vizit

A vizit, eredetileg egészségügyi rémtörténetekkel indult, melyeket egy szörnyű, ám rendkívül tanulságos élményekben bővelkedő több esztendős vesszőfutás indukált. Immár a gyógyulás rögös útján járva, úgy döntöttem életem egyéb vonatkozásaiban szerzett tapasztalataimat is megosztom olvasóimmal.

Levélküldés

Küldje el Ön is megpróbáltatásairól szóló történetét a

vizit.blog@gmail.com

címre!

Címkék

2009.11.10. 07:39 kanossza

Kanossza 20. – 145 nap után újra otthon

Előzmények: 1. - 2. - 3. - 4. - 5. - 6. - 7. - 8. - 9. - 10. - 11. - 12. - 13. - 14. - 15. - 16. -17. - 18. - 19.

A mérsékelt égöv mind a négy évszakában legszebb arcát mutató néhány hektáros kert kapuin túli világgal kapcsolatban szerzett benyomásokkal folytatódik a saga. Első lendületből mindössze négy napot tölthetek otthon, de az élmény annak dacára is az újdonság erejével hat rám, hogy kilenc esztendő alatt egyetlen alkalommal sem rendeztük át lakásunkat.

Végre közkinccsé tétetik néhány régen várt egészségvédelmi intelem, és szembesülni kényszerülök az osztály szeretetteljes védőburkán kívüli agresszív világ nietzschei  veszélyekkel kecsegtető élethelyzeteivel. Kezdem visszanyerni látásomat, és eközben azzal is szembesülök, mit kell ezért átmenetileg feláldoznom. 

Tisztelt Olvasók!

Bár a jobb oldali dobozok egyikében folyamatosan ott figyel a felkérés, megerősítésképpen ide is leírom: amennyiben környezetükben akad olyan témába vágó történet, melyet szívesen látnának viszont ezen az oldalon, kérem ne habozzanak azt eljuttatni a vizit.blog@gmail.com címre.

Természetesen a beküldőket a szerkesztés nyűge alól tehermentesítem, a diszkréciót garantálom.

Köszönettel,

Kanossza

 

A kedvező híren felbuzdulva hozzáfogtam a hazautazással kapcsolatos logisztikai feladatok megoldásához. Talán az egészségügyi mélyrepülésemet megelőző utolsó nagyobb lélegzetű utazás előestéjén érezhettem hasonló izgalmat a ruháimat és tisztálkodószereimet tartalmazó úti csomag összepakolása közben. Azon morfondíroztam magamban, hogy akkori helyzetemhez képest talán mostanára mindössze korabeli identitásom néhány alappillérét illetően maradtam változatlan. Ekkor az orvoscsoport egyik tagja nyitotta rám az ajtót, hogy útravalóul ellásson néhány egészségvédelmi szempontból fontos tanáccsal.

Elsőként a kezelésemből fakadó kímélő életmód betartását célzó óvintézkedésekre figyelmeztetett: pihenjek sokat, kíméljem magam a megerőltetéstől, két kilogrammnál nehezebb súlyú tárgyak felemelésével ne kísérletezzek, óvakodjak attól, hogy testem – különös tekintettel koponyámra – közvetlen érintkezésbe kerüljön a nap perzselő sugaraival, vegyek magamhoz napjában legalább három liternyi folyadékot, és egyek épp olyan rendszeresen, mint benntartózkodásom idején.

Az étkezéssel kapcsolatban külön kitért arra, hogy olyan nyers húsokat tartalmazó ételek fogyasztásától, mint a sushi, a ruszli és a szittya sushi, kemoterápiás kezelésem ideje alatt tartózkodjak. Szerinte egészséges emberek számára sem elhanyagolandó az immunrendszer védelme céljából éhgyomorra elfogyasztott evőkanálnyi méz. Mindemellett, az emésztőszervek hatékony működését biztosítandó, érdemes a szilárd táplálék bevitelét követően húsz percet várni addig, amíg folyadékot fogyasztunk, mivel az emésztés voltaképpen égési folyamat, s amikor a megrágott élelem a gyomorba jut, ott az emésztőenzimek azonnal hozzáfognak feldolgozásához. Azonban, ha ilyen esetben az élelmiszert azonnal jelentős mennyiségű – ráadásul hideg és szénsavas – folyadékkal öblítjük le, az enzimek visszavonulnak, s a félig feldolgozott táplálék hosszabb ideig pang, ahelyett, hogy a kiválasztórendszer segítségével mielőbb hasznosulna.

Akadnak az életben olyan szituációk, melyeket jelentőségüknél fogva önkéntelenül rögzít az emlékezet. Esetemben a fenti intelmek az éhségérzetet jelző pavlovi reflexszel egyidejűleg érkeznek, és talán meglepően hangzik, de mióta ügyelek a táncrendre, sem légúti megbetegedés, sem gyomorpanasz nem okozott kellemetlenséget.

Mire összecsomagoltam, párom is befutott, de mivel a bejáratot aznap délután a szokottnál kevésbé engedékenynek mutatkozó darabontok őrizték, betegszállító segítségéhez kellett folyamodjunk, hogy engem és az útipoggyászt a kapun kívül parkoló autóba  juttassuk. Ekkor még erőszak hatására sem tudtam volna felidézni ideutazásom pontos körülményeit, de az indulás pillanatától a hazaérkezésig engem ért külső impulzusokra nem tudnék találóbb kifejezést találni a pszichedelikus kifejezésnél. A közel öt hónapig tartó elzártság folyamán leginkább segítő szándékot, békét és türelmet tapasztaltam, ezzel szemben az anyósülésen utazva tébolyulttá krenkolt tekintettel hajmeresztő manővereket végrehajtó autósokat láttam a hazavezető 25 kilométeres út folyamán.

A nyomasztó impulzusokat ellensúlyozandó, a kapunkon belépve döbbenetesen megható élmény fogadott, amikor élemedett korú labradorom és rakoncátlan erdélyi kopóm két oldalamról elrugaszkodva ugrott a nyakamba örömében. Csak a kölcsönös örömködés csillapodását követően konstatáltam, hogy a tél vége óta megduplázott élelemadagjuk dacára mindketten szokatlanul rossz bőrben vannak. A kutya tényleg a gazdájával pusztul...

Az ajtón belépve önkéntelenül csúszott ki a számon: de fura, én itt laktam? A relatíve erős külső fényviszonyok után az árnyalattal sötétebb beltér hirtelen értelmezhetetlenül sötétnek tetszett. Szemeim számára negyedóránál is több időt igényelt, hogy alkalmazkodjanak a változáshoz. Lelkemnek órákba telt, amíg megbarátkozott a januári kórházba vonulásom óta változatlan lakókörnyezetem látványával. Az első otthon töltött éjszaka folyamán több alkalommal is abból az álomból ébredtem fel, hogy visszatért néhány héttel ezelőtti vizelet-inkontinenciám.

A másnap reggeli – segítséggel végzett – tisztálkodás közben szembesültem azzal, hogy korábban kerekded hátsó felem jobbára két, kiürült tejeszacskóra emlékeztet, ezért, elősegítendő az egészséges külalak kialakulását, brutális hízókúrába kezdtem. A fitneszfetisiszták sírva fakadtak volna azokon a kalóriabombákon, melyeket innentől fogva felépülésem érdekében rendszeresen magamhoz vettem.

Pünkösd vasárnapján már azzal a boldog tudattal tértem nyugovóra, hogy otthonomban minden tárgy helyével és rendeltetésszerű működésével megismerkedtem. Hétfőre már csupán a hospitalizáció ideje alatt nélkülözött asztali számítógép használatának újbóli elsajátítása, és a 145 napja pihenő autóm állapotfelmérése maradt hátra. Íróasztalomhoz ülve először nehezen találtam az összefüggést az asztallapon lévő tasztatúra, a fölötte elhelyezett képernyő és a lábam mellett helyet foglaló termetes doboz között. A billentyűzet hiábavaló nyomkodása után már ott tartottam, hogy külső segítséghez folyamodok, amikor a doboz aljára tévedt a tekintetem, és az egyelőre ismeretlen rendeltetésű fiókok és lukak között megpillantottam egy fémes színű nyomógombot. Megnyomtam. Felzúgott a masina, a monitoron kisvártatva megjelent egy további rejtélyekkel szolgáló felület. Besötétedett, mire a monitoron sorakozó ikonok között sikerült eligazodnom. A rám váró feladat ekkor vált megoldhatatlanná. A gépjármű-ellenőrzéstől idő hiányában kénytelen voltam eltekinteni. Praktikusabbnak tűnt kialudni magam, hiszen visszaérkezésemet követően újabb megpróbáltatásokra számíthattam.

Egy ideje feltűnt számomra, hogy a vizitek alkalmával az orvoscsoport vezetője  szinte  egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy a nyirokcsomóim és a légzésfunkcióm vizsgálata és a közérzetemre vonatkozó kérdések után szemrevételezze a szemérmesen takaró alá rejtett lábszáramon éktelenkedő sebeket. Visszaérkezésem napjának délutánján kezelőorvosom egy sebész társaságában keresett föl szobámban, s a nyugalom megzavarására alkalmas mozdulatsor kíséretében mintát vettek sebváladékomból. A másnapi vizit alkalmával a nem túl örömteli eredményt is tudomásomra hozták: régi ismerősöm, Mr.SA újra áthatolt immunrendszeremen, így ha néhány hete bevérzett gyomrom állapota is megengedi, végső megoldás gyanánt másnaptól Vancomycin-kúra veszi kezdetét. Bevallom, titkon abban reménykedtem, hogy a június második hetében esedékes következő középdózisú, 72 órás VIM-töltetig mentesülök a branüle behelyezésével járó kellemetlenségektől, de mivel a bendőmbe tömött, jelentős mennyiségű fehérjedús élelmiszer jóvoltából a gyomor már terhelhetőnek tűnt, fokozott óvatosság mellett másnaptól brutális erejű antibiotikum-injekciók indultak hadba a húsevő baktériumok ellen.

Mindezzel párhuzamosan a WBRT kezelés is folytatódott, így az agyi látóidegvégződésekre telepedett non-Hodgkin sejteknek is napról napra csökkentek a túlélési esélyei a kobaltágyú pusztító sugaraival szemben. Ekkortájt fedeztem fel az első sugárdózisok okozta mellékhatások egyikét, mely égési sérüléshez hasonló, féltenyérnyi kiterjedésű, apró árokkal kombinált barna foltként jelent meg az egyik alkaromon. A másik mellékhatás látásom visszanyerésével párhuzamosan, ingyenes, fájdalommentes, teljes testre kiterjedő epiláció formájában volt tetten érhető.

Mire a következő valószínűtlenül kék folyadékot tartalmazó flaska és 23 azonos mennyiségű színtelen varázsoldatot rejtő 500 milliliteres palack hatóanyaga a vénámba vándorolt, már szemeim pihentetése nélkül képessé váltam arra, hogy egy lendületből elolvassak 25-30 oldalt a magammal hozott kötetek bármelyikéből. Csupán arra kellett ügyeljek, hogy a következő próbálkozás alkalmával a korábbi etap felét újra áttanulmányozzam, mert a kobaltsugarak másik kellemetlen velejárója azt volt, hogy jószerével csak az információk elenyésző részére voltam képes visszaemlékezni.

Dacolva rövid távú emlékezetem rendszeressé váló zavaraival, töretlen lendülettel haladtam előre. Mióta visszatértem a túlsó partról, olyan erős küldetéstudat alakult ki bennem, hogy evidenciaként kezeltem a környezetem által talán még csak remélt gyógyulásomat.

 

44 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://vizit.blog.hu/api/trackback/id/tr561514329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

joka100 2009.11.10. 08:53:24

Az legelső (értelmetlen) körmondtadban elakadtam ezúttal, ezt lehet, hogy illett volna elolvasni még egyszer, bár becsülendő, hogy vesszőhiba ezúttal nem volt benne:-)

kanossza 2009.11.10. 11:46:01

@joka100:

Megragadtad a lényeget:)

Egyébiránt mi tűnik értelmezhetetlennek abban az inkriminált első mondatban?

Szumóné 2009.11.10. 12:54:02

Hm, most belegondoltam, hogy milyen lehetett akkor hazaérkezni... A ház, ahol laktál, s amelyikre nem emlékszel. Mennyi időbe telt feldolgozni, megszokni újra? Szóval mikor lett természetes, hogy az otthonod az Otthonod?
A kutyusok hogy örülhettek! (Klassz, hogy még mindig filmszerűen látva olvasom a blogot. :)

kanossza 2009.11.10. 13:42:42

@Szumóné:

Idővel visszarendeződtek az agyamban a helyszínre vonatkozó emlékek, de bevallom, a fővárosban és környékén tapasztalható eszelős tempót és általános békétlenkedést máig nem sikerült megszoknom. Elképesztően nehéz legyőzni a közegellenállást, de a lábműtétem helyszínén eltöltött két hét során begyűjtött pozitív impulzusokkal feltöltekezve immár látni vélem a reménysugarat az alagút végén.

Volla 2009.11.10. 13:43:12

A hazaérkezés teljesen ismerős. Én 2hét kórház után éreztem magam hasonlóan, autóban ülni felért egy hullámvasúttal, beleszédültem a sok képbe és ingerbe, még napokkal később is.

kanossza 2009.11.10. 13:50:50

@Volla:

Ezt szorozd be tízzel és nehezítő tényezőként kalkuláld be az előzményeket!

Már-már a jövő podcast reality showja körvonalazódik lelki szemeim előtt...:)

theresa 2009.11.10. 15:12:03

én meg arra nem emlékszem, milyen is a tavasz-nyár. Tavaly is, idén is kimaradt.

"..egy lendületből elolvassak 25-30 oldalt a magammal hozott kötetek bármelyikéből. Csupán arra kellett ügyeljek, hogy a következő próbálkozás alkalmával a korábbi etap felét újra áttanulmányozzam, mert a kobaltsugarak másik kellemetlen velejárója azt volt, hogy jószerével csak az információk elenyésző részére voltam képes visszaemlékezni.."

Amikor több hétig nem tudtam aludni, éjjel-nappal olvastam. A Katedrálist a második részével együtt kiolvastam egy hét alatt... és szinte semmire nem emlékeztem belőle :)

elvesztettem a fonalat...most már visszamentél a kórházba?

kanossza 2009.11.10. 15:19:03

@theresa:

Kedves Sorstárs!

A fonal visszagombolyításában szívesen segítek. Hol akadtál el? A Kanosszában, vagy valós időben?

theresa 2009.11.10. 16:19:48

@kanossza:

a valós időben. úgy emlékszem, pár napra hazamentél, aztán vissza, de azóta elég sok idő eltelt. Nem tudom, ez a valós, vagy kimaradt valami?
Azt kellett volna kérdeznem: most hol vagy? És hogy vagy?

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2009.11.10. 17:38:08

Nem is gondoltam volna, hoyg nekem is kobaltsugarak bombázzák az agyam, mert én is mindent elfelejtek. Persze lehet, hogy tudtam, csak elfelejtettem.

Kváncsian várom a folytatást!

kanossza 2009.11.10. 17:59:12

@theresa:

Ha megengeded, pontosítanék.

Végre találtam egy tisztességes és lelki alkatommal rendkívüli kompatibilitást mutató sebészt, akit nem riasztott vissza a feladat, távol állt tőle, hogy felesleges fájdalmat okozzon és amikor az ESBL szuper baci felbukkant a sebben, arra is zseniálisan naturális megoldást talált.

A beavatkozás, október 1-én történt. Annak a hétnek a végén, már volt annyi kraft bennem, hogy az egyik délelőtti kizuhanyzás előtt lefotózzam a sebet. Azóta még hatványozottan javult a helyzet, hazajöttem, két kontrollra visszautaztam. Most szívem szerint újra megörökíteném a jelenlegi állapotot, mert tanári az ami ebben a többszörös elcseszésen keresztülment végtagon történt.

Több különböző vektoriális együtthatónak hála, annak dacára is nagyon jól érzem magam, hogy percekkel ezelőtt értesültem egy alapbetegségemmel nem szorosan összefüggő altáji komplikációval, amely miatt holnap délelőtt tiszteletemet kell tegyem második otthonomban.

Tovább is van,

mondjam még?:)

kanossza 2009.11.10. 18:04:00

@RAMBO:

Azt a fentieket figyelembe véve jó magam is repesve várom!:)

A Kanossza persze hamarost folytatódik, de egy félkész epizóddal nem hozakodhatok elő, mert megsértődik a community és dehonesztáló megjegyzéseket tesz. Az most nagyon nem jönne jól... mert kezdek formába lendülni.

theresa 2009.11.10. 18:50:59

@kanossza:

értem, tehát otthon vagy... ez jó :)

egyéblént az üres tejes zacskókat olvasva is magamra ismertem. Formás hátsómból semmi nem maradt.
"....brutális hízókúrába kezdtem. A fitneszfetisiszták sírva fakadtak volna azokon a kalóriabombákon, melyeket innentől fogva felépülésem érdekében rendszeresen magamhoz vettem."
Három hónap alatt 9 kilót híztam, mostmár vissza kell vennem :))

kanossza 2009.11.10. 20:46:15

@theresa:

Történetesen ezek a szélsőséges amplitúdók erős igénybevételnek teszik ki a szervezetet. Jómagam stirák nélkül megúsztam a súlyveszteséget, ugyanakkor a hízókúra ideális végpontját – a lábamon éktelenkedő sebekre való tekintettel mérsékelt testmozgás miatt – már nehezebb volt elkapni. Most, hogy a tybiámmal kapcsolatos problematika megoldódni látszik, a rendszeres testmozgás is kézzelfogható realitássá válik.

theresa 2009.11.10. 21:11:42

@kanossza:
Én is megúsztam stirák nélkül, de sajnos a sok méreg most meglátszik a bőrömön, enyhén narancsos lett.
Én már itthon mozgok kicsit, mennék már nagyon pl. fallabdázni, de meg kell várnom, míg kinő a hajam :) sajnos, úszni nem tudok, futni nem szeretnék a büdös városban, a biciklivel meg tavaszig várhatok.
ezek szerint egyszerre gyógyultunk :)

kanossza 2009.11.11. 00:26:27

Talán érdemes lesz megtanulnod úszni, mert reumatológus orvos barátom és az engem kezelő orvoscsoport egybehangzó szakvéleménye szerint a squash a fokozottan nem ajánlott testmozgások sorába tartozik. Szélsőséges ízületi igénybevétellel jár, miközben zárt térben ugrabugrál az ember és a mozgása közben felvert port belégzi. Korábban én is toltam, de beláttam, hasznosabb 30 percnyi séta egy oxigén dúsabbnak bizonyuló közegben.

theresa 2009.11.11. 10:46:51

sajnos nem megy. tanultam már, de a víziszonyomat nem tudom leküzdeni. Pedig nagyon vágyom rá néha.
Ahol meg én lakom, ott a 30 perc séta inkább életveszély :( de az izületi problémák miatt akkor meggondolom, a kemo is ráhúzódott.

Volla 2009.11.11. 17:25:44

@kanossza: Igen, ezért is írtam, hogy hasonlóan. Valószínűleg közel se éreztem azt, amit te..és remélem soha nem is fogom.

kanossza 2009.11.12. 09:27:51

@Volla:

Tudomásom szerint nem rendelkezem ellenségekkel, de amennyiben lenne ilyen, még neki sem kívánnám az 1 ezrelékét sem annak a tortúrának, amin keresztülmentem.

kanossza 2009.11.12. 09:45:15

Szolgálati Közlemény

Tisztelt Olvasók!

Úgy érzem némi magyarázattal illik szolgálnom a korábban megszokott tempó lassulása miatt. A napi rendszerességgel érkező történetek megjelenése egy ideje érzékelhetően megritkult. Mindez időközben kiéleződött egzisztenciális problémáim megoldásával kapcsolatos feladataim megszaporodására vezethető vissza, ugyanakkor meg kell jegyezzem, hogy bár az egészségügy számtalan érdekes történetet produkál, jó ideje olvasói történeteknek is híján vagyok.

Az én históriám még valós időben sem jutott el a megnyugtató végkifejletig, így nem kell attól tartsanak, hogy a Kanossza véget ér. Talán ritkábban jutok olyan helyzetbe, hogy a soron következő epizódot beszerkesszem, de bízhatnak abban, hogy lesz vér, szenvedés és némi könny, miképpen katarktikus örömök is!

A megtisztelő figyelmet ezúton is megköszönve, további szép napot kívánok!

Hamarosan következik a folytatás.

Solkisnilatak 2009.11.12. 11:59:38

@kanossza:
Már kezdtem aggódni, hogy mi van Veled...
Egyébként nem aggaszt Téged és a hasonló - jelentősen megzavart immunrendszerű - embertársaidat ez a legújabb "őrület", melynek már a gyermekem is tudja a nevét: H1N1.?
Elég agresszív módon akarják beadattatni velünk szülőkkel.
Egy nyomtatványt küldtek haza az iskolán keresztül, melynek aláírásával automatikusan beleegyezik a szülő az oltásba. Aki nem szeretné ezt, annak elég szemfülesnek kell lennie, hogy valamilyen figyelem felhívó módon jelezze a nyomtatványon az elutasító szándékát... Érdekes egy helyzet!
Mi erről a véleményed? Már maga az a tény is aggasztó, hogy mi szülők egymással beszélgetve kétségbe kell vonjuk ezt az oltást!
Várom válszod,
JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁNVA!

FarkoscsapóGyurka 2009.11.12. 18:08:07

@joka100: A BETYÁRJÁT EBBŐL ELÉG Az immáron krónikusnak tünő látens és akutt vesszőhiányodat valamint nyelvészkedési hajlamodat kiélendő e blog és valami egzotikus melegebb éghajlat helyett olcsó alternatívaként a népliget e célt szolgáló szegletének szürkület utáni terápiás célú látogatását a jövőt tekintve JÓ VESSZŐZÉST Kanossza BARÁTOM kérlek csapj a lovak közé innen csak FELFELÉ

joka100 2009.11.16. 15:30:23

@FarkoscsapóGyurka:
Már meg ne haragudj Farkoscsapó, de egy állítmányt belecsempészendő azért belecsempészhettél volna egy állítmányt...

eso 2009.11.24. 14:08:59

Mi van mááár?! Miért nincs poszt ilyen régen... :(
Vissza-vissza-vissza-vissza!

frutella 2009.11.24. 20:27:32

Kedves Kanossza!

Az utolsó post után eleinte naponta, majd egyre ritkábban nézek be és csak remélni tudom, hogy nálad minden rendben van.
Legalább új írásként rakj ki egy "szolgálati közleményt", hogy tudjuk csak egyéb elfoglaltságaid miatt vagy ritkán internet közelben.

kanossza 2009.11.25. 13:51:46

Szolgálati Közlemény

Tisztelt Olvasók!

Mindenek előtt ismét szeretnék köszönetet mondani megtisztelő figyelmükért és türelmükért.

Röstellem magam:(

Közel két hét elmúlt azóta, hogy életjelt adtam magamról. Mint akkori hozzászólásomban is utaltam rá, időközben úgy alakult, hogy a vártnál hatványozottan több elfoglaltsággal jár számomra a létért folyó küzdelem. Ezzel párhuzamosan egy titokzatos egészségügyi probléma kivizsgálása is jelentős mennyiségű időmet emészti fel. Tetejébe, életmentő onkológusaim részéről, nexusunk folyamán immár második alkalommal vetődik föl a csontvelő transzplantáció gondolata.

Bevallom, a bloggal kapcsolatban felmerült bennem, hogy az eddig megszokott, terjedelmesebb epizódok helyett, rövidebb posztokat teszek közzé, de úgy érzem, ez szerző és befogadó számára egyaránt méltatlan megoldás lenne. Sajnos olvasói történet, közel két hónapja nem érkezett, így csak Kanosszámra hagyatkozhatok. A vázlatszinten már létező folytatások hamarosan eljutnak odáig, hogy megosszam azokat a tisztelt publikummal, de e pillanatban ígérni sem merem, hogy erre pontosan mikor nyílik lehetőségem.

Viszont az utóbbi hetek városbújócskáinak egyikén felötlött bennem egy elképzelés, melyet néhány közeli ismerősöm nagy lelkesedéssel fogadott. Miután az ötlet azóta sem hagy nyugodni, elhatároztam, hogy a döntést a Tisztelt Olvasókra bízom.

Arra gondoltam, hogy a kanossza előtt és után született írásaimat, témakörök szerint csoportosítva, közzé tenném egy új blogon. Itt helyet kapnának zenei tárgyban írt dolgozataim épp úgy, mint a Kanosszát is magában foglaló önéletrajzi ihletettségű történeteim, közérdekű anyagok és az egészségügyi hányattatásaimat megelőző korszak autótesztjei. Az okfejtés mellett, természetesen a Tisztelt Olvasók aktív közreműködésére is számítanék, az eddigi hozzászólások és történetek írása mellett, ennél izgalmasabb feladatokat kínálva.

Segítségüket előzetesen is megköszönve,

üdvözlettel,

Kanossza

frutella 2009.11.25. 16:59:44

Kedves Kanossza!

Várjuk az új blogot, de a kanossza folytatását is. A küzdelemhez sok erőt és kitartást.

Szumóné 2009.11.28. 09:09:43

Kedves Kanossza!

Jajjdejó és végre, végre, végre! :-))))

Minden áldott reggel lecsekkoltam a kannossziádát, de nem találtam újdonságot. Ma pont szerettem volna írni, de elébb benéztem a kommentek közé - s lám! :-)

Szóval megértem a létért való küzdelmet (hm, a mi kis cégünket a nagy anyavállalatom év végén bezárja, a 6 ember lapátra került), úgyhogy megértő türelemmel várom a folytatást.

Ami a régebbi s új írásokat illeti én azokat is izgalommal várom! Úgy érzem nem fog egy olvasó sem csalódni. Ide vélük! Akár blogon belül is jöhetnek szerintem.

További javulást és felépülést neked! A csontvelő átültetéshez is egy kalappal kívánok, remélem hozza majd a kívánt eredményt! (Anyukám vérellátós volt, most mesélte mivel jár ez (vagy járt). Pl az átültetés (amit infúzió formában kap a beteg) után egy jó ideig, kb 6 hétig steril boxban kell lenni, hogy az immunrendszered újra kialakuljon, stb. Úgyhogy ennek fényében úgy tűnik, hogy az írások és a további dolgok is még párszor kimaradnak az életünkből. Ettől függetlenül várunk vissza majd és bíztatunk!!!)

szentATYAA 2009.12.02. 13:59:36

Én még nem szóltam hozzá, dehát ahhoz,hogy tudd mennyi mindenkit érdekel kénytelen vagyok! :)
Várjuk az új blogot!!!

kanossza 2009.12.02. 17:59:43

@frutella, @Szumóné: @szentATYAA:

A türelmet, s a lelkesítő hozzászólásokat egyaránt köszönöm!

Hamarosan rászolgálok a bizalomra, csak most néhány komplikáltabb feladat megoldása késlelteti a megvalósítást.

Kelevéz 2009.12.04. 13:32:23

Hejj, kanossza!
Egy szuszra olvastam végig. Elképesztő, lesújtó és felemelő.
Jó lenne olvasni tovább is, legalább addig, amíg az 10 év le nem telik...

szubjektiv 2009.12.05. 12:59:24

Eddig én is csak olvastam, de most le kell írnom, hogy zseniálisan írsz.
Hihetetlen miken mentél keresztül, minden tiszteletem a kitartásodért, az erődért. Az írásaid alapján egy nagyon figyelemreméltó személyiség lehetsz, emberséges, és remek humorral megáldott ember.
Várom az újabb blogot, de legfőképp a folytatást.
A továbbiakhoz meg minden jót, sok erőt kívánok neked!!
Így ismeretlenül is szoktam rád gondolni és szorítok a gyógyulásodért.

Skatya 2009.12.06. 18:27:59

Kedves Kanossza!

Várom az új blogot!
Remélem a Télapó jó híreket hozott!

tomnemtom 2009.12.15. 22:37:05

csatlakozom előttem aggódókhoz.

theresa 2009.12.16. 08:22:28

Szia kanossza, benézek ám gyakran, hátha. Remélem, minden rendben megy és egyéb dolgaid miatt nem jut idő a blogra.
Nekem van egy újabb ct-m :))) végre egy karácsony, ami nem szomorúsággal, félelemmel telik majd.
Boldog ünnepeket kívánok, ha addig nem jelentkeznél.

frutella 2009.12.16. 20:19:03

Kedves Kanossza!

Naponta be-benézek. Remélem minden rendben.
Nem gondoltál még arra, hogy könyv formájában is ki kellene adni a blogon lévő írásokat?
Addig is, míg jön a következő történet elölről kezdem a kanossza olvasását. Minden nap 1 történetet fogok elolvasni (úgy mint a kezdetekkor :-)

Szumóné 2009.12.17. 10:29:16

Kedves Kanossza!

Nem sürgetésből - pedig de :-) - de remélem minden rendben van körülötted, már amennyire ez lehetséges! Legalább egy életjelet kérünk! Hiányollak innen, továbbra is reggelente kattintok a blogra, hátha. :-)

Gyors gyógyulást, szedd össze magad mielőbb, hogy ismét láthassunk eme virtuális térben!

Szumóné 2009.12.17. 10:32:31

Milyen érdekes, elsőre az utolsó néhány kommentet nem láttam, sőt, most sem látom őket, az utolsó Skatya Mikulás-napja! De úgy tűnik, mind ugyanúgy érzünk! :-)))

Jó ötlet, én is elkezdem előlről olvasni! :-)

Hajrá Kanossza!

kanossza 2009.12.17. 21:07:02

Tisztelt Hűséges Olvasók!

Újfent köszönöm a türelmet. Sajnos a Kanossza folytatásának megírása elé nem várt események gördítettek akadályt. Néhány hete elhunyt egy közeli családtag és ettől függetlenül, de ezzel közel egy időben kiélezetté vált az otthonunk megőrzése érdekében folytatott küzdelem.

Sajnos még a Kanossza következő epizódja(i) nem készült(ek) el, de egyik olvasóm volt olyan kedves és egy rövid, felháborító történetet juttatott el hozzám, melyet December 18-án közzéteszek.

Az ünnepek alatt pótolni kívánom a Kanosszát illető lemaradást. Érdemes lesz vissza-vissza térni.

Üdvözlettel,

Kanossza

nakivi 2009.12.17. 23:41:24

Kedves Kanossza!
Ha bármiben tudunk segíteni, szólj. Sok kicsi sokra megy.

Hősies küzdelmed ebben a kellemes tálalásban nagyon sok drukkert hozott neked. Élj a lehetőséggel, hogy sokan szorítanak neked és szerintem nem szégyen kérni, ha szívesen adják.

Üdvözöllek!

Szumóné 2009.12.18. 12:17:30

Csatlakozom Nakivihez!
Pl. ha van nyersanyag, szívesen segítek bepötyögni, formázni vagy ilyesmi.

Kanossza, részvétem a történtek miatt. Hajrá továbbra is! :)

Április 2009.12.18. 12:18:47

Kedves Kanossza!

Eredetileg csak azért jöttem kommentelni, hogy kellemes ünnepeket kívánjak (új posztban már nemigen reménykedtem), de látom, ez most nem annyira aktuális.
Azért a lehetőségekhez képest boldog karácsonyt!

szubjektiv 2009.12.19. 22:48:51

Jó, hogy jelentkeztél kedves Kanossza!
Még az otthon megőrzéséért is küzdeni kell? :(
Rengeteg jó barátod van, az kiderült az írásaidból, így nyilván nem szenvedsz segítségből hiányt. De ha esetleg valami jogi jellegű probléma van lakásügyben és szükséged lenne segítségre, akkor szólj.
süti beállítások módosítása