vizit

A vizit, eredetileg egészségügyi rémtörténetekkel indult, melyeket egy szörnyű, ám rendkívül tanulságos élményekben bővelkedő több esztendős vesszőfutás indukált. Immár a gyógyulás rögös útján járva, úgy döntöttem életem egyéb vonatkozásaiban szerzett tapasztalataimat is megosztom olvasóimmal.

Levélküldés

Küldje el Ön is megpróbáltatásairól szóló történetét a

vizit.blog@gmail.com

címre!

Címkék

2009.10.15. 08:20 kanossza

Élő szemléltetőeszköz? – 2. rész

Amikor anonimitást kérő olvasóm történetét végigolvastam, előbb érintettségem okán összeszorult a torkom. Azután megelevenedtek bennem kanosszám azon korszakának emlékei, amikor egy akupunktúrás kezelésen járva, a kínai orvos azt mondta: az ember sok mindent kibír. Ezt tudjuk – mondtam – de ennyit? Akkor két műtéten voltam túl, és a következményekbe majdnem belepusztultam.

A tegnap elkezdett történet főszereplője hősiesen viselte a megpróbáltatásokat. Két év alatt tizenegy ortopédiai beavatkozáson esett át. Ma már nem kap rokkantnyugdíjat, mert megmaradt a lába. Megélhetése érdekében azonban kénytelen naponta 8 órán keresztül állómunkát végezni.

 

Az ötödik

Előzmények


Egy hónap múlva ismét befeküdtem Dr. N.-hez műtétre. Ki kellett venni az előző műtéten beültetett Septopal-láncot, és ki kellett pótolni a hiányzó részt a lábamban, ami úgy történt, hogy a csípőmből lefűrészeltek egy darabot, és azt ültették be. Újabb kéthetes antibiotikumos injekciós kezelés következett. Maga a kórház kicsit elmaradott volt, de le a kalappal az orvosok és a nővérek segítőkészsége előtt. Itt már a tájékoztatást sem érhette kritika, bármilyen, az esettel kapcsolatos kérdésre válaszoltak. Nem tartották a markukat. Mindent elkövettek azért, hogy az ember felépüljön. Egyszóval le a kalappal előttük.

Ezután néhány hónap szünet következett, havi 1 kontroll vizsgálattal.


A hatodik

Csakúgy mint a harmadik, ez is helyi érzéstelenítéssel zajlott. Kihajtották a másik bennmaradt, nem görbe csavart. Utazással együtt 4 óra alatt végeztem. És addigra a fájdalomcsillapítókat is elhagytam. Igaz, eléggé megviselt, hogy csontvelőgyulladásom van. A pia és egyebek megmaradtak. Közben leszázalékoltak. Vicces, de rokkantnyugdíjas lettem. Dolgozni nem tudtam, csak anyámék családi vállalkozásában tudtam besegíteni, már amennyit. Teljesen eltűnt a jövőképem. Nem voltak terveim, napról napra éltem. Nem érdekelt, mi lesz másnap.


A hetedik

2002. januárjában Dr. N. elérkezettnek látta az időt a belső rögzítés kivételére. Befeküdtem ismét. De ez nem tartott tovább 4 napnál. Kivették a rögzítést, és másnap felkelhettem. Amikor elkezdtem járni, szóltam a dokinak, hogy valami nem stimmel, mert fáj, ahol pótolták. Azt mondta, ez természetes, és legyek nyugodt, pár hónap alatt rendbe jön.



A nyolcadik

De nem jött rendbe. Havonta egy kontrollröntgen készült, ami nem mutatott semmit. Ezen nem csodálkoztam, mert ez a berendezés nagyon elavult és régi volt. Eljött a tavasz, faltam a fájdalomcsillapítót, hogy újra járni tudjak. Egyre jobban magam alá kerültem, mert nem javultam. Áprilisban ismét felkerestem Dr. N. -t, mert egyik este azt vettem észre, hogy az egyik lábam 4 centiméterrel (!) rövidebb  a  másiknál. Megvizsgált, CT és röntgen is készült. A röntgen megint nem mutatott semmit. A CT lassan jött meg, de amint megérkezett, értesítettek, hogy baj van. A lábam ugyan összenőtt, de nem csontosodott ki rendesen. Újra eltört, egymásba csúszott az alsó és felső rész, ezért szépen lassan egyre rövidebb lett a végtag. De ekkor már rettegtem egy újabb műtéttől. Fél évvel a rögzítő kivétel után, júliusban már nem bírtam elviselni tovább a fájdalmat, és újra befeküdtem. Visszaraktak egy sokkal erősebb vastagabb rögzítőt, és a doki azt mondta, ez már sajna bent marad. Hátránya nem lesz. Műtét másnapján felkelhettem, és meglepődtem, mert nem fájt a lábam járás közben.


A kilencedik

Miután helyi érzéstelenítésben kivették a csavarokat, a fájdalmaim megszűntek. Elhagytam a fájdalomcsillapító szedését. Maradt a lelki sérülés, ami lassabban gyógyult. Következő évben találtam munkát. Közben visszavették a rokkantnyugdíjam, mert megmaradt mindkét lábam. Ezek után végre teljes életet élhettem, és a dokikat messze elkerültem. Örök hálám Dr. N. -nek, akinek sajnos csak 1 üveg whiskyt tudtam adni, mert a pénzem közben szépen elfogyott.


A tizedik és a tizenegyedik

Majd 4 év munka és szórakozás után ismét bejelentkeztem Dr.N. -hez. Ezúttal a jobb térdemben szakadtak el a szalagok, hála a 4 év álló munkának, és egy általam választott sportnak. Ez még két további műtétet eredményezett. Szalagszakadásom is rendbe jött, azóta ugyanazt a munkát végzem. A lábaim fájnak a nap végére, de már megszoktam.

Ami történt, megtörtént, visszacsinálni nem tudom. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki mellettem volt abban a 2 szörnyű évben, különösen a családomnak, akik, ha nem lettek volna, már rég feladtam volna az egészet.

5 komment · 1 trackback


A bejegyzés trackback címe:

https://vizit.blog.hu/api/trackback/id/tr61448142

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: inside Cpanel 2018.06.01. 18:53:09

Határtalan szerelem - premier előtti kritika - Fotelkommandó - a fotelből a nagyvilágba

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Baszkikám 2009.10.15. 11:28:11

Minden embernek, aki állómunkát végez, és idősebb mint 25, fáj a lába a nap végére.

kanossza 2009.10.15. 11:56:25

@Baszkikám:

Ez tény. Csupán a fájdalom mértékét tekintve akadnak jelentős eltérések. Mindemellett, a végtagfájdalom biztosabban előrejelzi az időjárás változást, mint a weather.com.

FlybyWire 2009.10.15. 12:42:41

Hú basszus.
Most kezdem igazán értékelni, hogy anno szárkapocscsont-törésem és teljes bokaszalag-szakadásom alkalmával a lábamba fúrt 2 csavart mindenfajta komplikációktól és fertőzésektől tökéletesen mentesen betették, majd ki is vették.
Most már értem, miért volt sugárzó öröm a nővérke arcán, mikor a kivétel után 1 héttel a varratokat szedte ki.... "pp gyógyult", ezt írták a lapomra, és persze örültem..... de nem annyira mint most így, utólag.
Még szerencse, hogy ezeket a sztorikat csak így utólag olvasom, mert ha előtte tettem volna.... az tuti, hogy 2 hónapon át rettegtem volna!

És ráadásul semmi hálapénz nem volt, és az egyik "leghirhedtebb" kórházban történt, Budapesten... J betűs :)
Csak 2 éjszakát voltam bent, az első éjjel egyáltalán nem volt nővér, a betegek végig kiabálták utána az éjszakát (frissen csontműtöttek, fájdalomcsillapító nélkül). A második éjszaka viszont egy igazi tündér volt, adott bogyót, szurit a műtött lábamra, és még a mobilszámát is megadta :DD

Nagy mákos vagy, azt hiszem. És nagyon fogok magamra vigyázni ezentúl :D

FlybyWire 2009.10.15. 12:46:01

"Nagy mákos vagy,"

Nagy mákos vagyOK - természetesen... ilyen hülye elírást :(
süti beállítások módosítása