Előzmények: 1. - 2. - 3. - 4. - 5.
>A korábbi tapasztalatok sajátos cáfolatát adták, a „jobb félni, mint megijedni” alapvetésnek. Távozóban a budai erdő pavilonjaiból, azon töprengtem, vajon most mitévő legyek? A lábszáram még mindig ugyanolyan duzzadt, mint az első beavatkozást megelőzően. A dunsztkötés ugyan friss, és már a cseréhez szükséges szakmai fogásokat is elsajátítottam, de felhalmozott kötszerkészletem véges, és könnyen belátható, hogy ez a helyzet nem sok perspektívával kecsegtet.
Gondoltam, futok még egy kört a Kanossza 2. epizódjának elején említett helyszínen. Este elértem a bokavillám helyretételében jeleskedő rehabilitációsorvos-barátomat, aki megígérte, hogy ő is elkísér a szóban forgó műintézménybe. Néhány nap múlva, egy előre egyeztetett időpontban újra megfutottuk a korábbi körömet. Sajnos nagyjából pont hasonló eredmény birtokában távoztunk. Mindössze annyi különbséggel, hogy immár egy szakmabeli is szemtanúja lehetett a szeptikus csontsebész főorvos rezignált kijelentésének: Az amputáción kívül nem látok más lehetőséget. Mindezt csak úgy, ránézésre (?!)
Ezidőtájt esett meg velem, hogy egy mozilátogatás alkalmával arra lettem figyelmes, hogy a nézőtéren körülöttem tartózkodók előbb fintorogva fészkelődtek, majd rövid sugdolózást követően lassan elhagyták a környékemet.
Új irányban indultam el. Előbb barátnőm kollégáinak ajánlására felkerestem egy olyan érsebész szakrendelését, aki már számtalan krízishelyzetben bizonyított. Ő - rövid várakozást követően - egy kézi ultrahang segítségével végigtapogatta a műtött végtagot, majd kijelentette, hogy nem igazán érti a sebészek amputációval kapcsolatos elképzelését, mivel a lábszárban a mély vénás és az artériás keringés egyaránt kitűnő.
Ezután szakszerűen lefertőtlenítette és bekötözte a sebeket. Megkért, hogy saját érdekemben felejtsem el a sebészemtől és beosztottaitól halott sületlenségeket, s a lehető legtöbb időt töltsem fedetlen lábbal otthon, hagyjam el a reggeli vérhígító injekciókat, levegőztessem minél többet a sebeket és valahonnan szerezzek egy Bioptron-lámpát, melynek fényével napi rendszerességgel kezeljem végig a lábamat borító gennyedző sebeket. Szó szerint így cselekedtem.
Eközben alternatív vonalon is elindultam. Előbb egy speciális talpmasszázst alkalmazó természetgyógyász segítségét vettem igénybe. A kezelések hatékonyságában nem kételkedtem, azonban a közel kétszáz kilométeres távolság miatt a terápia folytatása mindkettőnk számára vállalhatatlanná vált. Helyettesítendő az alternatív gyógymódok területén bekövetkezett hiányt, baráti ajánlásra felkerestem egy önmagát rúnamágus sámánként (?) definiáló urat, aki szeánszaiért semmilyen ellenszolgáltatást nem kért. Módszereiben mégis csalódtam. Egy akkor megbízhatónak tűnő ismeretség révén hamarosan egy energetikai kezeléseket nyújtó hölgyhöz fordultam.
Dacára annak, hogy álmatlanságom és étvágytalanságom terén számottevő pozitív változás nem következett be, mindketten általános egészségi javulással, nagyon közeli gyógyulással kecsegtettek.
Természetesen, az érsebészi javallatok betartásáról sem feledkeztem meg, s a két hét múlva esedékes kötözéskor a lábszár javulásának csalhatatlan jeleiről tájékoztatott orvosom. A kötözésekre rendszeresen eljártam, s december elején azzal váltunk el egymástól, hogy az ünnepeket követően újból felkeresem.
Sajnos időközben olyan drasztikus változások következtek be általános egészségi állapotommal kapcsolatban, hogy erre a látogatásra már nem kerülhetett sor...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
KenSentMe 2009.09.23. 09:57:40
KenSentMe 2009.09.23. 10:01:44
Andie 2009.09.23. 10:12:29
Ez a sztori pedig egyre rémesebb. Én még kevés alkalommal voltam, és igencsak enyhe tünetekkel orvosnál, de már az elrémisztett, amit akkor ott csináltak. Mi lenne, ha ilyen komolyabb problémával kerülnék a kezük közé?
Belegondolni is rossz.
Várom a folytatást, de abban bizom, hogy azért előbb utóbb jóra fordul a dolog!
KenSentMe 2009.09.23. 10:34:10
Andie 2009.09.23. 10:54:14
aachi2 2009.09.23. 11:02:16
Vivivi9 2009.09.23. 11:03:52
Rávettem arra is, hogy átmenetileg ne egyen húst (kb 3 hónapig).
Két-három hét alatt tökéletesen meggyógyult a seb, a lábát nem kellett levágni (holott az orvos már a protézisekről értekezett).
kanossza 2009.09.23. 11:24:17
Összefoglalom: Előbb fájt, azután annyira fájt, hogy alvászavart okozott, utána bedagadt, de nagyon. Csontvelőgyulladás gyanújával megműtötték, vágtak a csonton egy ablakot, a szövetekbe szétszivárgott a gyulladt csontvelő és sipolyokat okozott. Megműtötték még egyszer. Kaptam egy kanna vért, majd MRSA-t is. Megduzzadtak a nyirokcsomók, vérszegénnyé, álmatlanná váltam, de a helyett, hogy az általam oly' sokat forszírozott belgyógyászati kivizsgálásra küldtek volna, inkább amputálni szerették volna a végtagot.
Ekkor érkeztünk el, a mai, 6. epizódhoz.
nickita 2009.09.23. 11:46:45
kanossza 2009.09.23. 11:58:17
Nem vidám, de mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.
aachi2 2009.09.23. 12:15:14
hogy mi a bajom a sztorikkal egy példa:
1. rész:
- itt pl nem derül ki mi a doki diagnózisa, pedig említésre kerül, hogy van neki.
- nem értem miért szerettél volna belgyógyászati kivizsgálást.
- miért lett volna fontos a teljes vérkép
kanossza 2009.09.23. 12:44:34
- „egy budapesti szakintézménybe irányítottak, ahol egy ortopéd sebész több
alkalommal megvizsgált, röntgenfelvételeket készíttetett és ezek alapján
csonthártyagyulladást állapított meg”
- Amint ez a történet következő epizódjaiban igazolást is nyer, egy tisztességes
belgyógyászati kivizsgálás alkalmával, olyan problémákra is fény derül,
amelyekkel kapcsolatban más területek szakemberei nem rendelkeznek kellő
ismeretanyaggal.
- Az előző gondolatsort folytatva, amennyiben 3 hónapos benntartózkodása alatt
egy fekvőbeteg két heti rendszerességgel vérkészítményekre szorul a vérképe
relatív szinten tartásához, ott elsiklani e fölött, finoman fogalmazva,
nagyvonalúságra vall.
extrovertalt 2009.09.23. 15:37:37
egy picit aachi2 véleményén voltam ezidáig, tehát világos volt, hogy csontvelőt v csonthártyát megtámadó kórról van szó , de nem volt egy egyértelmű pont, hogy ez a szörnyű diagnózis, újra kellett olvasnom az epilógust (xD). persze ez lehet az én szövegértelmezési hibám.
azt nem értem, - és egy picit olyan érzésem van, mint amikor filmet nézek és bosszant, hogy nem cselekdhetek a szereplő helyett - hogy ha Te úgy érzed, hogy szükség van egy kivizsgálásra (és hazudunk ha azt állítjuk, az anamnézis elején nem volt meg minden okod rá), akkor nem számít, mit mond a nővér, a főorvos, dr green vagy house, addig megyek, amíg valaki megcsinálja.
stilisztikailag és szókincsben ritkaságszámba menő, amit produkálsz - személyes vélemény, hogy néha talán fölöslegesen eufemizál, de szinte tapintható a feszültség és az összes posztot átlengi ez az ódon és vészjósló árny, ami fölötted lebeg(ett, remélem), nem adsz túl sok okot az optimizmusra, de azt hiszem mindannyiunk nevében beszélek, ha azt mondom, a remény fölülkerekedik.
szurkolok, hogy minden rendbe jöjjön a lábaddal, jöjjön a 7es!
kanossza 2009.09.23. 18:34:36
Hatásvadászatnak tűnhet, de a következő epizódban kiéleződik a dráma. Annyiban változik a helyzet, hogy a végtagról immár kevesebb szó esik majd.
Pók · http://poooOOoook.blog.hu 2009.09.24. 19:43:11
x+x+x 2009.09.29. 09:12:59
(Mk 9, 43-48)
kanossza 2009.09.29. 10:18:15
Ezek kedves és e helyütt igen építő jellegű gondolatok.
Gondolom, hasonló helyzetben, magad is jó néven vennél ehhez hasonló bölcsességeket.
x+x+x 2009.09.29. 11:41:53
Ha szó szerint értelmezed, akkor rossz úton jársz...