti. hogy munkaköri kötelességei közé tartozik -- nem véletlen? Te azonnal a kés alá feküdnél, ha egy orvos ezt javasolná, és ugyanakkor megtagadná az indoklást?

zoldborso 2010.01.19. 13:51:18

@hoel: csakhogy az orvos nem mondta meg, hogy szövettani miatt kéne -- pont ellenkezőleg: nem volt hajlandó megindokolni, hogy mi miatt kéne a küret

M1rage 2010.01.19. 14:03:00

@tengier: "Szerintem egy tudálékos pitsa vagy,"
...
"Szívből sajnálom a posztolót"

Hihető:)

AutosVilli 2010.01.19. 14:12:48

Jóbulást kivánok neked.

hoel 2010.01.19. 14:28:59

@zoldborso: Számomra evidens, hogy a szövettan miatt kellett volna. Az az érzésem, hogy az orvos és a posztiró elkommunikáltak egymás mellett. Viszont abban teljesen igazad van, hogy de, sztem is, az orvosnak kötelessége ( lenne) vmi felvilágositást adni, hogy mit miért kell megcsinálni. Viszont van internet és egyéb források, ahol sok mindennek utána lehet nézni. Egyet nem szabad: azt amit a posztiró csinált, húzni az időt és várni a jószerencsére, különösen akkor, ha már vérzik, tünetei vannak és 3 orvos megerősitette a méhszájseb diagnózist

zoldborso 2010.01.19. 14:38:56

@hoel: ami az "elkommunikálást" illeti: egyetértünk. Csakhogy, míg az orvosnak tudnia kellett, hogy mit miért csinálna, addig a posztolónak nem -- hiszen mint a posztból kiderült, neki nem ez a szakmája. Ezért kérdezett. A doki meg nem válaszolt. És a posztoló ezután sem húzta az időt, hanem másik orvost keresett -- aki nem értett egyet az előző orvos javaslatával, és indokolatlannak találta a beavatkozást. (Méhszájsebe egyébként nagyon sok nőnek van élete során, és ez önmagában még valóban nem szokott ilyen műtétet indikálni, csak ha a kenet laboratóriumi elemzése pozitív. -- Nézz utána az interneten pl. :-))

hoel 2010.01.19. 14:47:16

@zoldborso: Jó5let, köszi, már megtettem:)))
Ezért is mondom, hogy a méhszájseb miatt előbb vagy utóbb( normális esetben inkább előbb) szövettani vizsgálatot szoktak végezni. Ez a további kezeléshez is fontos.

kitvalasztanal.hu - Választási tippért notebook! · http://www.kitvalasztanal.hu 2010.01.19. 14:52:58

@tengier: Te sem gondolod komolyan, hogy valaki kés alá fekszik alapos körbekérdezés nélkül? Valószínű, nem kerültél még ilyen helyzetben. Nem is kívánom neked, hogy bajod legyen. Talán csak kis empátiát és sokkal több kivácsiságot legalább magad felé!

hoel 2010.01.19. 14:53:00

@zoldborso: Ja és még egy, ami sztem fontos része ennek a posztnak. Hogy pont a " kezelgetés" a lehúzósabb anyagilag, mint megcsinálni 1 küretet 1 szer. Csak mert a posztiró szerint( vagy a harmadik doki szerint?) pont forditva van.

zoldborso 2010.01.19. 14:57:18

@hoel: megadnád a linket? Tényleg érdekelne!!!

m s e 2010.01.19. 14:59:39

@Az MSzP szavazói maffia kezébe juttatták Magyaro-t:

Az írás hossza miért jelzi azt, hogy hogy az írója valószínűleg pszichésen "érintett"?

zoldborso 2010.01.19. 15:14:55

@m s e: Hát te nem tudod, hogy angol tudósok nemrégiben kimutatták, hogy kultúránk írástudói annál "érintetettebbek" voltak "pszichésen", minél többet írtak? Proust pl. pontosan hússzor érintettebb volt mint József Attila, Kant pedig (tizedes pontossággal kerekítve!) 13 egész 7 tizedszer "érintettebb", mint Wittgenstein!!! Nagyon le vagy maradva, szegénykém! ;-)
:-DDDDDDDDD

bárisnya 2010.01.19. 15:18:34

@Az MSzP szavazói maffia kezébe juttatták Magyaro-t:

Igen, valószínűleg pszichésen érintett.
Talán azért, mert áttétes halálos daganatot találtak a testében.
Te hogyan lennél érintve ilyen esetben? Gazdaságilag, netán kulturálisan? ja, úgy sztem nem.

hoel 2010.01.19. 15:32:47

@zoldborso: Nem most néztem meg, hanem régebben. De vsz a " nőgyógyászat. lap. hu oldal vagy a gugliba üsd be, hogy " méhszájseb" és kiad ezer oldalt.

m s e 2010.01.19. 15:39:28

@zoldborso: A Te viccedet értem, azt azonban nem, hogy a hosszú nevű hozzászóló mire gondolt.

Talán tényleg nem szerencsés, ha egy szöveg túl hosszú, viszont a túl rövid szövegnél meg az a baj, hogy könnyen az érthetőség rovására megy a kelleténél jobban visszametszett redundancia.

kanossza 2010.01.19. 15:42:02

@bárisnya:

A magam részéről pontosítanék árnyalatnyit. Saját példámból tudom, hogy előbb feltétlen bizalommal közeledtem a „megmondókhoz”, azután megannyi vállalhatatlanul megalázó szituáció után – a pokol bugyrainak mélyén – már azokkal szemben is elutasítóan viselkedtem, akik tényleg kirántottak a gödörből. Pszichésen mai napig érintett vagyok, mert a flegmaság és az önhittség megbocsáthatatlan és visszavonhatatlan károkat eredményez(het)nek.

Mint a Kanossza korai epizódjaiban erről okfejtettem, nekem hosszú éveken keresztül fehérköpeny-szindrómám volt. Azután fajinul bevonzottam a gondot. Utána bíztam én egy ideig, de szemlátomást hiába. A korabeli feltétlen bizalomért, azután drágán fizettem, de a legnagyobb szükségben ott volt a segítség.

Ha lehetőségeim megengednék, ma szobrot emelnék megmentőimnek, a lábamat rendbehozó sebészemnek és mindazoknak, akik segítettek visszatérni az életbe, de hangsúlyozom, hogy ami esetemben végbement, az nem tekinthető köznapi értelemben normálisnak, miképpen az sem, amit a mai posztban megtörtént események kárvallottja elszenvedett.

Szerintem a kerítésen túlnan, mindig jobban áttekinthetőek a szomszéd kertjében megoldhatatlannak tűnő problémák. Csak egy leheletnyit belegondol az ember egy ilyen helyzetbe... már más.

zoldborso 2010.01.19. 15:44:42

www.babanet.hu/faq/noegyeb13.php
Ezen az oldalon több nógyógyász is ír erről. De más oldalakat is megnéztem, és mindenütt az volt, hogy P2 esetén SEMMILYEN BEAVATKOZÁS NEM INDOKOLT.
Ezért is csodálkoztam azon, hogy az internetre hivatkoztál, mert nekem is úgy rémlett régebbről, amikor én is ebben a cipőben jártam, hogy P2-nél még semmit nem csinálnak.

hoel 2010.01.19. 15:55:02

@zoldborso: Nekem azt mondta az orvosom ( tavaly márciusban), hogy a P2 citológiai kép csak a méhnyak állapotára vonatkozik, de attól még " beljebb" lehetnek gondok. Ha tünetmentes az ember, és sem vizsgálattal sem tapintással nem találnak semmit, akkor meg lehet nyugodni a P2- ben. DE állandó vérezgetés esetén mindenképpen szükséges a küret, még akkor is, ha a citológia P2, mert ott egy belső szövettani vizsgálatot is el tudnak végezni. Méhszájseb+ vérzés az szerintem már nagyon vastagon tünet. Nekem nagyon értelmesen elmagyarázta a doktorom, úgy érzem meg is értettem.

Timil 2010.01.19. 16:05:44

Én nem tudom, csak engem zavar, hogy a kanosszajárás nem azt jelenti, hogy sok szenvedésen megyek keresztül, hanem azt, hogy bocsánatért esdeklek? Amire itten gondolva van az a kálvária megjárása, az jelenti a szenvedést. Hm?

Amúgy hogy a témához is szóljak: a méhszájseb P2 citológiával nem feltétlenül indikál konizációt. A P3 a rákmegelőző állapot, a méhszájseb pedig banális fertőzésektől is kialakulhat, és el is múlhat, ahogy a posztoló írta. És a konizációnak is lehet mindenféle szövődménye a méhnyakszűkülettől a későbbi koraszülésig, szóval meggondolja az ember lánya, hogy belemegy-e.
És a sok megmondónak meg jó könnyű utólag okosnak lenni, úgy mindenkinek megy. :(

zoldborso 2010.01.19. 16:13:59

@hoel: ezek szerint Te egy szerencsés ember vagy, mert kifogtál egy lelkiismeretes és emberséges orvost, aki (úgy tűnik) még érti is a dolgát.
Azt hiszem, ez nem ok arra, hogy lehülyézz valaki mást, aki nem volt ilyen szerencsés, pedig láthatólag maga is próbált jó orvost keresni.
(Tapasztalatból tudom magam is, hogy milyen nehéz jó orvost találni, különösen nőgyógyászt...)
És az is eléggé kínos (már bocs!), hogy korábban azt írtad, hogy "számodra evidens"...! Ja, ha neked a szakember "nagyon értelmesen elmagyarázta", úgy persze nem olyan nagy dolog okos döntést hozni!
Csakhogy a posztoló éppen egy ilyen "értelmes magyarázatot" hiányolt...

zoldborso 2010.01.19. 16:26:39

@Timil: a kanosszajárás lényege anno az volt, hogy nagy megalázkodás és fizikai szenvedések árán (ti. télen mezitláb, hajadonfőtt...) lehetett csak elérni az egyházi kiközösítés feloldását (nem a megbocsátást!), a kiközösítést pedig kiátkozásnak is nevezik. És akkor ajánlom még figyelmedbe Susan Sontag munkásságát is a kellő asszociatív kapcsolatok megértéséhez, no meg annak a jelenségnek a tanulmányozását, hogy mennyien reagálnak az efféle történetekre zsigerből az áldozat hibáztatásával. És akkor még nem beszéltünk a rákosok kiközösítésének jelenségéről, ami kisebb településeken még mindig előfordul.

hoel 2010.01.19. 16:51:27

@zoldborso: Ha most azt mondom, hogy számomra már a doktor magyarázata előtt evidens volt, akkor ezt nyilván még kinosabbként fogod értékelni. Pedig igy van.
A posztolót nem " hülyéztem le" , csak annyit irtam, hogy nem tünik számomra túl okosnak- túl korrektnek pláne nem- olyan dologért az orvosra háritani utólag a felelősséget, aminek az elvégzését az orvos javasolta és a beteg( azaz a posztiró) nem egyezett bele. Valaki azt irta valamelyik itteni hsz- ben, hogy minenkinek joga van hülyének lenni, de a felelősséget vállalni kell érte. Mondta az orvos, hogy meg kell csinálni? Mondta. Nem élt hosszas lelki életet, de elképzelhető, hogy röviden meg is indokolta. Elfogadta a posziró az orvos véleményét? Nem fogadta el. Akkor? Szar ügy de vállalja el benne a saját felelősségét is.

hoel 2010.01.19. 16:55:52

@zoldborso: És még vmi. Számomra tudni valamit egyáltalán nem kinos, akkor sem , ha azért tudom, mert más elmondta, vagy mert utána néztem. Azért irtam, hogy evidens mert tudom hogy igy van.

zoldborso 2010.01.19. 17:06:31

@hoel: nem értem milyen felelősségáthárításról beszélsz. Idéznéd az inkriminált részt? Hol hibáztatja az orvost a posztíró a saját döntésért? -- Én a poszt bevezetőjéből éppen azt olvastam ki, hogy "előnytelennek" nevezte a saját gyanakvó hozzáállását, az orvost viszont "vérprofinak" nevezte.

Továbbá arra is kiváncsi lennék, hogy miből gondolod, hogy "elképzelhető, hogy az orvos röviden meg is indokolta", mikor a posztoló éppen arról ír, hogy azért hagyta ott az orvost, mert nem indokolta meg...??!

Őszintén szólva rohadtul bosszant, hogy mennyire ezredlegesnek ítélitek itt páran azt, ahogyan az orvos kommunikál, illetve nem kommunikál. Tényleg csak egy jó hentest keres az ember, amikor orvost keres???

zoldborso 2010.01.19. 17:42:06

@zoldborso: a félreértések elkerülése végett: szerintem is rossz döntést hozott a posztíró. De mit értünk az alatt, hogy áthárítja a felelősséget? Hogyan is tehetné? A következményeket mindenképpen ő kénytelen viselni...
Én azon vagyok fennakadva, hogy milyen gyakran előfordul (merthogy nekem pontosan ez a tapasztalatom!), hogy az orvosok elhallgatnak a páciensek elől fontos információkat -- vagy mert emberszámba se veszik őket, vagy éppen mert tartanak attól, hogy akkor nem őket, nem az általuk kínált szolgáltatást választanák. (Itt nyilván az előbbi esetről lehet inkább szó, bár ki tudja, hogy mi járt az orvos fejében?!)

theresa 2010.01.19. 19:24:09

@zoldborso:

Én 8.éve vagyok rákos, szintén rossz döntés miatt. De kíváncsi lennék rá, ki hogy döntött volna.
Mikor megtaláltam a daganatot, az Onkológiai intézetben a doki megtapogatta, közölte, jóindulatú. Ragaszkodtam, hogy vegye ki. Hazaküldött, gondolkozzak egy hónapig. Visszamentem, hogy vegye ki. Ambulánsan kivette. Fél év múlva üzent, hogy rosszindulatú volt, menjek vissza újabb műtétre. Várakoztam a zsúfolt folyosón, egyszer csak berántott egy öltözőbe -éppen arra jött, a rendelő foglalt volt - és közölte, hogy nem műt meg, mert miután BRCA1 pozitív vagyok, nem a tervezett műtétre van szükség, hanem teljes mell amputáció + méh+petefészek eltávolítás. Beszéltem egy genetikussal, szerinte felesleges a nőgyógyászati műtét, vásároltam könyveket, amit az Onkológián dolgozó orvosok írtak!! , abban az állt, hogy ilyen esetben a mell szövetek eltávolítása a megoldás. Ezek tudatában visszamentem, közölte, ezt a műtétet ő nem hajlandó megcsinálni, de mélyíti a vágást, + megnézik a nyirokcsomókat. Mikor felébredtem, kiderült, csak a nyirokcsomókat vette ki, és miután nem volt benne áttét, így a másik műtétet feleslegesnek tartotta, szerinte elég, ha figyeljük. Figyeltük. Két év múlva kiújult. Akkor elmentem egy másik orvoshoz, beletörődve, hogy leveszi a mellemet. Ő közölte, hogy ilyen esetben a szöveteket távolítják csak el, úgy plasztikáznak. A mellemmel azóta sincs probléma, csak az áttétek jöttek megállás nélkül. (méh, petefészek is egészséges )
Igen, dönthettem volna a "kipakolás" és mell nélküli élet mellett, biztosan az is legalább ilyen élvezetes lett volna, mint a mostani. Habár kívülről nem látszik, mi zajlik belül, még nőnek is érzem magam olykor. Azt is hozzáteszem, akkor még fiatal voltam ehhez, internet nem volt ennyire elterjedve, kicsit nehezebb volt a tájékozódás.
De, ha megcsinálta volna azt a műtétet, amit a kollegái is javasolnak, ami másik kórházban természetes, akkor talán nem tartanék itt. Viszont, hogy itt tartok, és nem a temetőben, az többek között annak is köszönhető, hogy olyan onkológust találtam, akivel lehet beszélgetni, figyelembe veszi a meglátásaimat.

kanossza 2010.01.19. 19:36:41

@hoel: 2010.01.19. 16:51:27
„Elfogadta a posztíró az orvos véleményét? Nem fogadta el. Akkor? Szar ügy de vállalja el benne a saját felelősségét is.”
Lehet, kicsit elvonatkoztatok, de ezek a logikai díszlépések felidézik bennem a saját kétségbeesésemben, saját felelősségemre meghozott döntésemet. Egy nagyon kedves „tanár úr”, mondhatni a csontsebészet felkent korifeusa, valamint egy tanítványa, aki praxisa mellett jó ideje maga is oktat, az „amputáljuk, vagy meghal” döntéshelyzet elé állítottak, miközben a non hodgkin tünetegyüttesén lazán átsiklottak.

Csak arra szeretnék halkan utalni, hogy egy laikus, alaphelyzetben, nem bizalmatlan. Mégiscsak olyan szakemberhez fordul, aki közel évtizednyit tanult, csak a szakvizsgája megszerzéséért, s közben nyilván praktizált.

Vagy ellenkezőleg?

zoldborso 2010.01.19. 20:10:26

@theresa: Nagyon együttérzek veled! És jobbulást kívánok!
Esetedben több történt puszta gorombaságnál -- a te orvosod bizonyíthatóan rossz diagnózist állított fel -- és mégis, vagy pont ezért úgy tűnik, érted, hogy mit értünk itt páran az alatt, hogy az is nagyon fontos, hogy az orvos emberszámba vegye a beteget, azon túl, hogy szakmailag jó legyen.

Nem hittem volna, hogy ezt szinte csak olyanok értik meg, akiknek a rák poklán kellett keresztül menni! Igazán szomorú.

theresa 2010.01.19. 21:27:46

@zoldborso:

Óóó, a gorombaságokról is vannak történeteim :)
De még egy döntés, igaz, ezt már írtam valahol.
Amikor a tüdőáttétet diagnosztizálta az orvos, mondott 3 kórházat, válasszak. Választottam. Itt valamiért nem tudta elintézni a műtétet. A másodikat mégsem javasolta. (?) Ő ragaszkodott a harmadikhoz. Kifejezett tiltakozásom ellenére lebeszélte a műtét napját is. Döntöttem, ott hagytam és elmentem az elsőbe. Valóban nem ment a dolog, mert ragaszkodtak a PET-hez. Megcsináltattam, kiderült van még az agyban és a májban is. Néhány nap múlva mentő vitt az idegsebészetre agyműtétre. Vajon, ha a tüdőműtét után az intenzíven becsővezve fekszem, megműtötték volna az agyamat? Ha igen, túléltem volna?
Nehezen felejtem el az orvos szavait, mikor megtudta, hogy másképp döntöttem: olyan fiatal még ahhoz, hogy meghaljon.

Szóval, nem mindig van igaza az orvosnak. Ezért teljesen érthető, ha valaki kételkedik, és ha nem kap magyarázatot, akkor nemet mond. De az egészségesek ezeket nem nagyon értik, el sem tudják képzelni, mi minden történhet.
Igaz, ezért nem is kellene minősíteni.

sunwind 2010.01.19. 21:32:32

Miért nem írtok orvos, ill. kórház neveket. Úgy lenne értelme, így csupán annyi, hogy az olvasó szörnyülködhet azon, hogy milyen az egészségügy helyzete ma Mo-on. Aki már járt orvosnál/kórházban, az bőséggel tud hasonló sztorikat maga is. Akkor lenne némi esély a változásra, ha birkaság helyett megnevezésre kerülnének az ilyen "remek" szakemberek.

theresa 2010.01.19. 21:45:10

@sunwind:

Változás? Ugyan már! Így is kevés már az orvos, mi bántódásuk lehet a hibázóknak? Egyébként a tüdőgyógyász kifejezetten szimpatikus, jó orvos volt. Csak valami oknál fogva ragaszkodott ahhoz a kórházhoz. Nekem a gyanúm az volt, hogy valami megállapodás lehet az orvosok között. Ő hozzá is úgy kerültem, hogy a helyi orvos küldött, pedig ide 300 km az út,nyilván közelebb is talált volna. Pl. ott, ahova végül magam mentem.

sunwind 2010.01.19. 21:56:19

@theresa: Valóban nagyon sok mindent kellene tenni ahhoz, hogy alapvető viszonyulások, alapvető attitűdök érdemben változni tudjanak. De azt gondolom, az is remekül hozzájárul az áldatlan állapotok fenntarthatóságához, hogy a betegek félistenként tisztelik a "doktor bácsit" (kb. 60 éves nőt hallottam így "tisztelni" a magánál kb. 15-20 évvel fiatalabb orvost). Döbbenetes. Nem csoda, ha a ezek az emberek, ilyen közegben szocializálódva, így élve, ostoba, debil kiskorúnak kezelik a betegeket. Nagyon érdekes, hogy nyomban áttáll "normálisra" az orvosok hozzáállása, ha az ember partnerként, értelmes felnőtt emberként viseli magát és úgy is kommunikál velük. Persze itt most az értelmesebbjéről, a jobb szándékúakról beszélek. Sajnos a többség már olyannyira hozzászokott ehhez a beteget hülyének néző, önmagát istennek hívő alapérzéshez, hogy gyakorlatilag lehetetlen kizökkenteni belőle. Azért azt gondolom, sokat lendítene már az is, ha a betegek többsége tisztelné ÖNMAGÁT. Jelenleg ez nincs így.

Saját példa: MRI leletet olvasva (természetesen latinul - az interneten talált orvosi latin-magyar szótárt felhasználva fordítottam) rájöttem, hogy komoly gondok vannak velem. Doki nem szólt egy szót sem (magánrendelésen, csekélyke pár tízezer forintért mérte a vizitet). Mikor megkérdeztem tőle, hogy mégis nem ez és ez-e a baj - közölte, hogy ja, de, csak nem akart megijeszteni és azt sem gondolta, hogy el tudom olvasni a leletet. Mér, vazze, azt gondolod, nem jártam általánosba és nem ismerem a betűket??? Normális az ilyen???

theresa 2010.01.19. 22:15:31

@sunwind:

Igen, igazad van. Az onkológiára, az unokanővérem vitt, neki akkor már levette mindkét mellét ez a doki és valóban istenként tiszteli azóta is. Mi meg nem beszélünk egymással, nem tudja nekem megbocsájtani, hogy ellenkeztem vele.
Egyébként biztos, hogy a a mostani onkológusom azért "partner", mert látja, hogy átverekszem magam mindenen, hogy átlátom a dolgokat és tovább állok, ha falakba ütközöm. Mondta is a nővéremnek, hogy "nehéz" beteg vagyok. Nyilván egyszerűbb lenne az élete nélkülem, de van egy olyan elképzelésem, hogy a napi rutin mellett jólesik egy nehéz eset is. :)

zoldborso 2010.01.20. 10:29:22

@theresa: Nem tudom, hallottál-e már arról, hogy állítólag az ún. nehéz betegeknek jobbak a felépülési esélyei! :-)
Nem tudom minek köszönhető ez, de már több helyen is olvastam, pl. Váradi Tibornál (nem tudom, ismered-e őt, egy nagyon érdekes szemléletű természetgyógyász, igazán ajánlom a figyelmedbe a Népbetegségek c. sorozatának a rákról is szóló kötetét, ha nem!)

Az emberek többségének (?) szervilis hozzáállása az orvosokhoz szerintem is aggasztó jelenség. Így nem várható pozitív változás!

zoldborso 2010.01.20. 10:33:50

@sunwind: csatlakozom Theresához. Nekem is az a tapasztalatom, hogy nem az a baj, hogy az orvos egy szemét állat és kétbalkezes barom -- nem az. Többnyire még a jószándék is látszik rajta. A balfogások gyakran általános szocializálódási problémákra, és főleg kommunikációs hiányosságokra vezethetők vissza. Ez pedig nem büntetőjogi kategória, legalábbis nem elég súlyos ahhoz, hogy komolyan lehetne vele foglalkozni. És nekem is volt már több olyan tapasztalatom, hogy többen is áradoztak dokikról, és aztán én nem bírtam velük szót érteni! (Biztosan bennem van a hiba. :-D)

zoldborso 2010.01.20. 10:51:52

@sunwind: Ez a történet is arról szól, hogy az orvos maga is elhitte, hogy jobban tudja nálad, hogy mi kell neked. Eszébe sem jut, hogy ha elmondaná, mekkora baj van, akkor neked több választási lehetőséged is lenne, mint amennyi neki egyáltalán eszébe juthat. Pl. esetleg keresnél egy jobb hírű specialistát -- vagy uram bocsá, valami alternatív gyógyítót, vagy esetleg felkötnéd magad még mielőtt magatehetetlenné válsz (bocs, de szerintem ehhez is joga van az embernek bizonyos helyzetekben). Maguk is elhiszik, hogy joguk van döntéseket hozni helyettünk, anélkül, hogy informálnának minket. Ez a gáz. És közben tök jószándékúak! Hát persze! Más kérdés, hogy azért nyilvánvalóan nem hajlandók akkora erőfeszítésekre értünk, mint amire mi lehetünk magunkért -- pl. időnként annyira lusták, hogy még egy kézműtét helyett is inkább a csonkítást választanák (lásd "a kertvárosi" posztot) -- nekik az is elég jó döntés, ha már helyettünk hozhatják meg...
De a legabszurdabb tünete ennek, amikor még azt is jobban tudják, hogy milyen tüneteink vannak. -- Sose felejtem el, amikor a szülészem (egy férfi!!) azért veszekedett velem (ordított!!), mert arra következtetett, hogy nekem komoly görcseim voltak korábban. Hiába mondtam, hogy nem voltak! Nem hitte el. No ez már tényleg abszurd! És nem egy történetet hallottam már arról, hogy valósággal lehazugozták a pácienst -- vagy azért, mert azt állította, hogy voltak bizonyos tünetei, vagy azért, mert azt állította, hogy nem voltak. Mert ők a vélt vagy valós diagnózisban birtokában tökéletesen biztosak voltak abban, hogy milyen tünetei lehetnek az illetőnek!

zoldborso 2010.01.20. 10:53:37

@zoldborso: Bocs: diagnózis ("ban" nélkül)

zoldborso 2010.01.20. 11:02:33

@zoldborso: Asszem ez sokszor azért van, mert maguk is azt képzelik, hogy nagyobb a felelősségük a páciensért, mint amennyi felelősségérzete a páciensnek van magával szemben. (Kb. ezt értjük az alatt, hogy istennek képzelik magukat, nemde?)Szóval pont nem azért, mintha lelkiismeretlenek lennének -- persze a lelkiismeretesség, meg a felelősségre vonástól való félelem még nem ugyanaz, de ugye nálunk olyan ritka a valódi felelősségrevonás, hogy ez kevésbé motiválhatja őket...

És ezzel a kör bezárult. Hisz hogyan hozhatnánk felelős döntéseket megfelelő információk birtokában?????

zoldborso 2010.01.20. 11:15:07

... és a kör azért is bezárult, mert mindazok, akik a titkokat nem akarják meglesni, ellenkezőleg: megkönnyebbülten lemondanak a saját életük, saját egészségük felett hozandó döntések felelősségének súlyáról a mindenttudó doktor-jóisten javára, azok maradéktalanul visszaigazolják ennek a tévhitnek a létjogosultságát! Kiskorúakként viselkednek -- és a jó doktor bácsik és nénik ekként is fogják kezelni őket.
Azért meg végképp nem ítélhetjük el őket, hogy ránézésre nem tudnak különbséget tenni felnőttnek látszó gyerekek és felnőttnek látszó felnőttek között.

Na befejezem a szófosást. :-D

sunwind 2010.01.20. 11:38:42

@zoldborso:
Hát ezzel némiképp vitába szállnék.

Egyfelől egy orvos számára nem "választható", hogy informálja-e a beteget az állapotáról és a legjobb tudása szerint elérhető diagnosztikai/terápiás lehetőségekről.
Ez neki törvény előírta kötelessége.

Másfelől a kurva nagy odafigyelést és jószándékot is megkérdőjelezem időnként. Ugyanebben az általam említett dokiban fel sem merült, hogy felajánlja nekem a műtét után minden társadalombiztosítást fizető állampolgárnak járó rehabilitációs kezelést. Mikor megkérdeztem tőle, hogy esetleg nem tenne-e jót ez nekem a mostani állapotomban - az volt rá a válasz, hogy "ja, de. Akkor írok beutalót."

Szóval, sajnos az én jóhiszeműségem már megkopott kissé. :-))
Azt gondolom, hogy a jobb orvosok már vagy régen elhagyták ezt az országot, vagy olyannyira leterheltek, hogy legjobb szándék mellett sem képesek az elegendő figyelmet, időt rászánni a betegekre. Ráadásul egy tökéletesen félreszocializáló közegben "nevelkedtek" és dolgoznak évtizedek óta.

Én azok helyében, akik nem érzik ezáltal veszélyeztetve a további gyógyulásukat, biztosan írnék az ilyen posztokhoz neveket.

Nagyon nagy biznisz ma az egészségügy - sem az orvos, kórház, gyógyszerlobbi, sem pedig a velük nagyon szoros kapcsolatot ápoló politikusok nem motiváltak arra, hogy bármi változzon.

Csak úgy van esély sztem, ha a társadalom (a betegek) csapnak előbb-utóbb az asztalra, hogy ez így nem megy tovább. Irdatlan méretű adó és járulékpénzeket fizetünk egy velejéig rohadt, korrupt, hatékonytalanul működő intézményrendszer fenntartásáért.
Egy olyan intézményrendszerért, ami ráadásul tényleg élet és halál ura. Nem babra megy a játék. Jó volna, ha a sírdogáláson túl is jutna már ez a társadalom ezügyben (is) valamire.

zoldborso 2010.01.20. 12:12:08

@sunwind:
1. Teljesen egyetértünk. Egy olyan országban azonban, ahol gyakran nem marasztalják el az orvost komoly műhibákért sem, és ahol a páciensek egy jelentős része valósággal menekül a diagnózissal való szembenézéstől, nem várhatjuk, hogy ennek a törvénynek a megszegéséért egy orvost elmarasztalnának hivatalosan. (Látod, még a kommentelők egy jelentős része is úgy véli, hogy a szakmai "titok" megőrzése az orvos provilégiuma. -- Tiszta sámánizmus, na mindegy...)

2. Nem állt szándékomban univerzális érvényű kijelentést tenni. Vannak abszolút korrupt és cinikus orvosok is, ahogy jószándékú és lelkes sarlatánok is -- nem vonom kétségbe. Nekem azonban az a benyomásom, hogy a többség nem velejéig romlott, és nem is pancser, csak éppen el vannak havazva, "nincs idejük beszélgetni", és nem látják át, mekkora jelentősége tud lenni ennek. -- A posztolónak kis híjján az életébe került...
(Szóval nagyjából egyetértünk ebben is.)

3. Az a gond, hogy ahhoz, hogy a páciensek az asztalra csapjanak, ahhoz előbb el kéne hinniük, hogy az orvos nem félisten, hogy a saját egészségükért maguk felelnek, és főként: hogy jobb helyzetbe kerülnek, ha az asztara csapnak, és nem rosszabba.
Ugye elhiszed, hogy mikor a szülészem ordított velem -- a fenyegető koraszülés miatt teljesen rémülten, húszévesen -- nem az asztalt csapkodtam, pedig jó nagy pofám van. Az ember kiszolgáltatott egy ilyen helyzetben.
És végül: strukturális változtatásokra is szükség lenne. Ezt meg végképp nem lehet pusztán asztalcsapkodással elérni.
Szóval szerintem legelőször általános szemléletváltoztatásra van szükség.
A boszorkányüldözés nem megoldás.
Nem az a baj, hogy egyes orvosok barmok -- mindenütt előfordulnak barmok, ezt nem lehet kiküszöbölni -- az a baj, hogy a jelen rendszer őket "kontraszelektálja", hogy ez a leghatékonyabb túlélési stratégia. Az orvosok egy jelentős része egyszerűen ki van égve...

zoldborso 2010.01.20. 12:18:10

Ja, és mégvalami.
Ez az intézményrendszer csak azért élet és halál ura, mert elhisszük neki, hogy az. Nem inkább élet és halál urai az orvosok, mint bármely pilóta, sofőr, vagy akár a stukkó, ami a fejedre eshet az omladozó homlokzatról...

Leginkább Te magad vagy a saját életed és halálod ura!

Na ezért mondom, hogy előbb a fejekben kéne rendet tenni.

sunwind 2010.01.20. 12:35:49

@zoldborso:
Csak a 3. pontodhoz lenne hozzáfűznivalóm - a többiben nagyrészt egyetértünk sztem. :-)

Asztalcsapkodáson természetesen nem az egyéni beteg valós asztalcsapkodását értettem - ilyen mentalitással valószínűleg valóban rosszabbul járna a beteg, mintha csak békésen a "doktorbácsi/néni" pórázára köti magát, amúgy engedelmesen.

Pont, hogy arra utaltam, hogy valamifajta szervezett, alulról jövő reformot kellene indítani. Mittomén - egy portál, ahol a tényleg kirívóan felháborító, szükség esetén esetleges pereskedéskor is bizonyítható műhibák, tévedések, félrediagnosztizálások elkövetőit mondjuk megnevezik.

Vagy éppen csinálni egy statisztikákat vezető portált arról, hogy bizonyos beavatkozások mekkora sikerhányaddal végződnek egyes kórházakban/orvosoknál.

Én már azt is nagyon bíztatónak találom, hogy manapság vannak műhibaperek, ill. olyan jogászok, akik erre specializálódtak.

Azt próbálom csak mondani, hogy a jelenlegi politikai elittől (bármelyik oldalról is beszéljünk) államilag irányított strukturális átalakítást nem szabad várni. Irtózatos méretű mézesbödön felett ücsörögnek (állami TB kassza). Ez a helyzet számukra addig ideális, amíg ilyen átláthatatlanul működik. Amíg követhetetlen az, hogy ki mennyit fizetett be egészségbiztosításként, ezért milyen szolgáltatást várhat el, amíg a kórházak gyakorlatilag szabad kezet kapnak a beszállítóik kiválasztásában, anélkül, hogy nyereségességre/veszteségminimalizálásra lennének kényszerítve, amíg orvosok jól tejelő magánpraxist üzemeltetnek a kórházi infrastruktúra felhasználásával, stb.

Minden résztvevő anyagilag keményen érdekelt a jelenlegi helyzet fennmaradásában. Az a párt, amire szavazni fogsz pár hónap mulva - semmit nem fog tenni ezügyben. Bárkire is szavazol majd.

Muszáj lesz előbb-utóbb a társadalomnak fellépni a témában. De amíg idős emberek doktorbácsiznak, addig nem sok remény van.

Keserűen azt is mondhatnám, hogy csupán azt kapjuk, amit megérdemlünk. :-(

sunwind 2010.01.20. 12:45:03

@zoldborso:
Egy stukkó alapvető funkciója, hogy díszítsen - egy orvosé, meg hogy beavatkozzon a szervezetem működésébe. Aprócska különbség.

Stukkót többtucat szállítótól tudok venni, orvost meg döntően a magyar államtól. És a magyar állam olyan feltételekkel dolgoztatja ezeket az embereket, hogy többségükben ilyenekké váltak, amiről idáig is beszéltünk.

Persze emellett még van lehetőségem (nagyon korlátozott lehetőségem - hiszen bizonyos fajta műtéteket pl. magánkórházak nem is vállalnak) privát orvoshoz menni, vagy valamifajta alternatív gyógyászat felé fordulni. Itt is elég korlátozottak a lehetőségek - és ráadásul anyagilag sem mindenki engedheti meg magának. Zárójelben kérdezem, a TB miért nem finanszírozza a magánszférában való gyógyíttatásomat? Hiszen biztosítást kötöttem (ti. társadalombiztosítást - adóim és járulékaim megfizetésével), gondolom ott is hasonló nagyságrendbe kerül azonos típusú beavatkozás.

Persze teljesen más lenne a helyzet, ha holnapra visszautalná az állam az eddig általam és utánam a munkáltatóm által befizetett egészségügyi, TB járulékaimat. Borítékolom, hogy az összegből remekül finanszíroznám életem végéig az összes egészségügyi kiadásaimat. Ehelyett szerencsétlenkedek az idióta állami rendszer, sokszor nemkevésbé idióta munkavállalóival, pincsizem, könyörgöm, borítékokat dugdosok, lemegyek kutyába, stb.
Egy határral odébb menve ebből az összegből valószínű a seggem kinyalnák - Mo-on meg elnyeli az államkassza, én meg nézhetek utána szomorúan.

zoldborso 2010.01.20. 12:59:55

@sunwind: Teljesen egyetértünk! Én sem azt várom, hogy pártunk és vezérünk majd megoldja. De amíg az emberek nagy hányada úgy viszonyul a kérdéshez, ahogy Te is írod a végén, addig nem lehet a társadalmi konszenzusra alapozni semmit! (Lásd a vonatkozó népszavazás eredményét pl., az is megérne egy misét). Ezen is alapszik a jelen rendszer. Meg vagyunk osztva és uralkodnak rajtunk!

Egy dologban nem értünk egyet: abban, hogy az segítene, ha feketelistákat állítanánk elő. A páciensek informális csatornákon tájékozódnak -- így működik az egész rendszer. Ebben az országban az számít, hogy ki kinek a komája, kuzinja, apósa, haverja... Ezért sem lesz a pácienseknek egyöntetű véleménye senkiről. És hogy is lehetne? Lehet valaki kitűnő orvos, de egy vadbarom. És lehet valaki nagyon kedves és barátságos -- és rossz orvos. A szakmai részére van minőségellenőrzés, nagyjából működik is. Az viszont, hogy hogyan kommunikál az orvos abszolút az adott két emberen múlik. Ha a paciens rokon, kolléga, VIP személyiség, akkor remekül, ha pedig vadidegen és az orvos alacsony társadalmi státuszúnak ítéli, akkor katasztrofálisan. Persze vannak fokozatok...
Hogyan lehetne garantálni, hogy ez ne így legyen?
Mindenesetre a változtatás időigényes, és mind a két oldalon komoly belátásokra van szükség...
Pl. szerintem arra is szükség lenne, hogy a közoktatás nagyobb teret szenteljen az egészségtudatos attitűd motiválásának. (Minden hülyeséget tanulnak, de ilyesmit alig!) Hogy az orvosnak eszébe se jusson azt mondania egy érettségizett embernek, hogy úgyse értené...
De ez a téma már messzire vezet.

zoldborso 2010.01.20. 13:18:52

@sunwind:
csakhogy a stukkó nem ért ahhoz, hogyan kell nem a fejedre esnie, az orvos meg elvileg ért ahhoz, hogyan avatkozzon be a szervezeted működésébe. Bár én ezt a fogalmazást sem szeretem, elavult paradigma megnyilvánulásának tartom, és az orvosi túlkapások egyik fontos szemléletbeli forrásának. Az orvosnak az a dolga, hogy támogassa a szervezetem öngyógyító mechanizmusait -- mondjuk inkább így.

A strukturális átalakítás szükségessége alatt nagyjából ugyanazt értjük, ha jól látom.
De az is önkorlátozó illúzió, hogy jelen rendszerben nagyon szűkösek a lehetőségek. Más kérdés, hogy nem tetszik az embernek ez a rokonságra és borítékokra épülő rendszer.
Az orvosi ellátás azonban mindenütt pénzkérdés, és sehol nem teljsen hatékony és igazságos!
A probléma részben éppen az, hogy a technológiai és diagnosztikai fejlődéssel képtelen lépést tartani a finanszirozási rendszer! Ez MINDENÜTT így van a világon! Ne hidd, hogy a költségekhez képest óriási a befizetésed! Ezt legfeljebb akkor állíthatod, ha nincsen semmilyen krónikus betegséged, és alig lát orvos. És akkor még nem beszéltünk az inaktivak arányáról -- a gyerekek nem fizetnek TB-t, a fiatalon szülő anyák nem vagy alig fizetnek TB-t,a krónikus betegek és rokkantak messze nem annyit, mint amennyibe az ellátásuk kerül.

Persze vannak a miénknél hatékonyabb rendszerek, elismerem! De nem szabad ezt túldimenzionálni. Az ember hajlamos azt figyelembe venni, hogy egy középosztálybeli amerikainak milyen, és nem azt, hogy milyen egy gettólakó gyerekének... El kell ismerni: vannak a magyar finanszirozási rendszernek előnyös vonásai is. Nézőpont kérdése.

sunwind 2010.01.20. 13:25:33

@zoldborso:
Én nem feketelistáról beszéltem, hanem
1. egy olyan site-ról, ahol bizonyíthatóan kirívó esetek szerepelnek névvel. (A posztíró esete nem vagyok benne biztos, hogy ilyen. Bár persze, ha bekapcsolja a mobilján a rögzítőt, mikor a dokival beszél - az más. Lehet, hogy akkor már lehetne bizonyítani a törvénysértést.)
2. egy olyan site-ról, ahol pl. műtétek sikerességének statisztikái vannak. Tőlünk nyugatabbra az állam/egészségbiztosítók maguk működtetnek ilyen site-okat. Itthon is volt ilyen kezdeményezés - pártunk és kormányunk :-) javaslata alapján - csak az orvos/kórházlobbi megfúrta.

sunwind 2010.01.20. 13:34:43

@zoldborso:
Tudom, hogy mennyit fizetek önmagam után (saját cégem van, tehát tökéletesen tisztában vagyok a magam után fizetett járulékok mértékével).

Igazad van abban, hogy jelenleg nem olcsó az egészségügy - hiszen rohamtempóban fejlődnek a diagnosztikai és terápiás technológiák. De így, hogy tíz év munka után most fél éve vagyok kénytelen orvoshoz/kórházba járni, pontosan látom, hogy fél év igen intenzív kezelése (műtétekkel együtt) kijönne a fél év alatt befizetett járulékaimból. Jócskán pozitív a szaldo az államnak még így is.

Persze igazad van: nyilván egy rosszabb fizetéssel dolgozó, esetleg inaktív, vagy krónikus beteg ember esetén másként fest az összkép.

Arról is van fogalmam, egyébként, hogy máshol hogyan működik az egészségügy. Volt már "szerencsém" másutt is betegnek lenni. Nyilván vannak a magyarországinál rosszabb strukturájú helyek is (nem vagyok benne biztos, hogy az általad említett USA nem ilyen), de hidd el, hogy jobban működő rendszerek is bőséggel.

Mindenesetre sztem az egyértelmű, hogy a magyarországi helyzetből sokkal jobbat is ki lehetne hozni. Engem spec. felháborít, hogy a sokadik kormányunk sem foglalkozik komolyan és értelmesen azzal, hogy ezt a láthatólag rohadó struktúrát megreformálja.
És ami még szomorúbb, hogy a közeljövőben sem látszik a változás lehetősége.

Ja és az is beavatkozás a szervezetem működésébe, ha az orvos a saját immunrendszeremet próbálja erősíteni. Akárcsak azzal is, ha azt javasolja, hogy diétázzak, vagy sportoljak. :-))
Ne kötözködj, lsz!! :-DDD

zoldborso 2010.01.20. 13:44:41

@sunwind:
1. ilyen esetekben feljelentést kell tenni, nem elég feltenni a site-ra
2. a műtétek sikerességi mutatói tudtommal nem rosszabbak nálunk, mint másutt

sunwind 2010.01.20. 13:50:04

@zoldborso:
1. Kevesen érnek rá/veszik rá a fáradtságot/tudják megfizetni a pert.
Posztíró sem tette - pedig az orvos törvényt sértett azzal, hogy nem tájékoztatta a műtétjének okáról, következményeiről. Már az is sokat jelentene, ha a betegek egy ilyen site segítséget nyújtana, hogy kit kerüljenek nagy ívben. Az orvosok is megtanulnák előbb-utóbb, hogy vannak alapvető normák, amiket nekik is be kell tartani. Már akinek persze inge..
2. Nem az a kérdés, hogy Mo-on általánosságban milyenek a sikerességi mutatók - hanem ha választanom kell/lehet, hova érdemes mennem. Plusz talán némi versenyszellemet, igényességre való törekvést csöpögtetne azokba az orvosokba - akiknek ez maguktól nem sajátja. Mondom, ez teljesen bevett gyakorlat, kulturált(abb) országokban.

zoldborso 2010.01.20. 13:53:41

@sunwind: Nem kötözködöm, egyszerűen komolyan azt gondolom, hogy a megfogalmazásaink a gondolkozásmódunkat tükrözik, és elsősorban a gondolkodásmódunkon kéne változtatnunk. :-)

Tényleg nem hiszem, hoyg az orvos beavatkozik a szervezeted működésébe azzal, ha azt javasolja, hogy sportolj. Egyrészt rajtad múlik, hogy megfogadod-e a tanácsát, másrészt ezzel az erővel a tornatanárod is beavatkozott a szervezeted működésébe, no meg a péked, a samponod gyártója és a gépkocsivezető, aki elhajtott melletted....

Ez az egyik.

A másik meg az, hogy lehet, hogy a saját kórházi számláidat tudnád állni, élethosszig de a gyerekeidét (felnőttkorukig) már nem biztos. Attól is függ hány gyereked van. Minél több, annál kevésbé... Nekem pl. négy van és rokkantnyugdíjas lettem mire a negyedik iskolás lett. Add össze. -- Vagy méginkább vond ki.

sunwind 2010.01.20. 13:54:18

@zoldborso:
2. Egyes kórházak között nagyon nagy különbségek vannak ma Mo-on bizonyos fajta beavatkozások eredményességének tekintetében. Többek között ezért is lőtték le a kezdeményezést. Mert mikor az első pár adatot feltették a netre, nagyon is szembeszökőek voltak a különbségek. Dehát gondolom, ezt nyilván Te is sejted...:-)

sunwind 2010.01.20. 13:56:54

@zoldborso:
Dehát én pont ezt írtam:
"Persze igazad van: nyilván egy rosszabb fizetéssel dolgozó, esetleg inaktív, vagy krónikus beteg ember esetén másként fest az összkép."

Szóval sztem nagyjából egyetértünk. :-)

zoldborso 2010.01.20. 14:03:23

@sunwind:
1. Komolyan gondolod, hogy a posztolónak lenne esélye egy ilyen pert megnyerni?
Én már próbálkoztam műhibaperrel. Már az ügyvéd (specialista) lebeszélt, pedig sokkal egyértelműbben bizonyítható helyzet volt: teherbe estem egy sterilizáló műtét után egy hónappal.

2. Ha valaki feltenne egy köztiszteletben álló orvosról egy olyan infót, hogy goromba volt, azonnal hárman ugranának, hogy cáfolják, és leugassák a panaszkodót. Kinek lenne igaza? Az, akivel szemben goromba volt, vagy annak, akivel szemben nem?
Persze lehetne egy pontozásos rendszert is csinálni, amin feltüntetik, hogy hány százalék volt elégedett -- különböző szempontok szerint. Na ennek talán lenne értelme!

zoldborso 2010.01.20. 14:07:26

@sunwind: ezt asszem mindenki tudja -- de éppen ezért ilyen információk hivatalos közzététele kevés meglepetést okozna. Akik ugyanis akarnak és tudnak, azok eddig is hozzáfértek ezekhez -- ha informális úton-módon is. Azok pedig, akik nem bírtak hozzáférni azokat vagy nem érdekelte ez, vagy amúgy sem érezték magukban az erőt, hogy megkűzdjenek a jobb lehetőségért -- mert mondjuk északkelet Magyarország egy eldugott tanyájáról vitte be őket a mentő a legközelebbi kórházba.
De teljesen igazad van,a nyilvánosság roppant fontos!
Csak szerintem önmagában még kevés. Ezek közismert tények.

sunwind 2010.01.20. 14:11:24

@zoldborso:
1. Ezek ténykérdések. Ha van egy hangfelvétel, amely bizonyítja, hogy az orvos a posztolót nem tájékoztatta arról, hogy mi a javasolt műtét célja, akkor törvényt sértett. Ennyi. Lehet feltenni egy site-ra - ha nem akar a posztoló pereskedni. Vagy éppen pereskedhet is, ha van hozzá kedve, affinitása, ideje, pénze - jó eséllyel nyerni fog, mert ismétlem, az orvos bizonyíthatóan törvényt sértett.

2. Most mondom kb. 3*-ra, hogy az, hogy a műtéti beavatkozások intézményenként/orvosonként mekkora sikerességgel zajlottak, jelenleg is nyilván vannak tartva. Ennek megvan a kvantitatív, Euróbában szokásos módszere. A legtöbb nyugati országban ez a statisztika nyilvánosan is elérhető. Mo-on is felmerült ötletként, hogy felteszik ezeket a statisztikákat netre. Végül az ötlet megfúródott.
Ezért mondom, hogy egy hasonlót talán állampolgári kezdeményezésre is lehetne gyártani.

Most természetesen ötletelek. A lényeg az, hogy központi akarat nincs és belátható időn belül nem is lesz a struktúra átalakítására. Ha még az én életemben szeretném, hogy az én országomban ezek a dolgok jobban menjenek, akkor azt gondolom, alulról kell kezdeményezni valamifajta változást. Nyilván lennének erre jobb ötletek is, mint amit én most 3 és fél perc gondolkodás után kitaláltam.

zoldborso 2010.01.20. 15:15:12

@sunwind:
1. "Ha van egy hangfelvétel..."
Miért lenne? Te automatikusan bekapcsolod a zsebedben a diktafont, mikor az orvosodnak felteszel egy teljesen ártatlan kérdést? Én nem szoktam.
Már egyszer meg is bántam, amikor a sikertelen sterilizáció után a doki betojt és elkezdett zsarolni mindenféle érzelmi eszközzel, hogy vetessem el a gyereket. Nem tudta szegény, hogy Magyarországon -- más országok gyakorlatával ellentétben -- esélyem sincs műhibapert nyerni ellene, és gyerektartásra köteleztetni. Na akkor pöccentem be! Addig eszem ágában sem lett volna pereskedni. De hiába!
Mindazonáltal azóta sem szoktam diktafonnal a zsebemben orvoshoz menni. Nem is értem, miért! :-D

2. Alapvetően nincsen köztünk nézetkülönbség ebben a kérdésben. Én nem azt vitatom, hogy a nyilvánosság szükséges és hasznos, hanem azt, hogy önmagában elégséges lenne...

zoldborso 2010.01.20. 15:27:14

@sunwind: "hasonlót talán állampolgári kezdeményezésre is lehetne gyártani"

Ki van zárva. A műtétek sikerességének kritériuma szakmai kérdés. Ezt csak orvosok tudják megítélni. Ezzel a kör bezárult.

Pl. ha a műtéti roncsolás csak a szokásos, előre várható életminőségromlást eredményezi, akkor a műtét sikeresnek minősül függetlenül attól, hogy a páciens szubjektíve mennyire van megelégedve az eredménnyel.
Vegyünk konkrétabb példát: a tüdőrák többnyire abban a strádiumban operálható sikerrel, amikor még a daganat nem okoz panaszt. Fél tüdővel élni mindenképpen nehezebb. Következésképp a páciens nem biztos, hogy elégedett lesz, ha nem tájékoztatták kellőképpen és nem maga hozta a döntést.
Következésképp a tájékoztatás legalább olyan fontos, mint a sebész ügyessége.

További probléma, hogy nem csak sebészek vannak, és a többi orvos hatékonysága még ennél is kevésbé állapítható meg -- különösen a nem-szakember szempontjából.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogyan oldanánk meg, hogy a kevésbé elégedetlen és elégedett páciensek is elég motiváltak legyenek ahhoz, hogy közzétegyék a tapasztalataikat. Különben az eredmény teljesen véletlenszerű lesz. Többet fog mondani az adott intézmény közönségének internethasználó kompetenciájáról és fogyasztói mentalitásáról, mint a kórház hatékonyságáról.

sunwind 2010.01.20. 16:16:48

@zoldborso:
1. Normális esetben nincs az embernél bekapcsolt diktafon. Velem (más szolgáltató kapcsán) megesett már, hogy bekapcsolva hagytam a telefonom ezen funkcióját - mikor már x-edszerre éreztem hülyére véve magam. Én csak azt próbálom mondani, hogy jó érzéssel nyilván csak olyan történeteket tennék fel névvel a netre, amit egy későbbi perben esetleg bizonyítani is van esélyem.

Azt gondolom, hogy addig, amíg az orvosoknak és más egészségügyi szakdolgozóknak kizárólag a józan belátására, az emberségére, a szakmai igényességére van bízva, hogy milyen színvonalon tevékenykednek, addig ez lesz a helyzet, ami ma van. Lennie kellene olyan szakmai ösztönzőknek és ellenőrző mechanizmusoknak, amelyek azokat az embereket is rákényszerítik a minőségi munkavégzésre, akik belülről vezérelten esetleg nem így járnának el.

Az én szakmámban sem az én jóérzésemre van bízva az, hogy kulturáltan beszélek-e az ügyfeleimmel, tájékoztatom-e őket az ügyleteinkről, szakmailag fejlesztem-e magam, stb. Verseny van. Ha nem így tennék, esélyem sem lenne talpon maradni.
Náluk nincs verseny. Sőt véd és dacszövetség van - politikai támogatással.

Ennek kellene valahogy ellenehatni.

2. OK. Értem, hogy Te az általam felvetett ötleteket hülyeségnek tartod. Én nem gondolom azt, hogy egyértelműen elvetendőek lennének (azt gondolom, hogy ha a site-ok létrehozásánál bábáskodna néhány jobbérzésű és szakmailag hozzáértő orvos, valamint szakjogász, akkor neki lehetne kezdeni úgy, hogy akár még értelme is legyen). De OK, fogadjuk el, hogy ezek nem jó ötletek. Halljuk a Tieidet! :-)))

zoldborso 2010.01.20. 17:03:54

@sunwind: Nem tartom az ötletedet hülyeségnek, egyáltalán nem, csak azt gondolom, hogy ebben a formában csak pont arra nem jó, hogy az orvosok szakmai színvonaláról korrekt képet nyerjünk általa. Inkább azt kéne elérni, hogy mégis publikálják a hivatalos kimutatásokat. Lobbizni kell, nem megy másként.
Egyetértünk tehát abban is, hogy szükség van arra, hogy "a civilek" részt vegyenek ezekben a folyamatokban. Létre kéne hozni olyan civil szervezeteket, amelyek ezen ügyködnek.
(Jelenleg nálunk a civil szféra roppant gyönge, és a betegjogi civil szervezetek egy része a gyógyszeripari lobbi zsebében van, ezen sem ártana változtatni.)
Az efféle blogok, mint ez is, pl. biztosan hasznosak.
Alapvetően szerintem attól fognak változni a dolgok, hogy ha az emberek öntudatosabb fogyasztói mentalitással fognak fellépni az egészségügyi szektoron belül is. Ehhez pedig az is kell, hogy erre bátorítsuk az embereket. Valóban le kell rombolni az orvosokat övező hamis mítoszokat! De egyúttal ki is kell építeni az egyénekben is bizonyos igényeket és attitűdöket. Az értékelő-hibáztató módszer csak korlátozott előrelépést jelent, amíg a páciens nincs tisztában a saját lehetőségeivel és felelősségével.
Ha majd az orvostól majdnem minden beteg megkérdi, hogy miért, akkor majd hozzászokik ehhez a kérdéshez, és idővel elkezd válaszolgatni rá -- különösen, ha ellenkező esetben tömegével pártolnak el tőle.
Makacsnak kell lenni. És nem fog menni egyik napról a másikra.
Én jobban hiszek a pedagógiai megközelítésben, mint az adminisztratív-jogi lépésekben. Felvilágosító-népnevelő munkára van szükség. :-D

zoldborso 2010.01.20. 17:25:31

@sunwind: szeretném még egyszer hangsúlyozni: egy hajóban evezünk! Én nem tartalak hülyének, nagy vonalakban egyetértünk a helyzet értékelésében. Nekem kissé túlfejlett a kritikai érzékem
:-D, de ez nem jelenti azt, hogy okosabbnak hinném magam nálad. Sajnos nekem sincsen kész receptem. És tényleg azt hiszem, hogy ez egy olyan nagy és szerteágazó probléma, amit nem lehet egyetlen jó ötlettel orvosolni. Az a lényeg, hogy az egyén ne adja fel a reményt, és ne hagyja, hogy a rendszer bedarálja. A miértet újra és újra fel kell tenni, az orvost pedig ott kell hagyni, ha nem vagyunk tökéletesen biztosak abban, hogy jó kezekben vagyunk. És ha valóban súlyos mulasztást követ el, fel kell jelenteni.
Valójában az orvosok között is van verseny, csak bizonyos területeken túl rosszak a kínálati körülmények ahhoz, hogy igazán érvényesülhessen. Ti. orvoshiány van. -- De az orvoshiány csak akkor szűnne meg, ha az orvosok munkakörülményei és jövedelmi viszonyai kedvezőbbé válnának Magyarországon. Arról végképp fogalmam sincsen, hogy ezért magánemberként, civilként mit tehetnék?
Ahogy a biztosítási rendszer hatékony átszervezése sem várható el senkitől, amíg a közvélemény döntő része a kádárizmust idealizálja. Hogyan változtathatnám meg a közvéleményt? (Na igazán igyekszem! :-D)
Szóval tényleg sok oldala van ennek a problémának...

sunwind 2010.01.20. 18:03:29

@zoldborso: Valóban egy hajóban evezünk, sztem is. :-))

Egyetértek, nagyrészt.

És még abban is hasonlítunk, hogy bennem sincs hiány kritikai érzékből. :-DD

_Anand_ 2010.01.20. 21:34:08

Sziasztok. A poszttal kapcsolatban annyit: a posztírót nagyon sajnálom a helyzetéért, remélem, hogy mihamarabb maradéktalanul rendeződik a helyzete, és gyorsan meggyógyul!
Valami mégis szúrja a szemem a hozzászólásokban. Nevezetesen az, hogy az orvoslásról és általában az egészségügyi személyzet munkájáról néhányan valami olyan módon írtok, mintha tévészerelésről, gázszolgáltatásról vagy egy szupermarketról lenne szó. Először is azt kellene megérteni (akinek nem inge, ne vegye magára! Mellesleg üdítően értelmes társaság gyűlt itt össze), hogy az egészségügyi dolgozó nem isten, és nem ördög. Ember. Van köztünk vadállat, van nemtörődöm, van kivagyi, van khmm profitorientált, és van elhivatott, szívből-lélekből szolgáló, jófej, zseniális valamint ezek változatos kombinációja. Pont ugyanúgy, ahogy van ugyanilyen hozzávalókból gyúrt postás, tűzoltó, pék és atomfizikus.
Amikor egészségügyi dolgozót hallok/olvasok szidni, mindig összeszorul kicsit a gyomrom, mert nagyon-nagyon ritkán hallok orvostól-nővértől beteget gyalázni. Pedig higgyétek el, lehetne. A beteg az egy Ember, és mi igyekszünk megérteni, hogy Mari néninek a saját baja a legnagyobb, és az orvos igenis azért tanult egy évizedet, hogy Mari nénit meggyógyíthassa! De tessék megérteni, hogy az orvos/nővér/asszisztens/beteghordó is ember, (sőt, Ember :)) van rossz napja, leamortizálja őt a rengeteg panasz, nyűg, az ügyeletben szerzett kialvatlanság és az aggódó hozzátartozók. Ja, és nem is kell mondanom, hogy egy átlagos buszsofőr többet keres, mint egy átlagos, nem is nagyon kezdő orvos, de ez nyilván nem mentség semmire, cak úgy mondom. A beteg pedig néha undok, néha értetlen, sőt határozottan buta (dottorúr, szerintem nekem spájzmirigyem van, aggyon gyócert! Necsinájja má, nekem meg vérnyomásom meg vérsüllyedésem van...) és bizony egy idő után hajlamos az ember elfáradni, kiégnek a jófejség-receptorok, amikor az ikszedik fiatal betege hal meg és nem tud segíteni rajta, esetleg adott esetben az elhunyt saját akatából csakazért se szedte a bogyót, csakazértis dohányzott és márcsakazértis zsírosakat evett. Mindazonáltal a posztbeli "úgyse érti meg mer maga buta" doktorúrnak bizony a nénikéjét. Egyetlen perc, egyetlen jó szó kellet volna csak, annyi pedig talán kellene, hogy akadjon mindenki felé, de ha valaki ennyire kiég, az menjen birkapásztornak, mindenki jobban jár.

sunwind 2010.01.21. 08:35:39

@_Anand_:
Ha jól figyeltél, minden utóbb hozzászóló külön kiemelte, hogy természetesen tisztelet (nagy-nagy tisztelet) azoknak a kivételeknek, akik az egészségügy jelenlegi állapotában, ezen körülmények között dolgozva megőrzik emberségüket, pozitív hozzáállásukat és még mindezeken felül jó szakembereknek is mondhatók.

Az a baj tudod, hogy ma az emberek többsége az egészségügyi dolgozókat valamifajta félistenekként látja és kezeli (hol ártó, hol pedig segítő félistenekként :-)), pedig bármennyire is tiltakozol ellene, az ott dolgozók is egy szakmát sajátítottak el és abból élnek, abban dolgoznak. E tekintetben nem különböznek másoktól. Sok olyan szakma van, amelynek gyakorlásához hosszú tanulási időn át vezet az út. Sőt, úgy gondolom, a legtöbb szakma ma már olyan, amelyet élethosszig tanulás nélkül nem is lehet minőségi színvonalon űzni.
Éppígy igaz az is, hogy más szakmában is vannak partnerek, akiknek meg kell felelni, akik esetenként buták, vagy nehéz felfogásúak (a posztolóról és magamról sem feltételezném, hogy ebbe a kategóriába esünk - mégis velünk is megesett már nem egyszer, hogy debilként bántak velünk az egészségügyben), vagy épp antipatikusak - mégis természetesen elvárt az, hogy az adott munkavállaló képes legyen kulturált és értelmes kommunikáció folytatására az adott személlyel. Ha nem így tenne, nagyon hamar az utcán találná magát.

A probléma valójában az, hogy aki a mai magyar egészségügyben szakmailag magas fokon, emberséggel, az átlagos, vagy az átlag feletti odafigyeléssel és törődéssel végzi a munkáját, valóban hősnek tekinthető. Azért, mert ezek az emberek olyan körülmények között dolgoznak, amelyek között, azt gondolom, valóban csak a kiemelkedő szakmai és emberi értékekkel rendelkező személyek képesek akárcsak jól is teljesíteni.

De a megoldás sztem nem az, hogy az itt dolgozókat próbáljuk emberfelettinek látni és láttatni, hanem az (lenne), hogy olyan körülményeket teremtünk számukra, amelyben nem a lehetetlennel egyenlő jól dolgozni. És itt most nem csak a fizetésekre gondolok (bár arra is!!), hanem nagyon sok már faktorra is.

Persze, azt gondolom, hogy az egészségügyben dolgozók is tehetnének talán azért, hogy ezek a torz struktúrák valamelyest legalább változzanak. Nyilván oka van annak, hogy többnyire Ők az esetlegesen bekövetkező változások első ellenzői.
süti beállítások módosítása