Előzmények: 1. - 2. - 3. - 4. - 5. - 6. - 7. - 8. - 9. - 10. - 11. - 12. - 13. - 14. - 15. - 16. -17. - 18. - 19. - 20. - 21. - 22.
„Úgy a, nem az a legény, aki üti, hanem aki állja!
Megboldogult anyai nagymamám ösztönösen ápolta a néhány településből álló Matyóföld tájnyelvét, s ennek jóvoltából megannyi, számomra olykor mosolyogni valóan ízes verbális talányt hallottam a szájából. Ha emléke felbukkan gondolataimban, a szabad képzettársítás rögtön kedvenc szava járásainak egyikét, a mostani bejegyzés mottójául szolgáló mondatot idézi fel bennem. Arra, hogy ez az emlék, az epizód címe és a videóinzert, több évnyi megpróbáltatás után, miért pont a hepiendnek is beillő legutóbbi epizódot követően nyer aktualitást, azonnal fény derül.
A cím apropójául három élmény szolgál. Mindnek előtt az újabb kétségeket felvető néhány évvel ezelőtti időszak emléke, emellett a nemrégiben Budapesten vendégszerepelt Brendan Perry koncertjének emocionális pillanatai, és végül, de semmiképp sem utolsósorban a széles körben az esetlenül fanyar NyuFiG mozaikszóként ismert Nyugdíjfolyósító Intézetben tett minapi látogatásom alkalmával szerzett meghatározó élményanyag.
Utóbbival kezdeném. A honi rögvalóban egyfajta alternatív mozgalomnak tekinthető rokkantigazolványokkal történő tömeges visszaélések tükrében alapjába véve tolerálható az, hogy az alig két évvel a 100%-os rokkantságomat megállapító verdiktet követően felülvizsgálatra idéz a szóban forgó hivatal. Persze a vegzálás tényének esetemben logikailag némiképp ellentmond, hogy a non-hodgkin lymphoma teljes mértékű gyógyulását csak 10 évnyi tünetmentesség után deklarálja az onkológiai protokoll, és akkor még nem említettem, hogy a lábszáramban bujkáló krónikus csontvelőgyulladás voltaképpen a TBC-hez hasonlóan csupán tünetmentessé tehető, ezáltal ez egész további életemen keresztül Damoklész kardjaként lebeg felettem.
Odáig még értem, hogy Abszurdisztánban szükségtelen egy szakhivatalnak olyan ügyintézőket foglalkoztatnia, akik a rákhoz hasonló népbetegségnek számító kórságokkal kapcsolatban akár felületes szakismerettel rendelkeznének, de azt már kevésbé, hogy ennek a járulékokból fenntartott közhivatalnak a munkatársai miért kezelnek minden gyanútlan és aktája alapján egészségesnek erős felindulásból sem mondható ügyfelet egyszerű táppénzcsalóként. Okvetetlenkedés, agresszivitás és zárásként egy megalázóan ostoba intézkedés, mely alapján újabb molesztálásra kell számítsak, és mivel lakcímkártyámon nem szerepel budapesti állandó lakhely, erre tartózkodási helyemtől kétszáz kilométerre fog sor kerülni. Megjegyzem, az előző döntés alkalmával személyi okmányaimat illetően ugyanezekkel a kondíciókkal rendelkeztem. Ha valamikor, hát ilyen minősíthetetlenül megalázó pillanatokban bizonyosan megbánom, hogy sikeresebb periódusaimban akadtak olyan időszakok, amikor éves kimutatásom hét karakterből álló összegben számszerűsítette TB-befizetéseimet.
A valós idejű történésektől visszakalandozva az euforikus örömet követő időszak baljós előérzetei jutnak eszembe. Miközben szervezetem szüntelen a betegségem hosszú évei alatt elszenvedett károk helyreállításán fáradozott, és ezzel párhuzamosan – mintegy szorgalmi feladat gyanánt – még a kortárs gyógyszervegyészet háromnegyed hektónyi varázsoldatával egyidejűleg bekerült és immár teherré vált méreganyag kiürítéséhez is hozzáfogott, azon tűnődtem: vajon, ha tíz éve valaki azt mondja nekem, hogy 2007-ben, vénasszonyok nyarán verbális toplistám kedvence a „teljes metabolikus regresszió” kifejezés lesz, elhittem volna-e? Nyilván akkortájt ez is épp olyan képtelenségként hatott volna, mint az, hogy három évtizede nem látott apám és időközben született öcséim társaságában elköltök egy párom által varázsolt ebédet, és együtt töltök egy délutánt. Az élet, számomra immár csöppet sem meglepő módon, tele van meglepetésekkel.
Akár egy Monthy Python etűdben is elhangozhatna, hogy a meglepetéseknek van egy olykor igen kegyetlen tulajdonsága, nevezetesen az, hogy az ember nem számít rájuk. Történetesen kacagni nem kerekedett kedvem, amikor kezembe vettem a december 14-én végzett kontroll CT-vizsgálat eredményét, mely a bal és a jobb tüdőben 4-4 db, nagyjából 5 milliméteres perifériás góc felbukkanásáról tájékoztatott.
Miközben szűkebb és tágabb környezetem lázas igyekezettel próbálta teljesíteni az év végi ünnepek beszerzési terveit, engem minduntalan ez a bizonyos 8 db új jövevény foglalkoztatott...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
erikvagyok 2010.04.19. 10:12:22
kyanzes (törölt) 2010.04.19. 10:17:32
ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2010.04.19. 10:18:09
poseidon 2010.04.19. 10:21:30
Fehérszakál 2010.04.19. 10:22:16
Nem tudom, miért vagy felháborodva azon, hogy a rokkantakat behívják felülvizsgálatra. A te betegséged lehetséges, hogy neked nagy lelki teher, de akkor nem jól éled meg, mert csak az érdekel.
Csak elmondanám, hogy nekem összeroppant a gerincemben 2 porckorong, nyaktól lefele lebénultam. Több hónapos vizsgálatsorozat végén megvasalták a gerincemet, 3 csigolyát egyszerüen csak összecsavaroztak egy kb 10 cm-es vaslemezzel. A műtét jól sikerült, újra tudok dolgozni, az eszembe nem jutott volna, hogy leszázalékoltassam magam. Akik kérdezték, hogy miért nem százalékoltatom le magam, azoknak csak azt mondtam, hogy isten ments, nem akarok én beledilizni a betegségembe. Inkább elfoglalom magam. Most kemény fizikai munkát végzek, mert csak erre van lehetőségem, nem panaszkodok, örülök, hogy nem kerültem a társadalom perifériájára.
Nick Leeson 2010.04.19. 10:31:31
Körülöttem is van 2 emberke, akik ha rendesen összeszednék magukat lazán el tudnának végezni nagyon is sok munkát. Irodait meg főleg. Persze otthon keseregni a betegségen, meg újabb betegségeket felfedezni magukon az nagyon megy. Végül már depressziósnak is lenni.. Azt is kezeltetni. Ez sehova se vezet.
Hozzáállás kérdése...
Egyébként hányan dolgoznak full betegen egész életükben!? A nejem nagyszülei évtizedes sérvvel naponta művelik a földet (le se lehet őket lőni), apósom 1 vesével napi 12 órát köműveskedik. Volt már a családban aki lábon hordott ki szívinfarktust...
órarugógerincű felpattanó 2010.04.19. 10:34:37
kanossza 2010.04.19. 10:39:06
Együtt érzek, mivel jómagam is átestem néhány ortopédiai műtéten (ezekről a korábbi epizódokban beszámoltam), de a félreértések elkerülése végett elmondom, hogy eszembe nekem sem jutott volna, hogy leszázalékoltassam magam, egyszerűen hivatalból bekérték a dokumentumaimat és leszázalékoltak. Nem segélyből szeretnék élni, hiszen 18 éves korom óta önfenntartó vagyok.
Nick Leeson 2010.04.19. 10:40:03
Csak el tudják úgy adni magukat, hogy semmire sem képesek...
Olyanról is hallottam már, hogy egy igazi hypohonder ha igazán bebeszél magának egy betegséget, akár a vérképe is el tud romlani annyira, hogy a bebeszélt betegséget mutatja... Ha nem is konkrétan ilyet, hasonló embert ismerek.
órarugógerincű felpattanó 2010.04.19. 10:42:06
Nick Leeson 2010.04.19. 10:46:55
És ha már az értékek is mutatnak valamit, akkor az orvos se mondhatja, azt hogy ennek semmi baja...
Nick Leeson 2010.04.19. 10:48:45
ds3 2010.04.19. 10:48:54
emzse3 2010.04.19. 10:53:14
Az engem is kiborított, h az én pénzemen élők velem kekeckednek, akinek meg szemlátomást semmi baja, csak jól megfizette az eljárókat, azt békén haggyák....
Egyébként nagyon sok gyógyíthatatlan beteg sorstársam panaszkodik, h megalázó módon bánnak velük a mindenféle felülvizsgálatokon, mintha csaló, hamisító banda lennénk, holott nekik minket kéne SEGÍTENI nem pedig úgy teni, mintha mi lebuktatandó bűnözők lennénk !
Zigomer Trubahin · http://ertedmar.blog.hu/ 2010.04.19. 11:03:03
Ami a problémádat illeti, a rokkantstátussal sokan visszaélnek. A metróbejáratnál is azért áll ott a sok ellenőr, mert ha nem állnának ott, akkor az emberek visszaélnének vele, senki nem lyukasztana jegyet. Gondolom, nem tekinted személyes sértésnek azt, hogy elkérik a bérletedet. Vagy gondolod, az ellenőröknek ránézésre kellene látniuk, hogy ennek a pofának bérlete van, és elkérniük már nem lenne szabad, nehogy megsértsenek?
órarugógerincű felpattanó 2010.04.19. 11:05:29
Fehérszakál 2010.04.19. 11:13:23
Szumóné 2010.04.19. 11:20:51
Nos, a szituáció tipikusch magyar. A hivatali bürokrácia életre kel és támad. Amúgy akit önakaratán kívül leszázalékolnak, az mit csináljon? Mondja, hogy ő nem rokkant? Ettől még dolgozhat tisztességgel. A táppénzcsalókból van millió, a táppénzre menés szabályait kellene kőkeményen szigorítani inkább.
Szumóné 2010.04.19. 11:21:26
Murderface 2010.04.19. 11:45:33
A poszt írójának sok sikert kívánok a blogíráshoz, és a gyógyuláshoz.
órarugógerincű felpattanó 2010.04.19. 11:50:12
Arról nem is beszélve, hogy az aki tényleg rokkant, bármit megtenne azért, hogy ne legyen az.
biohazard 2010.04.19. 12:16:54
"mintha csaló, hamisító banda lennénk, holott nekik minket kéne SEGÍTENI nem pedig úgy teni, mintha mi lebuktatandó bűnözők lennénk "
2/3-otok VALÓBAN lebuktatandó bűnöző, szóval jogos a hivatalnokok hozzáállása...
órarugógerincű felpattanó 2010.04.19. 12:21:55
strohmann 2010.04.19. 12:25:23
Magyarországon több, mint 800 ezer rokkantnyugdíjas él, ez az összlakosság 8 %-a, ami megdöbbentő a szlovákiai 1,3 % vagy a németországi 2,6 %-hoz képest. Nálunk tehát valami "turpisság" van a rokkantak ügyében. Hungarikummá vált a tömeges leszázalékolás csakúgy, mint a rokkantkártyával parkolás jelensége, bár tény, hogy a "rokikártya" igényléséhez nem kell feltétlenül nyugdíjasnak lenni.
Tanulmányok, közvetett becslések, sokak személyes tapasztalata alapján a rokkantnyugdíjasok akár 2/3-a is szimuláns lehet. Ez nem jelenti azt, hogy mindegyikük teljesen egészséges lenne, de munkát vállalhatnának, sőt, sokan dolgoznak is, csak éppen feketén.
Sok munkaképes embernek csábító a "rokkant cafeteria", vagyis az
élethosszig havonta érkező apanázs, a feketemunkára fordítható szabadidő, az ingyenes egészségügyi ellátás, a kedvezményes tömegközlekedés, a díjmentes parkolás.
Személyes ismeretségi körömben is van például olyan család, ahol egészen véletlenül 3 rokkantnyugdíjas is van. Mielőtt bárki valamilyen örökletes kórra gyanakodna, elárulom, hogy egészen különböző jogcímeken "rokkant meg" apa, anya és fiacskájuk. A másik gyerekük, a lányuk csak azért nem rokkant, mert akkor a válása után nem neki ítélték volna a gyereket. Vagy a másik kedvencem a szintén a rendszer kijátszásával negyedmilliós (!) rokkantjáradékot havonta zsebre vágó ismerősöm, aki életében 1-2 évet dolgozott. Gyorsabban szedi a lábait az utcán, mint én, holott nálam kétszer idősebb, kertészkedik, fát vág ki, építkezik, létrára mászik, üzletelget.
Gyakran elhangzik, hogy ugyan hol találna bejelentett munkát a sok 45-50 év feletti, legalább a rokkantnyugdíj járjon nekik. Azért látni kell az összefüggést a közterhek és a munkahelyek száma között: ha sok a potyautas, súlyosabb adó- és járulékterhek rakódnak az őket eltartó munkavállalókra és különösen azok munkaadóira, akik így kevesebb ember legális munkabérét tudják kigazdálkodni. A velünk azonos
lélekszámú Csehországban egymillióval többen dolgoznak hivatalosan, mint nálunk és ott nincs annyi "rokkant", mint itthon. Hogy van-e összefüggés, mindenki döntse el saját maga.
biohazard 2010.04.19. 12:52:11
Persze lehet még szarabbá tenni, pl. a valaki által javasolt "véglegesen rokkant" minősítéssel. Ezzel azt érnénk el, hogy egy kevés plusz pénzért élete végéig nyugalmat vásárol magának az "álrokkant".
(amúgy nekem is csontosított, vasalt a gerincem, mégsem jutott eszembe soha "rokkantosítnanom" magam)
órarugógerincű felpattanó 2010.04.19. 12:58:28
akárki lehetek:-) 2010.04.19. 13:34:03
A barátomnak 1994 óta könyöktől nincs keze (tűzszerész volt az istenadta). A hivatal meg 2 évente berángatja felülvizsgálatra, hátha kinőtt neki.
Plusz ezek mellett a kézprotézist a TB nem támogatja. Bezzeg a nemet váltók műtétjét!!
akárki lehetek:-) 2010.04.19. 13:52:52
zsg? 2010.04.22. 12:13:10
szubjektiv 2010.04.24. 21:05:24
Micsoda ostoba szabály, hogy rángatnak egy beteg vagy sérült embert, csak mert az állandó, bejelentett lakóhelye máshol van, mint a tartózkodási helye. Könyörgöm: másképp minősül egy betegség budapesten vagy szegeden?? Ostoba bürökraták, de a csalókat tízezer vagy még nagyobb számban nem sikerül kiszűrni...
Kanossza örülök, hogy új írással jelentkeztél, a tartalmának nem. Remélem azóta jó irányba alakultak a dolgok.
üdv!
szubjektiv
cosmic_raisin 2010.04.28. 12:38:57
és köszi az új posztot, Kanossza, bár a végére nagyon összeszorult a torkom... várom a folytatást.
szubjektiv 2010.04.29. 23:02:15
RAMBO · http://szolo.blog.hu 2010.05.19. 14:03:46
szubjektiv 2010.05.19. 22:21:37
kanossza 2010.05.20. 18:19:54
A létfenntartás és a továbbhaladás érdekében végzett feladataim megsokasodtak. Szabadkozhatnék, de aki a rögvalóban jártas tudja, ezek nem könnyű pillanatok. Mér a Sors mindannyiunkra annyit, amit megoldania kívánatos.
Van azonban egy jó hírem. Jó ideje forralódik bennem egy idea, mely kisvártatva testet ölt. A vizit.blog hamarosan új alakot ölt és ez nem csupán a fejlécben látható, idestova 8 hónapja aktualitását vesztett kép cseréjében fog megnyilvánulni. A jobb felső dobozban olvasható profil szövege ugyan aktualitásából jottányit sem vesztett, én mégis úgy döntöttem, reneszánsz alkatú ember lévén kiterjesztem a látogatások hatókörét és az egészségügyi kanosszám mellett egyéb érdeklődési köreimből is merítek eztán.
Az új Kanossza epizód megjelenésére már csak néhányat kell aludni.
Amint időm engedi, elindul majd ezen a felületen Kanossza családi sagája. Hosszú évek, mit évek (!), évtizedek tapasztalatai mondatják velem, hogy ezt az élményanyagot közzé kell tennem. Baráti körben mindig sikert arattak a pék-sztorik, nosza váljon közkinccsé a sokkolóan abszurd burleszk a '80-as évekből:)
Zene is lesz. Sokféle. Olvasmány élmények. Hagyomány. Tájak, hangulatok. Némi ökológiai okfejtés. No meg gasztronómia és borok. Hiszen egységesen sokféle vagyok.
Nem csak engem látogatnak, én is látogatást teszek ott, ahová a Gondviselő vezet. Nem eszet osztok, csak impulzusokat továbbítok.
Szumóné 2010.05.21. 13:19:37
Az állapotodról remélem csak javuló tendenciát tudsz mesélni, alkalomadtán. Drukkolok továbbra is!
x+x+x 2010.05.21. 21:16:18
Ejnye mán, hát azért a nagy körök mellett oly jó lenne végre a történekben eljutni a máig, hogy együtt gondolván át mindent tudnánk még többet adni néked.
Tudom, hogy e lét maga a bizonytalanság, hiszen amúgy minden varázsa rejtve maradna előlünk, de a kíváncsiság nagy úr, még kevés ember maradt előtte térdületlenül.
szubjektiv 2010.05.28. 17:52:03
Már olvasom is.