vizit

A vizit, eredetileg egészségügyi rémtörténetekkel indult, melyeket egy szörnyű, ám rendkívül tanulságos élményekben bővelkedő több esztendős vesszőfutás indukált. Immár a gyógyulás rögös útján járva, úgy döntöttem életem egyéb vonatkozásaiban szerzett tapasztalataimat is megosztom olvasóimmal.

Levélküldés

Küldje el Ön is megpróbáltatásairól szóló történetét a

vizit.blog@gmail.com

címre!

Címkék

2009.09.23. 07:28 kanossza

Kanossza 6. – Fortélyos félelem igazgat

Előzmények: 1. - 2. - 3. - 4. - 5.

>A korábbi tapasztalatok sajátos cáfolatát adták, a „jobb félni, mint megijedni” alapvetésnek. Távozóban a budai erdő pavilonjaiból, azon töprengtem, vajon most mitévő legyek? A lábszáram még mindig ugyanolyan duzzadt, mint az első beavatkozást megelőzően. A dunsztkötés ugyan friss, és már a cseréhez szükséges szakmai fogásokat is elsajátítottam, de felhalmozott kötszerkészletem véges, és könnyen belátható, hogy ez a helyzet nem sok perspektívával kecsegtet.

Gondoltam, futok még egy kört a Kanossza 2. epizódjának elején említett helyszínen. Este elértem a bokavillám helyretételében jeleskedő rehabilitációsorvos-barátomat, aki megígérte, hogy ő is elkísér a szóban forgó műintézménybe. Néhány nap múlva, egy előre egyeztetett időpontban újra megfutottuk a korábbi körömet. Sajnos nagyjából pont  hasonló eredmény birtokában távoztunk. Mindössze annyi különbséggel, hogy immár egy szakmabeli is szemtanúja lehetett a szeptikus csontsebész főorvos rezignált kijelentésének: Az amputáción kívül nem látok más lehetőséget. Mindezt csak úgy, ránézésre (?!)

Ezidőtájt esett meg velem, hogy egy mozilátogatás alkalmával arra lettem figyelmes, hogy a nézőtéren körülöttem tartózkodók előbb fintorogva fészkelődtek, majd rövid sugdolózást követően lassan elhagyták a környékemet.

Új irányban indultam el. Előbb barátnőm kollégáinak ajánlására felkerestem egy olyan érsebész szakrendelését, aki már számtalan krízishelyzetben bizonyított. Ő - rövid várakozást követően - egy kézi ultrahang segítségével végigtapogatta a műtött végtagot, majd kijelentette, hogy nem igazán érti a sebészek amputációval kapcsolatos elképzelését, mivel a lábszárban a mély vénás és az artériás keringés egyaránt kitűnő.

Ezután szakszerűen lefertőtlenítette és bekötözte a sebeket. Megkért, hogy saját érdekemben felejtsem el a sebészemtől és beosztottaitól halott sületlenségeket, s a lehető legtöbb időt töltsem fedetlen lábbal otthon, hagyjam el a reggeli vérhígító injekciókat, levegőztessem minél többet a sebeket és valahonnan szerezzek egy Bioptron-lámpát, melynek fényével napi rendszerességgel kezeljem végig a lábamat borító gennyedző sebeket. Szó szerint így cselekedtem.

Eközben alternatív vonalon is elindultam. Előbb egy speciális talpmasszázst alkalmazó természetgyógyász segítségét vettem igénybe. A kezelések hatékonyságában nem kételkedtem, azonban a közel kétszáz kilométeres távolság miatt a terápia folytatása  mindkettőnk számára vállalhatatlanná vált. Helyettesítendő az alternatív gyógymódok területén bekövetkezett hiányt, baráti ajánlásra felkerestem egy önmagát rúnamágus sámánként (?) definiáló urat, aki szeánszaiért semmilyen ellenszolgáltatást nem kért. Módszereiben mégis csalódtam. Egy akkor megbízhatónak tűnő ismeretség révén hamarosan egy energetikai kezeléseket nyújtó hölgyhöz fordultam.

Dacára annak, hogy álmatlanságom és étvágytalanságom terén számottevő pozitív változás nem következett be, mindketten általános egészségi javulással, nagyon közeli gyógyulással kecsegtettek.

Természetesen, az érsebészi javallatok betartásáról sem feledkeztem meg, s a két hét múlva esedékes kötözéskor a lábszár javulásának csalhatatlan jeleiről tájékoztatott orvosom. A kötözésekre rendszeresen eljártam, s december elején azzal váltunk el egymástól, hogy az ünnepeket követően újból felkeresem.

Sajnos időközben olyan drasztikus változások következtek be általános egészségi állapotommal kapcsolatban, hogy erre a látogatásra már nem kerülhetett sor...

18 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://vizit.blog.hu/api/trackback/id/tr861400945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KenSentMe 2009.09.23. 09:57:40

Eső.. lesz hamarosan felénk.. hmm. .. igen, elég hátborzongató ezt a történetet olvasni, elméletileg már nem a XVIII. században élünk (gyakorlatilag pedig mégis).

KenSentMe 2009.09.23. 10:01:44

Ja, és egy csíz a csupasz körtefán.. csak én látom úgy, hogy az 5-ös történet hiányzik?

Andie 2009.09.23. 10:12:29

@VRbagoly: Mér hiányozna? Itt van: vizit.blog.hu/2009/09/18/kanossza_5_bizarr_bucsu

Ez a sztori pedig egyre rémesebb. Én még kevés alkalommal voltam, és igencsak enyhe tünetekkel orvosnál, de már az elrémisztett, amit akkor ott csináltak. Mi lenne, ha ilyen komolyabb problémával kerülnék a kezük közé?
Belegondolni is rossz.
Várom a folytatást, de abban bizom, hogy azért előbb utóbb jóra fordul a dolog!

KenSentMe 2009.09.23. 10:34:10

Kösz, Andie.. egyébként lehet, hogy én csinálok valamit rosszul.. ha jobbra megyek, kissé fel, a "Történetek" boxra, ott a "kanossza (5)" menüpont látható, és ott én nem látom indexálva az ötös részt... na mindegy.. még kattintgatok, aztán legfeljebb megkövetem magam.

Andie 2009.09.23. 10:54:14

@VRbagoly: Ja, hát én a főlapról néztem ki, ott szoktam a korábbi sztorikat visszakeresni.

aachi2 2009.09.23. 11:02:16

nem bántásból, de ez az első olyan írás a sorozatban ahol végig tudtam követni mikor mi történt. a többi sztori teljesen szét volt esve mert kanossza úra nagyokat ugrált a történetben- a hab a tortán hogy ez már a 6. rész és még mindig nem értem hogy mi baja volt a lábának. a blog egyébként tetszik, az ötlet is, csak zavar hogy alig tudom összerakni ezt a többrészes sztorit fejben, mert zavaros az írás.

Vivivi9 2009.09.23. 11:03:52

Apósom lábán a gyógyulni nem akaró sebeket körömvirág és ezerjófű egyenlő arányú, elég erős főzetével mostam naponta többször, valamint felváltva tettem a lábát hideg-meleg vizes lavórba.

Rávettem arra is, hogy átmenetileg ne egyen húst (kb 3 hónapig).

Két-három hét alatt tökéletesen meggyógyult a seb, a lábát nem kellett levágni (holott az orvos már a protézisekről értekezett).

kanossza 2009.09.23. 11:24:17

@aachi2:

Összefoglalom: Előbb fájt, azután annyira fájt, hogy alvászavart okozott, utána bedagadt, de nagyon. Csontvelőgyulladás gyanújával megműtötték, vágtak a csonton egy ablakot, a szövetekbe szétszivárgott a gyulladt csontvelő és sipolyokat okozott. Megműtötték még egyszer. Kaptam egy kanna vért, majd MRSA-t is. Megduzzadtak a nyirokcsomók, vérszegénnyé, álmatlanná váltam, de a helyett, hogy az általam oly' sokat forszírozott belgyógyászati kivizsgálásra küldtek volna, inkább amputálni szerették volna a végtagot.

Ekkor érkeztünk el, a mai, 6. epizódhoz.

nickita 2009.09.23. 11:46:45

brrrr, ez elég szarul hangzik.

kanossza 2009.09.23. 11:58:17

@nickita:

Nem vidám, de mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.

aachi2 2009.09.23. 12:15:14

kanossza, köszönöm :) tehát csontvelőgyulladás volt az alapok?

hogy mi a bajom a sztorikkal egy példa:

1. rész:

- itt pl nem derül ki mi a doki diagnózisa, pedig említésre kerül, hogy van neki.

- nem értem miért szerettél volna belgyógyászati kivizsgálást.

- miért lett volna fontos a teljes vérkép

kanossza 2009.09.23. 12:44:34

@aachi2:
- „egy budapesti szakintézménybe irányítottak, ahol egy ortopéd sebész több
alkalommal megvizsgált, röntgenfelvételeket készíttetett és ezek alapján
csonthártyagyulladást állapított meg”
- Amint ez a történet következő epizódjaiban igazolást is nyer, egy tisztességes
belgyógyászati kivizsgálás alkalmával, olyan problémákra is fény derül,
amelyekkel kapcsolatban más területek szakemberei nem rendelkeznek kellő
ismeretanyaggal.
- Az előző gondolatsort folytatva, amennyiben 3 hónapos benntartózkodása alatt
egy fekvőbeteg két heti rendszerességgel vérkészítményekre szorul a vérképe
relatív szinten tartásához, ott elsiklani e fölött, finoman fogalmazva,
nagyvonalúságra vall.

extrovertalt 2009.09.23. 15:37:37

le a kalappal a kitartásért és természetesen jobbulást. érdekes, a betegséged kiváltó okot sosem próbáltad meg kideríteni ez alatt a tortúra alatt?
egy picit aachi2 véleményén voltam ezidáig, tehát világos volt, hogy csontvelőt v csonthártyát megtámadó kórról van szó , de nem volt egy egyértelmű pont, hogy ez a szörnyű diagnózis, újra kellett olvasnom az epilógust (xD). persze ez lehet az én szövegértelmezési hibám.
azt nem értem, - és egy picit olyan érzésem van, mint amikor filmet nézek és bosszant, hogy nem cselekdhetek a szereplő helyett - hogy ha Te úgy érzed, hogy szükség van egy kivizsgálásra (és hazudunk ha azt állítjuk, az anamnézis elején nem volt meg minden okod rá), akkor nem számít, mit mond a nővér, a főorvos, dr green vagy house, addig megyek, amíg valaki megcsinálja.
stilisztikailag és szókincsben ritkaságszámba menő, amit produkálsz - személyes vélemény, hogy néha talán fölöslegesen eufemizál, de szinte tapintható a feszültség és az összes posztot átlengi ez az ódon és vészjósló árny, ami fölötted lebeg(ett, remélem), nem adsz túl sok okot az optimizmusra, de azt hiszem mindannyiunk nevében beszélek, ha azt mondom, a remény fölülkerekedik.
szurkolok, hogy minden rendbe jöjjön a lábaddal, jöjjön a 7es!

kanossza 2009.09.23. 18:34:36

@extrovertalt:

Hatásvadászatnak tűnhet, de a következő epizódban kiéleződik a dráma. Annyiban változik a helyzet, hogy a végtagról immár kevesebb szó esik majd.

Pók · http://poooOOoook.blog.hu 2009.09.24. 19:43:11

@aachi2: Tökéletesen követhető a történet, szerintem te olvasod figyelmetlenül.

x+x+x 2009.09.29. 09:12:59

Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tűzre. Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülni. Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.
(Mk 9, 43-48)

kanossza 2009.09.29. 10:18:15

@x+x+x:

Ezek kedves és e helyütt igen építő jellegű gondolatok.

Gondolom, hasonló helyzetben, magad is jó néven vennél ehhez hasonló bölcsességeket.

x+x+x 2009.09.29. 11:41:53

@kanossza:
Ha szó szerint értelmezed, akkor rossz úton jársz...
süti beállítások módosítása